A következő címkéjű bejegyzések mutatása: D-bay. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: D-bay. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 4., hétfő

Úszás

Mindketten nagy úszók voltunk egyszer régen, én sokáig jártam edzésekre, Gyuri vízilabdázott. A vizet szeretjük, de medence környékére úszás céljából már jó ideje nem mentünk.
Itt viszont klubtagok vagyunk, amivel ingyen jár a gyerekeknek játszóház (ezt állandóan a rossz időre tartogatjuk, ami nem nagyon jön el, de majd a nagy melegben is jó lesz), illetve uszoda. Ezen kívül kedvezmények vannak a klubok által szervezett programokra, edzőterem, bowling pálya használatára. 
Egyszer aztán megnéztük a medencét (van zárt és vannak nyitottak) és onnantól nem volt visszaút. 
Főbb tapasztalataink:
1. Hétfőn nem kell menni, mert akkor még mindenki tartja a hétvégi fogadalmát és sokan vannak. A sok itt azt jelenti, hogy egy másik emberrel kell osztozni a sávon.
2. Ha hétfő van és ketten úszunk,  itt az a szokás, hogy hosszában felezzük meg a sávot.
3. Minden más napon előfordul, hogy saját medencében úszik az ember. Így aztán nincs tumultus az öltözőben, nem kell várni a zuhanyra sem.
4. Nagyon jó dolog úszni, ha az uszoda közel van és alig egy-két ember jár le rajtad kívül!

 




2012. november 14., szerda

Elköltöztünk

 (Netről letöltött kép)

10 napja már a saját (persze bérelt) lakásunkban lakunk.
A költözésünk kicsit kaotikusra sikerült. Mi eléggé rendezett népek vagyunk (legalábbis annak tartjuk magunkat), de ezt kissé benéztük. Abból indultunk ki, hogy öt bőrönddel jöttünk, tehát egy-két ember segít és egy nap alatt meg is vagyunk. Azt valahogy kihagytuk a számításból, hogy közben vettünk egy kiságyat. Meg etetőszéket. És konyhai cuccokat. És vasalódeszkát. A többit már nem is sorolom. Na, szóval ez messze meghaladta azt a mennyiséget, ami öt felnőtt lazán átvisz.
Akkor jött az, hogy majd taxival megyünk. Csakhogy elfelejtettük, hogy Discovery Bay egyik előnye - ezért is választottuk -, hogy nincs forgalom. Mert pl. a taxik nem hajthatnak be. És három költöztető cég jöhet csak be. Ki hitte volna, egyik se ért rá, amikor két nappal a költözés előtt felhívtuk őket. Úgyhogy maradtunk mi. Így esténként Gyuri tett egy kört a komppal, szombaton már családilag cipekedtünk, két gyerekkel külön öröm. Vasárnap pedig jött a felmentő csapat., így aztán tényleg átköltöztünk.
Most van egy két hálószobás lakásunk, hálószobák berendezve, az étkező nappaliban egy asztal székekkel, a konyhában pedig minden alap dolog, ami a főzéshez kell. Mindez egy 24 emeletes ház hatodik emeletén. A hálószobák a mögöttünk induló hegyre néznek, zöld van, csönd, maximum a tücskök ciripelnek este. Reggel meg a madarak csiripelnek. A házunk az út mellett áll, ahol buszok (nem emeletesek), golfautók mennek. És ennyi.
Mi egyébként az öböl leglepukkantabb helyén lakunk, mert akik gazdagabbak, azok a pár emeletes házakban bérelnek lakást a vízhez közel. Sőt, vannak családi házak saját kerttel is, ami HK Island Central részéből teljesen elképzelhetetlen. Szóval ha majd feltörünk, lejjebb költözünk.
A lepukkant helyről negyed óra gyalog a komp, busszal 10 perc. Gyalog 4 játszótér tíz perc alatt elérhető. Annyira nincs forgalom, hogy már azon röhögtünk, Budapesten a gyerekeink bajban lesznek a sok autótól, busztól, villamostól.
És itt megvan minden ami környezettudatos lelkemnek kell. Szelektív kukák a ház bejáratánál, úgyhogy nyugodt szívvel mosogathatom újra a joghurtos poharakat.
Szóval semmi klasszikus Hongkong, se nyüzsgés, se tömeg, se forgalom. Ami kicsit már hiányzik is. Viszont fél óra, és újra benne lehet az ember.

