Egy ország két rendszer

 Az érthetetlen páros, kapitalizmus és kommunizmus egy fedél alatt.

Hongkong 1997. július 1-je óta – 150 év brit fennhatóság után – ismét Kína része. A visszacsatolást (the Handover) megelőzően az Egyesült Királyság és a Kínai Népköztársaság által kötött megállapodás szerint még 50 éven át, Hongkong (és Makaó) különleges státusszal bírnak Kínán belül. Hongkong megnevezése jelenleg Hong Kong Special Administrative Region (HKSAR), azaz Hongkong Különleges Igazgatású Terület.

Mit takar a különleges igazgatású státusz?

A különleges igazgatású területen érvényesül az „egy ország két rendszer” elve, Hongkong ugyanis egy kapitalista sziget a kommunista Kína déli részén. A különleges státusz lényege, hogy az átmenet időszakában Hongkong kizárólag külügye és honvédelme önálló intézését veszti el. Minden másban megmarad a szuverenitása. Hongkong jogállam, amely a brit jogrendszeren alapul. Saját pénze van, két (vagy inkább három, angol, kantoni és mellettük a mandarin) hivatalos nyelve, önálló közigazgatása, jogrendje, független bírósága. Minden alapvető emberi jog gyakorlása biztosított. Megmaradt a baloldali közlekedés és az olimpiai játékokon is külön csapatként indulnak a sportolóik. (A londoni olimpia idején már tudtuk, hogy ide költözünk, néztük is a Hong Kong, Hungary csapatok egymás utáni bevonulását.)

Hongkong élén a kormányzó (Chief Executive) áll, aki egy személyben felel a kínai kormány és Hongkong városa felé. Azaz mind a két rendszernek meg kell(ene) felelnie. Nem tudom, hogy van-e ilyen ember. Tény, van kormányzó. Ő vezeti a Végrehajtó Tanácsot (Executive Council), ami a kormánynak felel meg. A jogalkotás a Törvényhozó Tanács (Legislative Council) feladata, ez fogadja el a költségvetést is.

A hongkongiaknak a népi kínaiktól eltérő útlevele van, ezzel könnyebb utazni a világban. Mi hongkongi munkavállalói vízummal és tartózkodási engedéllyel jogosultak vagyunk személyi igazolványra (HK Identity Card). Ezzel azonban sem Makaóra, sem a szárazföldi Kínába nem tudunk átmenni, oda csak útlevéllel – és ahol kell, vízummal – léphetünk be.

Itt élve, mi semmit nem érzékelünk a kommunista oldalból. Az 50 éves moratórium ellenére azonban nem nagyon találni olyan helyi vagy régóta itt élőt, aki szerint ne lennénk kisebb-nagyobb, semmiképpen nem feltűnő, ennek ellenére folyamatos változások, amelyekkel Kína egyre szorosabbra fűzi a szálakat Hongkonggal. Illúziói senkinek nincsenek. Van aki a kínai állampolgárságot nem vette fel, és statisztikailag kimutathatóan sok gyerek született programozott császármetszéssel 1997. júniusában, hogy még brit állampolgárok legyenek.