2013. december 10., kedd

Légszennyezettség, high tea

Mára a légszennyezettség mértéke átlépte az általam elfogadott határt. Bár mi a város szélén lakunk, itt is állandó pára van. Ami nem pára, mert most száraz a levegő (60-70% körül), hanem a légszennyezettség. Elég rémesen néz ki és ahogy az ember levegőt vesz, a torkában érzi a koszt. Nagyon várjuk az esőt!

A mai napra esett, hogy a barátnőimmel elmentünk high teazni. Crystal barátnőm még a szülése előtt szeretett volna elmenni, október óta terveztük. Tekintettel arra, hogy jövő hétre van kiírva, elég lazán kezeltük a dolgot.  
A high tea egy nagyon angol dolog, teázás, szendvicsekkel, sütikkel. A kiválaszott hely egy kis teázó volt a belvárosban. Annak ellenére, hogy ez a felhőkarcolók területe, egy picike utcában, néhány emeletes házak között bújik el az Another Fine Day teázó. Egy darab Anglia, picike bolt és teázó egyben. Gyönyörű étkészleteket, teáskannák és -bögrék, néhány asztalka. 

2013. október 28., hétfő

Oktatás, kicsiknek

Mindkét gyerek nemzetközi oktatási intézménybe jár; bölcsődébe, óvodába. Mivel itt már a két évesek playgroupja is school, így én is iskolaként írok ezekről. 
Hamar megtanultuk, hogy, ahogy az esküvőre, újszülött ellátására elkölthető pénz feneketlen zsák, igaz ez az iskoláztatásra. Legalábbis itt. A másik megszerzett tudásunk az, hogy jó előre rá kell készülni az iskola kérdésre, mert hihetetlen várólisták vannak.

Julit február elején tettem fel a bölcsőde várólistájára azért, hogy szeptemberben elkezdhesse. Azért esett a választásunk erre az intézményre, mert ide már két éves kortól járhat a gyerek egyedül, a hét minden napján. A várólistára bejelentkezéssel jelentkezési díjat is kell fizetni. Ha az ember biztosra akar menni, több intézmény várólistájára teteti fel a gyereket, mindenhol megfizetve természetesen a jelentkezési díjakat. A várólistán előnyt élvez, akinek a testvére már az intézménybe jár (ez egy komplex oktatási intézménynél a bölcsőde-óvoda-iskola hármast is jelentheti), tanár gyereke.
Borival szerencsénk volt, mert nem kellett fél évet várnia arra, hogy elkezdhessen óvodába járni. Ebben leginkább az segített, hogy egy újonnan indult óvodába jár, ahol tavaly ősszel még nem voltak sokan. Idén már itt is várólista van.
A bölcsi napi két óra, az óvoda napi három.

És akkor jöjjenek a pozitívumok, mert mindkét iskoláról azt gondoljuk, hogy nagyon jók.
Az iskolai időt végig nagyon aktívan töltik a gyerekek. A bölcsődében 5 gyerekre, az oviban kb. 6-8 gyerekre jut egy tanár. A bölcsisek folyamatosan énekelnek, énekelve tanulják az ABC-t, a számokat. Emellett festenek, ragasztanak. A ovi feladata itt megtanítani írni és számolni a gyerekeket. Ők is sokat énekelnek, mondókáznak, pl. van mondóka a kontinensekről, a bolygókról. Folyamatosan rajzolnak, festenek, ragasztanak, sütnek.
A tanárok mindkét iskolában nagy kedvesek, felkészültek a gyerekekből, azaz tudják a nyelvi hátterüket, a magyar keresztnevükön szólítják őket. Mindkét lány könnyebb beszokott, annak ellenére, hogy idegen nyelvi környezetbe kerültek. Örömmel mennek, emlegetik a tanáraikat, ha összetalálkozunk az utcán, szaladnak hozzájuk.
És ha megkérdezünk egy másik szülőt egy másik iskoláról, ugyanígy pozitív véleménye van róla.

És végül, az anyagiakról (hongkongi dollárban):
  • a jelentkezési díj 50 dollárról indul, de vannak több száz dolláros jelentkezési díjak is.
  • a havi díjak szintén nagy szórást mutatni, mi a két iskoláért 10500 dollárt fizetünk havonta.
  • egyenruha (Julinak kell), van nyári és téli, több száz dollárért, de lehet venni használtan, akkor olcsóbb.

2013. október 14., hétfő

Chi Lin buddhista női kolostor, Nan Lian park


 Nan Lian park

Ma Chung Yeung fesztivál van, szünnap. Ez az őszi temetőbe járó ünnepnap (van egy párja, tavasszal.)
A szabadnapot kihasználva régi tervünk valóra váltva meglátogattuk Hong Kong egyetlen buddhista női kolostorát, a Chi Lin kolostort. A kolostort 1934-ben alapították, ma pedig nagyjából egybe van nyitva/építve a 2006-ban megnyitott Nan Lian parkkal. A komplexum Kowloon északi részén található.



A park hagyományos kínai park, vízesésekkel, tavakkal, aranyhalakkal, kövekkel, sok fával, pagodákkal, bonszaiokkal. Halk zene szól, abszolút minden adott egy kis elmélkedéshez (kivéve, ha két rohangáló gyerekkel érkezik az ember). Annyira vigyáznak a parkra, hogy sem enni, sem inni nem lehet benne. 

 (ez Bori keresztapja képe, januárban, a kolostor udvaráról)

A parkból egy híd vezet át (egy autóút felett) a ma is működő kolostorhoz. Ennek látogatható része egy kerengő-udvar és egy gyönyörű Buddha szentély.
Bár felhőkarcolók tövében, bevásárlóközpontok szomszédságában található, az egész hely annyira nyugodt és békés, hogy a gyerekek is órákon át sétáltak benne. Végül a park nagyon jó vegetáriánus éttermében ebédeltünk.

2013. szeptember 28., szombat

Itt van újra

Eljött az ősz. Ma kikapcsoltuk a légkondikat és kinyitottuk az ablakokat. Május óta először nem pára és meleg dőlt be rajtuk. A nyári ruhákat azért még nem kell eltenni.

