A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hongkong. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hongkong. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 28., szombat

Itt van újra

Eljött az ősz. Ma kikapcsoltuk a légkondikat és kinyitottuk az ablakokat. Május óta először nem pára és meleg dőlt be rajtuk. A nyári ruhákat azért még nem kell eltenni.

2013. szeptember 19., csütörtök

Egy ország két rendszer



 Az érthetetlen páros, kapitalizmus és kommunizmus egy fedél alatt.

Hongkong 1997. július 1-je óta – 150 év brit fennhatóság után – ismét Kína része. A visszacsatolást (the Handover) megelőzően az Egyesült Királyság és a Kínai Népköztársaság által kötött megállapodás szerint még 50 éven át, Hongkong (és Makaó) különleges státusszal bírnak Kínán belül. Hongkong megnevezése jelenleg Hong Kong Special Administrative Region (HKSAR), azaz Hongkong Különleges Igazgatású Terület.

Mit takar a különleges igazgatású státusz?
A különleges igazgatású területen érvényesül az „egy ország két rendszer” elve, Hongkong ugyanis egy kapitalista sziget a kommunista Kína déli részén. A különleges státusz lényege, hogy az átmenet időszakában Hongkong kizárólag külügye és honvédelme önálló intézését veszti el. Minden másban megmarad a szuverenitása. Hongkong jogállam, amely a brit jogrendszeren alapul. Saját pénze van, két (vagy inkább három, angol, kantoni és mellettük a mandarin) hivatalos nyelve, önálló közigazgatása, jogrendje, független bírósága. Minden alapvető emberi jog gyakorlása biztosított. Megmaradt a baloldali közlekedés és az olimpiai játékokon is külön csapatként indulnak a sportolóik. (A londoni olimpia idején már tudtuk, hogy ide költözünk, néztük is a Hong Kong, Hungary csapatok egymás utáni bevonulását.)
Hongkong élén a kormányzó (Chief Executive) áll, aki egy személyben felel a kínai kormány és Hongkong városa felé. Azaz mind a két rendszernek meg kell(ene) felelnie. Nem tudom, hogy van-e ilyen ember. Tény, van kormányzó. Ő vezeti a Végrehajtó Tanácsot (Executive Council), ami a kormánynak felel meg. A jogalkotás a Törvényhozó Tanács (Legislative Council) feladata, ez fogadja el a költségvetést is.
A hongkongiaknak a népi kínaiktól eltérő útlevele van, ezzel könnyebb utazni a világban. Mi hongkongi munkavállalói vízummal és tartózkodási engedéllyel jogosultak vagyunk személyi igazolványra (HK Identity Card). Ezzel azonban sem Makaóra, sem a szárazföldi Kínába nem tudunk átmenni, oda csak útlevéllel – és ahol kell, vízummal – léphetünk be.

Itt élve, mi semmit nem érzékelünk a kommunista oldalból. Az 50 éves moratórium ellenére azonban nem nagyon találni olyan helyi vagy régóta itt élőt, aki szerint ne lennénk kisebb-nagyobb, semmiképpen nem feltűnő, ennek ellenére folyamatos változások, amelyekkel Kína egyre szorosabbra fűzi a szálakat Hongkonggal. Illúziói senkinek nincsenek. Van aki a kínai állampolgárságot nem vette fel, és statisztikailag kimutathatóan sok gyerek született programozott császármetszéssel 1997. júniusában, hogy még brit állampolgárok legyenek.