Ami más mint otthon; itt a konyhában nincs meleg víz. Erre nem bírunk rájönni, hogy miért, de nincs. Sehol. (A fürdőben van.) Úgyhogy a mosogatás kicsit nehézkes, mert vizet kell forralni. És nincs mosogatógép sem.
Van gáz főzőlap, két gázrózsával. Ezek a kínai konyha gyorsaságára vannak beállítva, azaz, ha minimálisra lecsavarom, akkor is pillanatok alatt elkészül minden. A levest gyöngyözve főzzük órákon át itt nem létezik.
És nincs sütő sem, szintén a kínai konyha jellegéből adódóan. Viszont lehet kapni sütőfunkcióval kombinált mikrót, most ilyet vadászunk.
A hely egyik előnye, hogy itt mindenki nagyrészt ugyanabban a cipőben jár. Idejön pár évre, gyerekkel. Aztán tovább áll. Aki megy, az próbál minden dolgán gyorsan túladni, aki jön, próbálja az elmenők dolgait olcsón megszerezni. Így lett nekünk gyerekágyunk, dvd lejátszónk, könyves szekrényünk, routerünk fillérekért. Gyerekrollerünk ingyen. És innen lesz még sok minden másunk is.

 (Emlékeztető: ilyen a Central)



2012. október 21., vasárnap

Lakás

A nagy dilemma véget ért. Tegnap kivettünk egy lakást.
Ez így nagyon lazán hangzik, de pár napja én a kiborulás határán voltam és nagylelkűen Gyurira testáltam a döntés (és a felelősség) jogát. Szerencsére ő döntött.
Volt egy keretünk, a Benaim Gyuri fizetésének egy részét housing allowance (lakbértámogatás) formájában határozta meg. Azaz X összeg csak lakbérre fordítható. Persze, ha a bérleti díj X-nél több, az már a mi dolgunk. Eleinte úgy tűnt X-ért lesz lakás. Aztán úgy tűnt soha, és 3-4000 dollárral (hongkongi) rá kell fizetnünk. Plusz, mi sem bírtunk döntést hozni, hol is kellene laknunk. Legyünk az irodához nagyon közel? Ott ezért a pénzért, sőt az emelt összegért sem láttunk jó lakást. Akkor menjünk kicsit távolabb (30 percre az irodától)? Ott már volt egy jó lakás, de az emelt összegnél is emeltebben. Akkor menjünk mégiscsak Discovery Baybe, ami messzebb van, tehát olcsóbbak a lakások, nagy az expat kolónia? Azaz nem Hongkong, de akkor miért is jöttünk Hongkongba? Ebbe azért bele lehet csavarodni, na jó, én bele tudtam. És akkor plusz izgalom az ovi.
A közepesen távoli helyen Borit két nemzetközi oviba is felvetettük, igen, itt felvételi van, de erről majd máskor.
Majd tegnap átmentünk D-Baybe, megmutattak nekünk egy csomó lakást, majd az utolsóra azt mondtuk, hogy ez az. 70 nm, a hálószobák a zöld hegyekre néznek, a nappaliból ha egy kicsit nyújtózkodunk látjuk a tengert. X összegben benne van. Minimális a forgalom, jó a levegő (messze jobb, mint a belvárosban és Hongkong légszennyezettsége nagyon magas), sok gyerek, sok játszótér. A hátránya, hogy Gyuri hétfőtől csütörtökig későn ér haza. De mindenki megmondta, itt nem tud az ember úgy lakást kivenni, hogy valamelyik elvárásából nem kelljen engedni. Bori itt már három hete benn van egy angol ovi várólistáján, ma írtam egy másiknak is, hátha ott hamarabb sorra kerülhet. Szóval az izgalmak nem értek véget.
Viszont, november első hetében költözünk és már nagyon várjuk. Mert jó dolog a szálloda, de már elég volt.

2012. szeptember 22., szombat

Deus ex...