2013. szeptember 22., vasárnap

Tájfunra várva

Hosszú hétvége van, idén csütörtök estére esett a Mid-Autumn Festival. Voltak világító lampionjaink, kora este lementünk a tengerpartra,
megnéztük a teliholdat, amely egész évben most volt a legnagyobb. Mindenki piknikezett, a gyerekek a játszótéren tomboltak, jó volt.
De már ott szóba került Usagi, a tájfun (részletek róla itt). Tegnapig jó idő volt, este írták ki a T1 riasztást (ez kis szelet jelent). Ma reggel már esett, T3 a riasztás. (Mi július elején T3-ban repültünk haza, azaz még mindig nem vészes.) Az előrejelzések szerint délutánra ér ide az elmúlt 34 év legnagyobb tájfunja. Egy egész nagyot már kaptunk augusztus elején, akkor T8 riasztás volt. T8 (T10) erősségű tájfunnál már nem nyitnak ki az iskolák és a munkahelyekre sem kell bemenni. Ilyenkor mindenki otthon marad, kivár, az ablakokon befolyó esővizet takarítja. A tömegközlekedést a minimálisra redukálják, a kompok értelemszerűen nem járnak, a taxisok horror árakért vállalnak egy fuvart. (Mivel a T8 és afölötti riasztás vis maiornak minősül, a biztosítók az ekkor bekövetkezett károkért nem fizetnek.)

Most várjuk mit hoz a délután...

2013. szeptember 19., csütörtök

Egy ország két rendszer



 Az érthetetlen páros, kapitalizmus és kommunizmus egy fedél alatt.

Hongkong 1997. július 1-je óta – 150 év brit fennhatóság után – ismét Kína része. A visszacsatolást (the Handover) megelőzően az Egyesült Királyság és a Kínai Népköztársaság által kötött megállapodás szerint még 50 éven át, Hongkong (és Makaó) különleges státusszal bírnak Kínán belül. Hongkong megnevezése jelenleg Hong Kong Special Administrative Region (HKSAR), azaz Hongkong Különleges Igazgatású Terület.

Mit takar a különleges igazgatású státusz?
A különleges igazgatású területen érvényesül az „egy ország két rendszer” elve, Hongkong ugyanis egy kapitalista sziget a kommunista Kína déli részén. A különleges státusz lényege, hogy az átmenet időszakában Hongkong kizárólag külügye és honvédelme önálló intézését veszti el. Minden másban megmarad a szuverenitása. Hongkong jogállam, amely a brit jogrendszeren alapul. Saját pénze van, két (vagy inkább három, angol, kantoni és mellettük a mandarin) hivatalos nyelve, önálló közigazgatása, jogrendje, független bírósága. Minden alapvető emberi jog gyakorlása biztosított. Megmaradt a baloldali közlekedés és az olimpiai játékokon is külön csapatként indulnak a sportolóik. (A londoni olimpia idején már tudtuk, hogy ide költözünk, néztük is a Hong Kong, Hungary csapatok egymás utáni bevonulását.)
Hongkong élén a kormányzó (Chief Executive) áll, aki egy személyben felel a kínai kormány és Hongkong városa felé. Azaz mind a két rendszernek meg kell(ene) felelnie. Nem tudom, hogy van-e ilyen ember. Tény, van kormányzó. Ő vezeti a Végrehajtó Tanácsot (Executive Council), ami a kormánynak felel meg. A jogalkotás a Törvényhozó Tanács (Legislative Council) feladata, ez fogadja el a költségvetést is.
A hongkongiaknak a népi kínaiktól eltérő útlevele van, ezzel könnyebb utazni a világban. Mi hongkongi munkavállalói vízummal és tartózkodási engedéllyel jogosultak vagyunk személyi igazolványra (HK Identity Card). Ezzel azonban sem Makaóra, sem a szárazföldi Kínába nem tudunk átmenni, oda csak útlevéllel – és ahol kell, vízummal – léphetünk be.

Itt élve, mi semmit nem érzékelünk a kommunista oldalból. Az 50 éves moratórium ellenére azonban nem nagyon találni olyan helyi vagy régóta itt élőt, aki szerint ne lennénk kisebb-nagyobb, semmiképpen nem feltűnő, ennek ellenére folyamatos változások, amelyekkel Kína egyre szorosabbra fűzi a szálakat Hongkonggal. Illúziói senkinek nincsenek. Van aki a kínai állampolgárságot nem vette fel, és statisztikailag kimutathatóan sok gyerek született programozott császármetszéssel 1997. júniusában, hogy még brit állampolgárok legyenek.



2013. szeptember 10., kedd

Ázsiában élünk

Mivan? Jatényleg!
Hetente többször átfut az agyamon, hogy Ázsiában élünk. Úgy tűnik, még mindig nem vált megszokássá.
Azt hiszem, Ázsiának abszolút az előnyeit élvezzük. A városunk egy angol-kínai keverék, az öblünk (a falunk:) steril Európa-Amerika. Néha aranykalicka érzése van itt az embernek, de szerencsére szabad az átjárás az igazi Hongkongba.
A nyüzsgésbe, amit szeretünk, mert hiába van folyamatos tömeg, ez a tömeg békés. Szép lassan battyognak, sokszor csoszognak, előzni reménytelenség, mert annyian vannak. 
A folyamatos okostelefonozásba, amikor a metrón ülve az emberek vagy a FB-on lógnak, vagy játszanak. És mindenki saját magát fényképezi a város különféle pontjai.
A nyelvekbe, amiből egy kukkot nem értünk - eddig egy (vagy két?) szót tanultunk meg, éttermi használatra: fizetni szeretnék -, pedig sokszor jó lenne megérteni a helyiek beszélgetését a metrón, kompon. De egy év után még a kantonit és a mandarint sem tudjuk megkülönböztetni. Van olyan ismerősünk, aki tud japánul, a kantoniba azonban beletört a bicskája. És angolul tényleg mindent el lehet intézni.