2013. szeptember 8., vasárnap

Jubilálunk - egy éve érkeztünk



Öt bőrönddel, jelentős túlsúlyt fizetve. Most pedig a törzsutasprogramunknak hála már egy plusz bőröndöt is lazán hozhatunk-vihetünk.
Persze más is változott. Van lakásunk, kb. 80%-osan berendezve. Szeretjük, a gyerekek a magukénak érzik, ez most az otthonunk. 
Gyuri munkahelye, a fő ok, amit idecsábított minket, bevált. Jó szakemberekkel dolgozik együtt, sokat tanul, élvezi, szereti, megbecsülik. Olyan munkákat csinál, amiket saját bevallása szerint nemcsak Magyaroszágon nem tudna, de Európában sem. Most pl. a belváros legközepére (kb. mint a Deák tér Budapesten, csak mindent nagyjából tízzel kell szorozni; a házak magasságát, sűrűségét, a forgalmat, a embertömeget), egy három metróvonalnak helyet adó megállóba terveznek - a meglévők alá - még két új vonalat. A megállók kialakítása pedig úgy történik, hogy a jelenlegi forgalmat nem érinti. Azaz ha valaki arra jár, nem vesz észre semmit abból, hogy mi minden történik alatta.
Bori szereti az ovit, lelkesen és örömmel ment vissza. Vannak régi és új barátok, hiszen HK egy tranzit város, pár év után az emberek nagyrésze továbbáll.
Juli elkezdte a playgroupot - kb. bölcsi  - napi két órában. Másik intézménybe ment, mint Bori, reggel, ha kilépünk a házból pont ellenkező irányba kell indulni. De időben pont belefér mind a két gyerek leadása (drop off, mint megtanultam) és felvétele (pick up). És a bölcsi is schoolként van aposztrofálva, tanárokkal.
Tanultunk sok gyerekekkel kapcsolatos szót, kifejezést. Kedvencem, azt hiszem, a good/nice sharing! Nagy dicséret, akkor hangzik el, ha a gyerekek a játszótéren hiszti nélkül átengedik a másiknak a játékukat.
Magyar jogászként eléggé úgy álltam a saját szakmai életemhez, hogy az itt véget ért. De úgy tűnik mégse. Egy angol ovistárs anyukája bevont egy emberi jogi kutatásba, persze önkéntesként. Itt így kezdődik minden. Viszont nagyon érdekes, sokat fogok tanulni, agymunka és a szakmámmal tudok foglalkozni.

2013. augusztus 12., hétfő

Back in town, kezdődik a második év

Pár napja már újra Ázsiában vagyunk, az első élményünk az otthonosság. Már az indulást megelőző pakolás is békés volt, nem azt az oltári kuplerájt hagytuk magunk mögött, mint tavaly. És nagyon más úgy megérkezni egy repülőtérre, hogy tudod melyik busszal hova mész, hol a megálló, hol a lakásod.

Hongkong a legszebb arcával fogadott minket,
(A képet Czeglédi Ádám készítette)

az időjárás pedig tartotta a Budapesten hagyottat, úgyhogy ez sem volt sokkoló.
A kétlaki életünk következtében Budapestet is, Hongkongot is más szemmel látjuk mint egy hónapja. Íme az új felfedezések mindkét városról.
  • Budapest hihetetlen előnye, hogy lehet bicajjal közlekedni. Mindig is szerettünk a városban biciklivel járni, most ez hatványozottan igaz volt.
  • Kissé ellentmondva ennek; nagyon jó volt újra vezetni, itt nincs autónk.
  • Hongkongban tényleg nagyon magasak a házak és nagyon sűrű a forgalom a belvárosban. Budapesten ámuldozva néztük a Baross utca bérházait és megállapítottuk, hogy tudnánk itt lakni. A központban van, csendes, kicsi a forgalom, mi kell még?
  • Gyuri hongkongi munkahelye verhetetlen.
  • Hongkongban békések az emberek, nincs ideges rohanás, nincsenek magukban beszélő, ordibáló emberek.
  • Szuper lett Budapesten a romkocsma élet, Erzsébet tér, Kazinczy utca, mindkettő nagyon bejött.
  • Hongkongban nagy szeretjük az ázsiai konyhát (kb. bármi jöhet, thai, koreai, vietnámi stb.), budapesti nagy felfedezésünk a Halkakas bisztró.
  • Budapesten mindig van túró rudi, kakaóscsiga, túrósbatyu.
  • Hongkong egy nagyon rendben tartott, tiszta város, minden zöld tényleg zöld.
  • Itt a tenger.
  • Családjaink, barátaink (többé-kevésbé) otthon élnek. Az utolsó esti mozi után, nagyjából természetes volt, hogy barátokba botlottunk a moziterembe és rögtön be is ültünk még együtt.
  • Ez nem tudom, hogy melyik hely előnye, de: otthon mindenkivel ott tudtuk folytatni, ahol egy éve abbahagytuk. A gyerekek is. Reméljük ez így  marad a továbbiakban is.

