Sokan kérdezik meg tőlem az otthoniak közül amióta itt vagyunk, hogy "Ugye nagyon más ott minden?". Röviden nem lehet erre jól felelni, ezért általában csak azt válaszolom, hogy igen is, meg nem is. A minap történt velem egy kis kaland, amely valamelyest rávilágít arra, hogy mennyire mások itt az emberek, mint otthon vagy akár Európában.
Miután felszáltam a buszra hazafelé menet láttam hogy már alig van hely rajta, a sorban állók közül páran nem fognak felférni rá. Még öt ember várt a felszállásra, amikor hatodikként megérkezett egy jól szituált öltönyös angol úriember. Valószínűleg ő is munkából tért haza. Konstatálta, hogy nagyon tele van már a busz és nem fog felférni. Elindult a busz hátsó része felé és megnézte, hogy ha az emberek összébb húzódnának lenne-e hely még számára. Miután erről megbizonyosodott előre ment a buszvezetőhöz és a következőt mondta neki:
"Uram! Legyen olyan kedves és mondja meg az utasoknak, hogy húzódjanak a busz hátsó részébe."
Majd mielőtt még megvárta volna a buszvezető reakcióját egyből hozzátette:
"Azt hiszem ez a munkaköri kötelessége is."
Ahogy a mondatot befejezte a buszvezető ékes kantoni nyelven fel is kérte hangos szóval az utasokat, hogy húzodjanak összébb a busz hátsó részébe. Az utasok nem hőbörögtek, hanem megtették, amire kérték őket, az angol úriember viszont nem köszönte meg a buszvezetőnek a segítséget :-).
Most képzeljük csak el azt a történetet Magyarországon!
Állok a Blaha Lujza téren a piros hetes megállójában és éppen nagyon felgyűlt a tömeg, mert kimaradt egy járat. Valaki már nem fér fel és odakiált a buszvezetőnek, hogy kérje meg az utasokat, hogy húzódjanak összébb, mert még más is fel szeretne szállni, hozzátéve, hogy ez a buszvezető kötelessége is. Na ekkor a buszvezető kikérné magának, hogy meri bárki megmondani neki, hogy mi az ő kötelessége. Valószínűleg az utasok sem mozdulnának busz belsejében, legfeljebb egy-két ember az ajtóban. Azt is el tudom képzelni, hogy páran hőbörögni kezdenének, hogy nekik ne mondja meg senki, hogy hova húzódjanak.
Mot próbáljuk meg rekonstruálni a valódi helyzetet! Képzeljük el, hogy a piros hetes vezetőjét egy kínai vagy egy fekete kérné meg ugyanerre. Mindenki saját maga gondolja tovább, hogy mi lenne a buszvezető válasza.
Ez a kis epizód talán sejtet valamit az itteniek egójáról. Összehasonlíthatatlan egy európaiéval.
Megjegyzem, hogy a történet azt is sejtetni véli hogyan tudtak az angolok egy akkora gyarmatbirodalmat eligazgatni!
És még valamit, az előző busszal azért nem tudtam hazajönni, mert én voltam az az utas, aki már nem fért fel. Sajnos, én csak álltam a buszvezető előtt szomorú tekintettel. Vártam hátha megesik rajtam a szíve, de nem mertem mgkérni, hogy szóljon az utasoknak, hogy húzódjanak összébb. Na ez meg az én egómról árul el sokat :-)))