Folyamatos kedvenceink Ázsia különféle konyhái. Állandóan változik a toplistánk, éppen melyik étel élményünk a legjobb, a legemlékezetesebb; a thai, a hongkongi, a vietnámi, az indiai, a japán, a koreai, a hongkongi vagy az "egyszerű" kínai. 
Ezek persze csak árnylataikban hasonlítanak az otthoni éttermekben kapható ázsiai ételekhez. Mert pl. a kínai konyha a csirkét az ahogy esik úgy puffan elve alapján darabolja. Azaz tele van csontokkal. Csirkét ezért nem eszünk étterekben.
De már a legegyszerűbb sült tészta sült zöldségekkel verhetetlen. És soha olyan finom sushit nem ettem még, mint itt, pedig nem Michelin csillagos étteremben rendeltem. Gasztronómiai toplistám csúcsán egyébként egy thai tom yum leves üldögél.

Amikor először kiléptünk a repülőtérről, letaglózott minket a pára. Egy évvel később ugyanaz nap estéjén megállapítottuk, hogy milyen kellemes idő van. Pedig minden bizonnyal pont ugyanolyan volt, mint amikor megérkeztünk.

2013. szeptember 8., vasárnap

Jubilálunk - egy éve érkeztünk



Öt bőrönddel, jelentős túlsúlyt fizetve. Most pedig a törzsutasprogramunknak hála már egy plusz bőröndöt is lazán hozhatunk-vihetünk.
Persze más is változott. Van lakásunk, kb. 80%-osan berendezve. Szeretjük, a gyerekek a magukénak érzik, ez most az otthonunk. 
Gyuri munkahelye, a fő ok, amit idecsábított minket, bevált. Jó szakemberekkel dolgozik együtt, sokat tanul, élvezi, szereti, megbecsülik. Olyan munkákat csinál, amiket saját bevallása szerint nemcsak Magyaroszágon nem tudna, de Európában sem. Most pl. a belváros legközepére (kb. mint a Deák tér Budapesten, csak mindent nagyjából tízzel kell szorozni; a házak magasságát, sűrűségét, a forgalmat, a embertömeget), egy három metróvonalnak helyet adó megállóba terveznek - a meglévők alá - még két új vonalat. A megállók kialakítása pedig úgy történik, hogy a jelenlegi forgalmat nem érinti. Azaz ha valaki arra jár, nem vesz észre semmit abból, hogy mi minden történik alatta.
Bori szereti az ovit, lelkesen és örömmel ment vissza. Vannak régi és új barátok, hiszen HK egy tranzit város, pár év után az emberek nagyrésze továbbáll.
Juli elkezdte a playgroupot - kb. bölcsi  - napi két órában. Másik intézménybe ment, mint Bori, reggel, ha kilépünk a házból pont ellenkező irányba kell indulni. De időben pont belefér mind a két gyerek leadása (drop off, mint megtanultam) és felvétele (pick up). És a bölcsi is schoolként van aposztrofálva, tanárokkal.
Tanultunk sok gyerekekkel kapcsolatos szót, kifejezést. Kedvencem, azt hiszem, a good/nice sharing! Nagy dicséret, akkor hangzik el, ha a gyerekek a játszótéren hiszti nélkül átengedik a másiknak a játékukat.
Magyar jogászként eléggé úgy álltam a saját szakmai életemhez, hogy az itt véget ért. De úgy tűnik mégse. Egy angol ovistárs anyukája bevont egy emberi jogi kutatásba, persze önkéntesként. Itt így kezdődik minden. Viszont nagyon érdekes, sokat fogok tanulni, agymunka és a szakmámmal tudok foglalkozni.

2013. augusztus 29., csütörtök

A Facebook ereje

Hongkongban megtapasztaltam, hogy Magyaroszágon a Facebookot minimálisan vagy minimálisan sem használtam. Itt ugyanis hihetetlenül pezseg a netes élet.
Eleve, mindenki okostelefonnal jár és mindenhol a telefonját bújja, buszon, kompon, metrón.
Otthon kb. három csoport tagja voltam, itt egy év alatt azt hiszem több, mint tíz csoportba kerültem be. Mert van minden; HK mums, HK schools, healthy HK, swap-it HK. Azaz a gyerekekkel kapcsolatos minden kérdés, az iskolák (értve ezalatt már a playgroupokat - kb. bölcsiket - is, egész az egyetemig) soha meg nem szűnő dilemmája, az egészséges és nem egészséges ételek kavalkádja és a cserebere oldal. Ez utóbbin gyerekruhától a személyautóig, a háztartási géptől a lakásbéreli jog átvételéig mindent meg lehet kapni. Nem egyszer vettem már a gyerekeknek ruhát, játékot vagy párátlanítót itt fillérekért. Az eladóval aztán Gyuri találkozik a városban és az üzlet már létre is jött. Ha valaki épp nem hirdeti amit keresel, akkor te hirdetsz, hogy ezt vagy azt szeretnél venni. Szinte biztosan érkezik rá négy-öt válasz. És szinte minden "lakókörzetnek" van saját csoportja, természetesen Discovery Baynek is. Ahol programajánlók vannak, vagy eladó/ingyen elvihető bútorok, gyerekruhák, ékszerek, konyhai gépek stb. cserélnek gazdát pillanatok alatt.
Én pillanatnyilag a város életének ezt a szeletét ismerem, de minden bizonnyal szinte minden élethelyezetre van egy-két csoport.

2013. augusztus 12., hétfő

Back in town, kezdődik a második év

Pár napja már újra Ázsiában vagyunk, az első élményünk az otthonosság. Már az indulást megelőző pakolás is békés volt, nem azt az oltári kuplerájt hagytuk magunk mögött, mint tavaly. És nagyon más úgy megérkezni egy repülőtérre, hogy tudod melyik busszal hova mész, hol a megálló, hol a lakásod.