2012. november 16., péntek

Egy ország két rendszer

Aki követi a világpolitikai eseményeit, az tudja, hogy a napokban zajlott a Kínai Kommunista Párt kongresszusa. A kongresszus nyitó napját követően megjelent hongkongi újságok a főtitkár beszédének egyáltalán nem azt a részét tették a címlapra, mint amit pl. a magyar sajtó kiemelt. (A hitelesség jegyében gyorsan megnézem a hvg, origo és mno ide vonatkozó cikkeit.)

Itt a fő hír az volt, hogy a főtitkár mit üzent Hongkong számára. A beszéd azt hangsúlyozta, hogy az egy ország két rendszer jegyében békében és barátságban él Kína (mainland China) és Hongkong egymás mellett, kölcsönösen elismerve és tiszteletben tartva egymást.
És itt jön be újra az számomra nagyon furcsa rendszer, amiben a hongkongiak élnek. Mert sokáig az Egyesült Királyság része voltak, angol állampolgárként. Aztán 15 éve visszacsatolták a területet Kínához, azzal, hogy 50 évig minden marad az angol rendszerben. És most itt van egy kapitalista város egy kommunista szuperhatalomban. Külön jogrendje van, érvényesülnek az emberi jogok. Peking a hadügyön és külügyön kívül semmibe nem szól bele. Csak lassan beszivárog. Ahogy helyi jogász ismerősöm mondta, ő megmaradt brit állampolgárnak, nem vette fel a kínait, mert nem szeretne látótérbe kerülni. Azt hiszem ez kifejezi, hogy mit gondolnak az itteniek.
A visszacsatolás óta az itt élők politikailag aktívabbá váltak, igyekeznek őrizni meglévő jogaikat. Nemrég pedig Kína ellenes tüntetés volt, ahol brit zászlókkal vonultak a tüntetők. Hát, ezért üzent a főtitkár és ezért volt a főtitkár Hongkonggal kapcsolatos mondanivalója a legfontosabb az itt élők számára.

2012. október 2., kedd

Hosszú hétvége, szociális életünk melléklettel

Itt most négy napos hétvége volt, kb. a legnagyobb ünneppel; a mid-autumn festivallal (bocsánat nem találtam magyar megfelelőt). Ez mondjuk az aratásünnepnek felel meg, innentől jön az ősz (azaz most már kora este csak 25 fok van). Ilyenkor mindenhol lampionokat tesznek ki, kezdve a metrómegállókkal, betetőzve a nagy közterekkel. Mi már 10 napja néztük a Victoria Parkban a készülődést, a végeredményt pedig péntek óta nagy tömegek fotózták, köztük mi is.

A hétvégének hála felfedeztünk még néhány szuper játszóteret, illetve nekikezdtünk a város felfedezésének is. Rendes turisták módjára a Victoria Peakkel kezdtük a sziget meghódítását. Ez HK Island legmagasabb pontja, piros siklóval lehet feljutni a meredek hegytetőre, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a városra.

A kilátó pedig tele van fényképekkel a régi Hongkongról. Ami egy nagyon szép angol város volt a XX. század eleje táján, egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy minél több ember van itt, annál magasabb házakra van szükség. Most már nem szép, viszont fantasztikusan érdekes.

Ma pedig áthajóztunk Kowloonra, ez a szembe oldal. Ide is komp (Star Ferry) visz át, de a hagyományos típusú. Kicsi, régi, nyitott, lassú, rendes matrózinges matrózokkal, városnéző tempóval. A Star Ferry nekem amúgy is régi, irodalmi barátom. Tony Parsons Egyetlen Szerelmem c. könyvében sokszor szerepel, akárcsak Hongkong*, úgyhogy nagyon érdekes volt ilyen szemmel, szívvel ülni rajta. Tetszett.
Aztán sok-sok új játszóteret fedeztünk fel, és megint sikerült teljesen véletlenül magyarokkal találkoznunk.