Már jó régóta olvasgattam a postr blogok közül az "úton"-t. Amikor Hongkong még szóba se jött, már nézegettem a távolba szakad hazánkfiai hol pozitív, hol negatív beszámolóit. Egyben mindenki egyetértett, külföldön magyarokkal szóba se álljon az ember, mert mindenki lehúz, átver stb.
Eddigi tapasztalataink nem ezt mutatták és ma újabb jelét kaptuk a cáfolatnak. 
Szinte ideköltözésünk után rögtön kiderült, hogy a Julinak idekészített kiságy egy újszülöttre van méretezve, ha egy egy éves ebben fordul egyet álmában, akkor rögtön rácsokba ütközik. A metrós magyar ismerősünkön, Csabán keresztül eljutottunk egy honlapra, ahol a D-Bayben élő családok adják-veszik dolgaikat. Tegnap rá is bukkantam az IKEÁban már kinézett kiságyra, csak persze használt állapota miatt töredék áron. Így, mivel amúgy is jó idő volt, amit fürdésre is fel lehet használni, délután átruccantunk D-Baybe. A hazaruccanás volt a nehezebb, mivel két gyerek, babakocsi, strandcuccok mellett egy lapraszerelt kiságy és matrac is tartozott hozzánk. A kompra felszálláskor egyszer csak mellénk lépett egy markos legény és megkérdezte segíthet-e. A legjobbkor. Tibi felszálláskor és leszálláskor is szállítmányozta a kiságyat, amiért örök hála neki!
Szóval szerintem minden postr posztot író ember téved, vagy az összes jófej magyar Hongkongba költözött. 

2012. szeptember 17., hétfő

Discovery Bay

Az (is) jó Hongkongban, hogy a hétvégén úgy érzi az ember, mintha nyaralna. Ma is tengerpartoztunk, biztos, ami biztos, hátha jövő hétvégén már nem lesz 30 fok (csak 28).
Így elkirándultunk Lantau Islanden a Discovery Baybe, helyieknek csak D Bay. Azon kívül, hogy nagyon szép hely, a kirándulásnak önös célja is volt, ez az a bizonyos külvárosi hely, ahol lakni lehetne. Ide ferry (komp) visz, kb. 25 perc. Korábbi kompozási élményeim alapján arra készültem, hogy kell egy kardigán, mert a menetszélben jól jön majd. Na, erről itt szó sincs. Csak a zárt térben lehet lenni és menet közben nem is szabad felállni. Hamar rájöttünk, hogy miért; a ferry sebessége kb. a szárnyashajó sebességének felel meg. Talán egy kicsit gyorsabb.
Amikor kiszálltunk a hajóból úgy éreztük magunkat, mintha az ideális gyerekes helyre csöppentünk volna. Kis forgalom (bkv buszok és autók helyett golfautók, ennyi), sok hely, bicikliutak, bicajozó családok, játszóterek, jó levegő, tengerpart, vitorláskikötő és hegyek. Sok-sok gyerek mindenfele, mintha az összes gyerekes expat itt lakna. Amerikaik, angolok, németek, franciák.
Egy pillanat alatt beleszerettünk. Nagyot strandoltunk, ettünk, sétáltunk, majd  - újfent véletlenül - újra összefutottunk a metrón megismert magyar emberrel és családjával.
Így tetszett a hely a kiskorúaknak

2012. szeptember 15., szombat

Lakásdilemma magyarul

Belevágtuk fejszénket a lakásbérlés kérdésébe. A legnagyobb dilemma a hova. Gyuri fizetését ugyanis úgy állapították meg, hogy annak egy része csak bérleti díjra fordítható. Azaz a cég kifizeti a lakhatásunkat. Az összeg olyan, hogy abból már normális méretű lakásba lehet menni (értsd 70-75 nm körül). 
A dilemma pedig; maradjunk itt HK Islanden, ahol minden közel van, Gyuri hamar beér dolgozni, viszont kisebb lakást lehet kapni, nagy a nyüzsgés, kevés a zöld. Vagy átmegyünk egy másik szigetre, ami már "külváros", nyugisabb, gyerekbarátabb, olcsóbb a lakásbérlés (azaz nagyobb lakásunk lehetne), de Gyuri a commuterek népes csapatát erősítheti, többet van távol, plusz drágább az utazás.
Miközben tegnap este a metrón ezen dilemmáztunk, odajött hozzánk egy európai pasi és azt mondta: Aha, akkor jól hallottam! Így ismerkedünk mi. Gyorsan feltettük neki is nagy kérdést, ő a külváros mellett tette le a voksát.Az érvei elég meggyőzőek; tíz éve élnek itt, három gyerekkel, van tapasztalatuk. Cseréltünk email címet, majd találkozunk is, addig meg gondolkozunk tovább. Időnk még van, kb. két hónap.