Hongkong a legszebb arcával fogadott minket,
(A képet Czeglédi Ádám készítette)

az időjárás pedig tartotta a Budapesten hagyottat, úgyhogy ez sem volt sokkoló.
A kétlaki életünk következtében Budapestet is, Hongkongot is más szemmel látjuk mint egy hónapja. Íme az új felfedezések mindkét városról.
  • Budapest hihetetlen előnye, hogy lehet bicajjal közlekedni. Mindig is szerettünk a városban biciklivel járni, most ez hatványozottan igaz volt.
  • Kissé ellentmondva ennek; nagyon jó volt újra vezetni, itt nincs autónk.
  • Hongkongban tényleg nagyon magasak a házak és nagyon sűrű a forgalom a belvárosban. Budapesten ámuldozva néztük a Baross utca bérházait és megállapítottuk, hogy tudnánk itt lakni. A központban van, csendes, kicsi a forgalom, mi kell még?
  • Gyuri hongkongi munkahelye verhetetlen.
  • Hongkongban békések az emberek, nincs ideges rohanás, nincsenek magukban beszélő, ordibáló emberek.
  • Szuper lett Budapesten a romkocsma élet, Erzsébet tér, Kazinczy utca, mindkettő nagyon bejött.
  • Hongkongban nagy szeretjük az ázsiai konyhát (kb. bármi jöhet, thai, koreai, vietnámi stb.), budapesti nagy felfedezésünk a Halkakas bisztró.
  • Budapesten mindig van túró rudi, kakaóscsiga, túrósbatyu.
  • Hongkong egy nagyon rendben tartott, tiszta város, minden zöld tényleg zöld.
  • Itt a tenger.
  • Családjaink, barátaink (többé-kevésbé) otthon élnek. Az utolsó esti mozi után, nagyjából természetes volt, hogy barátokba botlottunk a moziterembe és rögtön be is ültünk még együtt.
  • Ez nem tudom, hogy melyik hely előnye, de: otthon mindenkivel ott tudtuk folytatni, ahol egy éve abbahagytuk. A gyerekek is. Reméljük ez így  marad a továbbiakban is.

2013. július 1., hétfő

Elmaradások

Van néhány hely amiről még nem született bejegyzés, pedig illenék. Ezek következnek.

1. Éjszakai piac
Többször voltunk már, visszük a hozzánk látogatókat is, nagyon szeretjük.
A piac Kowloon déli részén két metrómegálló között nyúlik el, kb. középtájon egy térré nyílik szét. Az árusok este 7 körül kezdenek kipakolni, akkor indul az élet. Mindent lehet kapni, ruhát, szuvenírt, hosszabbító kábelt, evőpálcikát, hamis és igazi iPhone-t, a téren átvezető részén pedig egyrészt tenyérjósok sátrai sorjáznak (ahogy elnéztem, a hongkongiak nagyon szeretik a jósokat, mert mindig sokan várnak), másrészt itt vannak a kínai karaoke sátrak, szintén a helyiek nagy kedvencei. 
Az utcarész közepén vannak a sátrak, a házak aljában pedig boltok, illetve éttermek. Ez utóbbiak mindig tele vannak, a helyiek szinte minden étkezésüket étteremben töltik, a kisgyerekek itt este a szüleik vállán alszanak el. Nagy zsongás, hihetetlen hangulat és persze fantasztikus ételek.


2. Múzeumok
Két hétvége is úgy jött ki, hogy esős idő volt, úgyhogy felfedeztünk új múzeumokat. 
Az egyik az űr múzeum, űrhajó makettekkel, Holdon sétálás szimulátorral, kisfilmekkel (pl. mit és hogyan lehet enni az űrhajóban). Abszolút gyerekbarát, de a felnőtteket is leköti.
A másik a tudományok múzeuma, ez a kisgyerekek számára is teljesen érhető, mi két órát töltöttünk ott. Játékokon keresztül tanít az elektromosságról, mágnessességről, hogyan megy a léghajó, a vitorláshajó egy négy éves már hosszasan tud itt játszani.

3. Sárkányhajó fesztivál
 A fesztivál napja munkaszünet, mert ilyenkor az emberek két dolgot csinálnak 1. versenyeznek, 2. drukkolnak a partról.


Azt hiszem szinte minden öbölben versenyek vannak, nálunk volt hozzá kirakodóvásár is, az éttermek kiköltöztek, jöttek a magyar borosok is, még fröccsöt is ittunk. És megtuduk mi a Tokaj Sunshine...

2013. június 28., péntek

Év vége


Itt ma ért véget a tanév. Iskoláknak, óvodáknak egyaránt. Most hat hét szünet (az ovikban, iskolákban tovább), aztán agusztus közepén kezdődik az új tanév.
Discovery Bay pedig már egy fordított üdülőhelyhez hasonlít, sok európai, amerikai család elindult hazafele. Mi kedd hajnalban indulunk, nagyjából utolsóként. Egy családot sem ismerek, akik itt maradnak a nyárra. Kivéve az apák, mert ők dolgoznak, aztán ki mikor tud, repül a család után. 
Jön az igazi meleg nyár, június csak a bevezető volt. Pedig az elmúlt napokban nem egyszer éreztem magamat úgy az utcán, mint aki nyakig 36 fokos fürdővízben gyalogol. Azok a jó napok, amikor semmi felhő nincs az égen, csak a Nap süt és a páratartalom lemegy 70% körülire.


2013. május 20., hétfő

Honvágy

Az elkerülhetetlen jelenség, kinek így, kinek úgy jön ki, kinek hamarabb, kinek később, fel lehet rá készülni, de kihagyni nem.
Annyira tisztában voltunk magunkkal, hogy ideérkezésünk előtt tudtuk, a család és barátok napi hiányát el fogjuk tudni fogadni. Eddig nagyon szerencsénk is volt/van, mert sokan jöttek, jönnek hozzánk. A skype, hangout, viber napi társunk, ezek nélkül biztos minden nehezebb lenne. Így a gyerekek folyamatosan látják a nagyszüleiket, unokatesóikat, barátainkat, ők sem felejtenek. Nyárra pedig megyünk haza, van mit várni, ha épp nagyon megzuhanna az ember. 
Szóval eddig nagy szomorkodás nem volt. Aztán múlt héten Gyuri elkezdett Quimby videókat nézni a youtube-on. És bepárásodott a szeme. Egy idő múlva engem is odahívott egy Kiss Tibi interjúra és csak mutogattuk az ismerős utcákat, ahogy a beszélgetés közben a XI. kerületben autózott. A végén megérkezett az A38 hajóhoz, ahol indult a koncertjük, akkor már nekem is csupa könny volt a szemem. Meg is beszéltük, hogy nyáron menni kell a hajóra. 
Szóval nekünk a honvágy az A38 hajó. Kinek mi.

2013. május 9., csütörtök

Ego és a busz

Sokan kérdezik meg tőlem az otthoniak közül amióta itt vagyunk, hogy "Ugye nagyon más ott minden?". Röviden nem lehet erre jól felelni, ezért általában csak azt válaszolom, hogy igen is, meg nem is. A minap történt velem egy kis kaland, amely valamelyest rávilágít arra, hogy mennyire mások itt az emberek, mint otthon vagy akár Európában.

Miután felszáltam a buszra hazafelé menet láttam hogy már alig van hely rajta, a sorban állók közül páran nem fognak felférni rá. Még öt ember várt a felszállásra, amikor hatodikként megérkezett egy jól szituált öltönyös angol úriember. Valószínűleg ő is munkából tért haza. Konstatálta, hogy nagyon tele van már a busz és nem fog felférni. Elindult a busz hátsó része felé és megnézte, hogy ha az emberek összébb húzódnának lenne-e hely még számára. Miután erről megbizonyosodott előre ment a buszvezetőhöz és a következőt mondta neki:

"Uram! Legyen olyan kedves és mondja meg az utasoknak, hogy húzódjanak a busz hátsó részébe."

Majd mielőtt még megvárta volna a buszvezető reakcióját egyből hozzátette:

"Azt hiszem ez a munkaköri kötelessége is."

Ahogy a mondatot befejezte a buszvezető ékes kantoni nyelven fel is kérte hangos szóval az utasokat, hogy húzodjanak összébb a busz hátsó részébe. Az utasok nem hőbörögtek, hanem megtették, amire kérték őket, az angol úriember viszont nem köszönte meg a buszvezetőnek a segítséget :-).

Most képzeljük csak el azt a történetet Magyarországon!
Állok a Blaha Lujza téren a piros hetes megállójában és éppen nagyon felgyűlt a tömeg, mert kimaradt egy járat. Valaki már nem fér fel és odakiált a buszvezetőnek, hogy kérje meg az utasokat, hogy húzódjanak összébb, mert még más is fel szeretne szállni, hozzátéve, hogy ez a buszvezető kötelessége is. Na ekkor a buszvezető kikérné magának, hogy meri bárki megmondani neki, hogy mi az ő kötelessége. Valószínűleg az utasok sem mozdulnának busz belsejében, legfeljebb egy-két ember az ajtóban. Azt is el tudom képzelni, hogy páran hőbörögni kezdenének, hogy nekik ne mondja meg senki, hogy hova húzódjanak.
Mot próbáljuk meg rekonstruálni a valódi helyzetet! Képzeljük el, hogy a piros hetes vezetőjét egy kínai vagy egy fekete kérné meg ugyanerre. Mindenki saját maga gondolja tovább, hogy mi lenne a buszvezető válasza.

Ez a kis epizód talán sejtet valamit az itteniek egójáról. Összehasonlíthatatlan egy európaiéval.

Megjegyzem, hogy a történet azt is sejtetni véli hogyan tudtak az angolok egy akkora gyarmatbirodalmat eligazgatni!

És még valamit,  az előző busszal azért nem tudtam hazajönni, mert én voltam az az utas, aki már nem fért fel. Sajnos, én csak álltam a buszvezető előtt szomorú tekintettel. Vártam hátha megesik rajtam a szíve, de nem mertem mgkérni, hogy szóljon az utasoknak, hogy húzódjanak összébb. Na ez meg az én egómról árul el sokat :-)))

2013. április 29., hétfő

Footbridge - gyaloghidak



Az egyik kedvenc közlekedési helyem, ég és föld között.
Mivel Hongkong tele vannak gyorsforgalmi utakkal, a gyalogos közlekedést hidakkal könnyítik. Ezeken gyorsan át lehet jutni az utak fölött, de híd szerepükön túl kiváltják a járdákat is, komoly hálózatuk van. A gyaloghidak különböző irodaházakba, szállodákba futnak be, ahol táblák mutatják a lehetséges irányokat, ki melyik irányba akar menni, úgy közlekedjen az épületen belül a következő híd felé. A gyaloghidakra egy-egy épületen belül szinte mindig  fel lehet jutni lifttel (babakocsival ez fontos szempont), a lépcsők nagyon sokszor kihagyhatók. A hidak fedettek, az épületek légkondicionáltak, ezek a nyári párás melegben komoly előnyt jelentenek.
A mi leggyakoribb közlekedésünk kb. olyan, mintha a Vigadónál kiszállnánk a kishajóból, onnan fel a gyaloghídra, ami átvisz a Vigadón, majd a Vörösmarty tér felett, a Deák térnél (mondjuk, a Kempinskiben) pedig el lehet dönteni, hogy a Nyugati, a Király utca vagy a Kálvin tér fele indul az ember, minden irányba visznek tovább a hidak. 

(A fotókat nem mi készítettük, a netről szedtem őket.)

2013. április 25., csütörtök

Múzeumok

Elkezdtük a város új irányú felfedezését, próbáljuk megnézni a múzeumokat. Eddig két hongkongi múzeumot sikerült feltérképezni; a Museum of Artot és a Sun Yat Sen Múzeumot.
A művészeti múzeumba kétszer jutottam el, egyszer egyedül is, akkor elég sok mindent meg tudtam nézni. A múzeum Kowloon déli csücskében van a tengerparton, rálátással HK Islandre.

 A kontraszt kedvéért bent - egyebek mellett - XV. századi kínai papírusztekercsek vannak. 

Eddig két kedvenc részem van, az egyik egy Szingapúrból származó bankár adománya, kínai tájképek a hozzájuk tartozó versekkel, a másik kínia kismesterek képei, akik európai festők kínai tájképeit másolták, illetve próbáltak az európai ízlésnek megfelelő kínai tájképeket festeni.
A szingapúri kínai bankár gyűjteményének története a kínai történelemben rejtőzik. A kínai kommunizmus a magánkézben lévő gyűjteményeket államosította. Akik elég gyorsak voltak, a gyűjteményeiket kimenekítették Hongkongba, ahol így jelentős műkincs piac alakult ki. A Szingapúrból 1949-ben Hongkongba települt bankár - mások mellett - elkezdett szisztematikusan kínai festményeket felvásárolni (maga is műkedvelő tájkép festő volt), majd 80 éves korában az egész gyűjteményt a hongkongi művészeti múzeumnak adományozta. Gyönyörűek a képek, ami európai szemmel a legérdekesebb, hogy nincsenek művészet korszakok, a XV. században készült tájkép pont úgy néz ki, mint a XIX. századi.

A "kínia export" festők képei más szempontból érdekesek. Ezek a festők az európai megrendelők számára készítettek kínai tájképeket, próbálva a hagyományos kínai festészetet veszternizálni. Az itteni kultúrában a másolás nem elítélendő dolog, hanem komoly mesterségbeli tudást jelent, ha valaki igazán jó másolatot tud készíteni. Az én európai szememmel ezek a másolatok sosem érik utol a nem igazán neves (legalábbis számomra nem) XIX. századi angol tájképfestők képeit. Ennek ellenére nagyon érdekes látni, ahogy nyugatiasították a kínai tájképeket az angol megrendelők kedvéért.

A Sun Yat Sen múzeum egyike a Sun Yat Sennek állított emlékmúzeumoknak. Sun Yat Sen kínai orvos volt, aki nyugati és keleti orvoslást is tanult, kikeresztelkedett és képes volt nyugati szemmel nézni a XIX. század végi Kínát. Felismerte, hogy az országot modernizálni kell. Hongkongból kezdte el szervezni a forradalmi felkeléseket, életének nagy részét száműzetésben töltötte. Az 1911-es felkelés sikerrel járt, ezt követően a köztársaság első - ideiglenes - elnöke lett. Egy év után valóban le is mondott. Érdekes módon mindkét oldal - a kommunista Kína és és a nyugati világ is - sokra tartja. Nekem a kiállításból hiányoztak a személyes momentumok, nem lehet a politikus mögött az embert meglátni.
Külön jó pont, hogy egy XX. századi elején épült palotában van a gyűjtemény, elég jó egy "régi" épületben sétálni.




2013. április 22., hétfő

Ocean Park - képes beszámoló

Hongkong egyik nevezetessége a HK Island déli részén található Ocean Park.
(Ez csak a felső szint...)
A park egy vidámparkba oltott állatkert vagy egy állatkertbe oltott vidámpark. Mind a kettőnek tökéletes! És természetesen egy nap alatt bejárhatatlan.
Alapvető célunk a pingvinek felfedezése volt, mert egyes kiskorúak nagyon odavannak a Táncoló talpak mesefilmért. 
A park egy hegyen lábánál, illetve a hegy tetején terül el, a kettő közötti közlekedés kétféleképpen megoldott; 
libegővel
(Hongkongban ezt cable carnak hívják)
vagy vonattal.
A vonat egy tengeralattjárót szimbolizál, a hegy gyomrában megy fel-le, útközben a szerelvény plafonján mélytengeri videókat vetítenek, hogy az illúzió teljes legyen. Nekünk működött.

A gyerekek miatt elsősorban az állatokat fedeztünk fel, külön része van az Északi- és Déli-sarknak, pingvinekkel, fókákkal. Vannak pandák és van egy hatalmas akvárium, aminek egyes részei üvegből vannak és spirál körben lehet egyre lejjebb és lejjebb sétálni. Így hol az akvárium életét látjuk, hol a tengerben élő egyes halakat, polipokat, tengeri csillagokat, medúzákat külön-külön kisebb akváriumokban. A nagy akvárium méreteit nem tudom, egyet találtam csak; az üvegfal 68 cm vastag. Fantasztikus élmény.


Gyuri útközben tett egy kis kitérőt, hogy felfedezze a vidámparkot és hullámvasútazzon egyet-kettőt. Itt:


2013. április 19., péntek

100%



Ha az ember új helyre költözik, akkor a napi újdonságok mellé az időjárás újdonságai is bejönnek.
Októbertől márciusig nem cseréltem volna senkivel, hongkongi viszonylatban is enyhe tél volt, egyszer-egyszer 17 fok, amúgy meleg és száraz idő. A gyerekekre kardigánt is alig tudtam ráadni, bár hosszas tanmeséket tartottam  - természetesen sikertelenül - arról, hogy Budapesten mindenki a sál-sapka-kesztyű-pulcsi-kabát kombót nyomja.
Áprilisra viszont, úgy érzem, fordult a kocka. Megjött az eső. Pár napja pedig a páratartalom 100%. Ha épp nem esik, akkor a pára szitál, és kb. 50 m-nyire lehet ellátni. Az esőkabát szívás, mert 27 fok van, csak az esernyő működik.

Itt egy kis ízelítő a mai napból a Hong Kong Observary oldaláról. Remélem, mindenki látja Disneylandet:)
 
Peng Chau (overlooking Penny's Bay in northeast Lantau)
Photo taken at Peng Chau overlooking Penny's Bay in northeast Lantau
Taken at Peng Chau automatic weather station. In the photo, Disneyland is on the left.


2013. március 29., péntek

Dehumidifier és air purifier

Két legújabb hongkongi barátunk; a párátlanító és a légtisztító, a hongkongi háztartások elengedhetetlen kellékei.
Eddig nem írtam az időjárásról és változatlanul nem is fogok, mert nem akarom borzolni az európai télben élők kedélyeit. Maradjunk annyiban, hogy itt kicsit jobb az idő, viszont párás. Amikor nagy a szárazság, akkor 75% körüli a páratartalom, ha eljön a melegebb és esősebb időszak (idén március végétől), akkor 90-95%-on állandósul. Ez azt jelenti, hogy a lakásban nem száradnak meg a törölközök és volt, aki arról számolt be, hogy bepenészedtek a bútorai, bőröndjei. Sokan jó előre figyelmeztettek, hogy márciusnál tovább nem lehet húzni a párátlanító beszerzését. Így az első igazán esős napon Gyuri este meghozta dehumit, aki azonnal munkába is állt. A lakásban azóta jó a helyzet, igaz naponta 3-szor ürítjük a majd 3 literes vízgyűjtő tankját.

Már korábban írtam róla, hogy Hongkong levegője erősen szennyezett. A lakásunk a város egyik legtisztább levegőjű öblében van, a hálószobáink a hegyre nézne, ennek ellenére minden reggel mindketten allergiás tüsszögéssel ébredünk. Úgyhogy lett légtisztítónk is, mindent tisztít, amit ér, szennyezést, pollent, jobb is a levegő.



2013. március 4., hétfő

Úszás

Mindketten nagy úszók voltunk egyszer régen, én sokáig jártam edzésekre, Gyuri vízilabdázott. A vizet szeretjük, de medence környékére úszás céljából már jó ideje nem mentünk.
Itt viszont klubtagok vagyunk, amivel ingyen jár a gyerekeknek játszóház (ezt állandóan a rossz időre tartogatjuk, ami nem nagyon jön el, de majd a nagy melegben is jó lesz), illetve uszoda. Ezen kívül kedvezmények vannak a klubok által szervezett programokra, edzőterem, bowling pálya használatára. 
Egyszer aztán megnéztük a medencét (van zárt és vannak nyitottak) és onnantól nem volt visszaút. 
Főbb tapasztalataink:
1. Hétfőn nem kell menni, mert akkor még mindenki tartja a hétvégi fogadalmát és sokan vannak. A sok itt azt jelenti, hogy egy másik emberrel kell osztozni a sávon.
2. Ha hétfő van és ketten úszunk,  itt az a szokás, hogy hosszában felezzük meg a sávot.
3. Minden más napon előfordul, hogy saját medencében úszik az ember. Így aztán nincs tumultus az öltözőben, nem kell várni a zuhanyra sem.
4. Nagyon jó dolog úszni, ha az uszoda közel van és alig egy-két ember jár le rajtad kívül!

 




2013. február 28., csütörtök

Helper (3)

Én naiv, mindig azt hittem, hogy csak Indiában létezik a kasztrendszer. Pedig itt is van.
A One Billion Rising eseményén itt leginkább helperek táncoltak, a belváros egyik legforgalmasabb utcáját lezárva.


Az esemény kapcsán a Standardben megjelent cikkből számomra a legmegrázóbb az a történet volt, ahol a 200 squarefeetes (alig több, mint 18 négyzetméter!) lakásban a helper a konyha küszöbén "aludt". Ha valaki arra járt, még jól bele is rúgott.
Vasárnap a helperek szabadnapja, ilyenkor a város minden szabad négyzetméterén (parkok, footbridgek, járdák) helperek ülnek. Ha esik, ha fúj, ha irdatlan meleg van stb. Egész nap, mert ha nem lépnek le hajnalban akkor munkát kapnának arra a napra is. Vagy azért kell hajnalban elmenniük, mert a munkáltatóik kirakják őket a lakásból, egész napra.
Ehhez képest Discovery Bayben "luxus" körülmények vannak, mert nem kötelező a munkáltatóikkal együtt lakniuk. Azaz nincs vasárnapi kényszer elmenetel/elmenekülés.

A BBC honlapján olvastam azt a cikket, amelyben - most először - egy helper beperelte Hongkongot. A jelenlegi szabályozás szerint, aki 7 évig Hongkongban él, azt kérvényezheti a letelepedést. Kivéve, ha az illető helper. A perről többet itt lehet olvasni, úgy tűnik, változni fog a helyzet.

 

2013. február 19., kedd

Kung hei fat choi

Kantoniul boldog új évet, pontosabban boldogságot és jólétet!
Múlt vasárnap beköszöntött a kígyó éve, elhozva ezzel a gyors változások idejét, ahogy a kígyó is levedli időről időre a bőrét. Az új év itt a legnagyobb ünnep, hétfő-kedd-szerda is munkaszüneti nap volt.
Mi már az előestén is ünnepeltünk, szombat este sok magyarral (már azt hittük mindenkit ismerünk, pedig dehogy) voltunk vacsorázni a Centralban. Így végre megismertük a város éjszakai életét és a buli negyedet. Egy indiai étteremben vacsoráztunk (vagyis a teraszon, ennyit az időjárásról) és megállapítottunk, hogy ahogy a magyarországi kínai kifőzdék menüjének hihetetlenül semmi köze az itteni hasonló éttermekben kínált ételekhez, úgy az indiai ízek is elég mások itt, mint egy otthoni indiai étteremben. Nagyon jót ettünk, nagyon jó fej emberekkel beszélgettünk (megint megcáfolva a tényt, hogy külföldön a magyarok kerülik egymás társaságát).
Aztán eljött a vasárnap és a nagy ünnep. Egyértelműen kiderült, hogy az új év minden ünnep csúcsa, a vasárnapi misét a a pap a "Kung hei fat choi" üdvözléssel kezdte. Mivel az új év negyedik napja hamvazószerdára esett, a katolikus egyház a kínai híveket mentesítette a böjt alól, mondván ez a családi ünneplés ideje.
Mindenhol mandarinfákat (bokrokat) tettek ki, a mandarin az aranyat szimbolizálja. Boriék az oviban nárciszt ültettek (jólét szimbóluma), a gyerekek csokipénzeket kaptak, de Gyuri munkahelyén is a prosperitás jegyében az új évi jókívánság mellé kapott mindenki egy 20 dollárost. A cégek ilyenkor osztják az éves jutalmakat, ilyenkor van fizetésemelés is.
Egész héten családok vándoroltak a városban, ez a nagy családi együttlétek ideje és közös utazásoké is. Hongkongba a Standard szerint több mint fél millió turista érkezett a mainlandről a múlt héten. 
Mi is sokat jöttünk-mentünk. Itt van Gyuri anyukája, így volt, hogy Borival hármasban mentünk el, vagy én maradtam a Julival itthon és a többiek járták a várost. Elmentünk megint Mui Wo-ra, illetve Peng Chau-ra is, ez egy kis sziget Lantau mellett. A szokásos halászfalu, jó kínai éttermekkel, de a pálma még mindig a mui wo-i cooked food marketé.

2013. január 29., kedd

Mui Wo, egy kis gasztronómiával


Mivel a lakásunk már sikeres vizsgázott vendégekkel is, így eljött az idő, hogy hétvégenként ne bútorokat vadásszunk, hanem élményeket. Szombaton Mui Woban mentünk át hajóval. Ez is Lantaun lévő kis falu, egy délebbi öbölben van, kb. 30 perc komppal.
Bár DB-nél is messzebb van Hongkong-szigettől, még itt is sok expat él. Van angol ovi, iskola, templom és autóval is lehet közlekedni. Nagyon tetszett, mert hangulatos hely. Van egy gyönyörű strandja (itt valószínűleg kb. három hónap múlva sok hétvégét fogunk eltölteni), van egy kicsi piac (utoljára a Fehérvári úton voltam piacon, úgyhogy ezt most nagyon élveztem), kis családi házak. Békés és nyugis, nagyon sokan bicajoznak és megvan az ázsiai hangulat is, ami DB steril környezetéhez képest felüdülés.



 (Szárított hal készül.)



Ebédre bementünk a Cooked Food Marketra, sok kispiszkos étterem, fantasztikus kínálattal. Eddigi hongkongi gasztronómiai élményeim listáján itt az első helyezett. A kispiszkost itt kis ragacsosként kell elképzelni, kb. 10 éve vettek egy rongyot az asztalok letörlésére, azóta is azt használják. A kis kínai vendéglőkben mindig szűk a hely és sokan vannak, így sosincs saját asztalunk. Az asztalszomszédainknak hála szombaton megtanultuk a teáscsészék, evőpálcikák garantált tisztítását; ennek eszköze a zöld tea (chinese tea, ahogy az éttermekben nevezik). Ez a kínai ebéd alapvető része, mindig kihoznak egy nagy kannával. A tea egy részét kiöntöd az egyik kitett tálkába és átforgatod benne a teás csészéket, kicsi tálkákat, lemosod az evőpálcikák végét. Mivel a teavíz száz fokos, tuti minden tiszta lesz.
(Teáskanna, evőpálcikák, tálkák, balra háttérben egy tálka zöld tea, mosogatáshoz)

Hongkongi specialitás a dim sum, mi is azt ettünk. Ezt leginkább a spanyol tapasokhoz tudnám hasonlítani, kis adagokat (4 rákos batyú, 3 hússal és zöldséggel töltött palacsintaszerűség stb.) készítenek gőzölve, majd a gőzőlő edényben felszolgálják. Ezek hol egyszerre érkeznek, hol egymás után, attól függően melyik mennyi idő alatt készül el. Jár hozzá természetes szójaszósz. Tányér nincs, csak kis tálkák, mivel egyszerre egy dolgot vesz ki az ember a dim sum edényből, nincs is nagyobbra szükség.




2013. január 27., vasárnap

Óriás Buddha, Lamma-sziget


Itt voltak az első látogatók, nagyon jó barátaink, velünk együtt új helyeket fedeztünk fel mi is.
Már régi vágyam volt az óriás Buddha-szoborhoz és mellette lévő buddhista kolostorba eljutni. Ezek itt vannak a szigeten, szóval még sokat sem kellett értük utazni. Busszal vagy libegővel (kabinos) lehet feljutni. 

A Buddha-szobor 34 m magas, ez a legnagyobb bronzból készült Buddha, 1993-ban állították és Kínából is látni. Hosszú lépcsősor vezet fel,



itt folyamatosan nyüzsgőnek a turisták és zarándokok. A szobor lótusz leveleket ül, körülötte körbe szobrok vannak és persze fantasztikus kilátás a hegyekre. A szobor belsejébe kiállítás van, amely végül a lótusz levelek alá vezet ki.


 



A szobor közelében van a Po Lin kolostor, ennek egy része a látogatók számára is nyitva áll
A szerzetesek tartanak egy hetes elmélkedéséket és üzemeltetnek egy nagyon jó vegetáriánus éttermet. Mindenhol ki van írva, hogy húst és alkoholt nem vigyünk be a kolostor területére.
Fantasztikus élmény volt egy ilyen helyre eljutni, az eddig csak filmeken látott buddhista szentélyeket, szobrokat élőben látni. És mindez Hongkong-sziget nyüzsgő pénzügyi világától alig másfél órára.

Aztán átlátogattunk Lamma-szigetre. Hongkong 263 szigetből (és a Kowloon-félszigetből) áll, így van mit felfedezni. Lamma Hongkong-sziget és Lantau között található, délre. 
A szigeten, bár a harmadik legnagyobb (Lantau és Hongkong után), kis halászfalvak vannak. Itt a két-három emeletes házak a legmagasabbak, mindenki biciklivel jár. (Busznak, autónak nem is láttunk elég széles utat.) Talán Szentendréhez tudnám hasonlítani, kicsi, turistákra szakosodott boltok, sok expat él itt is. Lehet mindent kapni és nagyon jó éttermek vannak. Sétálgattünk, ebédeltünk, megnéztük a tengerpartot.