Megállapítottuk, hogy nagy mázlink van, mert három hét alatt jó sok mindenkivel sikerült megismerkednünk. Eleve, Gyuri volt cégétől az ide vándorolt magyarokkal első naptól együtt strandolunk. Aztán, a metrón megismerkedtünk Csabával, nálunk voltunk szombaton este vacsorán. Magyar-amerikai házaspár, három gyerekkel, tőlük állandóan tudunk kérdezni, lakás, ovi, hol vásároljunk stb., mindenben segítenek.
Vettünk egy új babakocsit egy német-francia házaspártól, ahol a bizniszen túli beszélgetésben kiderült, hogy a német férj kb. ugyanazt csinálja, mint Gyuri, egy német cégnél. Gyorsan jóba is lettek.
Tegnap pedig a játszótéren megismerkedtünk egy magyar-norvég párral, két gyerekkel. Velük is emailezünk már, és ki hinné, a pasi itt is ugyanabban a bizniszben utazik, egy norvég cégnél.
Plusz, Gyuri görög főnökének itteni felesége és Julival egykorú gyerekük is kapcsolat, Caroline már annyi infóval látott el, hogy a végére sem értem a weboldalak átnézésének. Velük a héten fogunk személyesen találkozni.
Szóval, mázli.



*Hong Kong,” he says. „How can you miss Hong Kong? All those weddings and funerals in a language you don't understand. The shore line changing every time you look at it. All those mobile phones going off at the movies. Cheking your seafood for hepatitis B. Nobody smiling at you unless she's a Filipina. The obsessions with money, sex and shopping. In that order. And the other obsessions with typhoons, canto-pop and Louis Vuitton. Weather so humid that your shoes grow leaves. Air conditioning so cold that you get hypothermia in the supermarket. People throwing their rubbish from the eighteenth floor of their buildings. Including fridges.”
„You miss it, too, don't you?”
Josh nods. „Breaks my bloody heart,” he says. „I remember the first time I ever had sex in Hong Kong. Think I've still got the receipt somewhere.”
(Tony Parsons: One for my baby)

2012. szeptember 14., péntek

Alapok

Ez egy bevallottan szubjektív blog lesz Hongkongról, ahogy mi látjuk. Két kisgyerekkel egy Budapestnél kétszer nagyobb és három és félszer sűrűbben lakott nagyvárosban. Ami furcsa státusban van, mert Kína, de mégsem. Külügyi és hadügyi kérdésekben Kínáé a döntő szó, de saját pénze van, saját egészségügyi ellátórendszere, a vízumunk kizárólag Hongkongba és Makaóba jó, és még az olimpián is külön indultak.
Pillanatnyilag, Gyuri cégének hála, Hong Kong Island északkeleti részén, Sheung Wan városnegyedben lakunk. Itt van az Island Line metró végállomása, tőlünk kb. két percre. Mármint két lejárata van két-két percre, a többi három már inkább 5 perces körzetben.
Egy szállodai apartmanban, a kilencedik emeleten lakunk, körülöttünk 25-30 emeletes házak, alattunk egy főutca dübörög éjjel-nappal, emeletes buszokkal és villamosokkal. Igen, itt még a villamosok is emeletesek. A közlekedés baloldali.
Ha kilépünk az épületből megcsap a párás meleg levegő és első sarkon már tömeg van. Mivel ez még a központ (Central), itt is minden egy lépésre van. Élelmiszerboltok, éttermek, bankok. A főutcánkon (Des Voeux Road) minden két nyelven van kiírva, de ha csak egy utcával beljebb megy az ember a sziget belseje felé, már csak kínai feliratok vannak és fogalmam sincs, hogy mit árulnak a boltokban. A valamik nagy zsákokban kaphatóan, szárított dolgok; tészta, zöldség, hús? Nem tudom. Talán pár hónap múlva már okosabb leszek.
Viszont a latin betűs boltokban van minden. Azaz minden olyan, amit az európai (és persze amerikai, ausztrál) megszokott otthon; tehéntej, cerealek garmada, felvágottak, csokik, kávé. És persze minden helyi sajátosság; a szójaszószok beláthatatlan polcai, a tíz kg-os kiszerelésű rizses zacskók (a legkisebb is 2 kg), noodles (tészták), olyan gyümölcsök, amelyeket sose láttam és olyanok is, amiket már igen, de tudnak meglepetést okozni. Vettem tegnap dinnyét, kívülről egy picike görögdinnye, a belseje azonban citromsárga. Az íze viszont megint görögdinnye.
Az angol hatás letagadhatatlan. A közlekedés irányán kívül a metrórendszer teljesen londoni; a kiépítése, a beléptető kapuk, a szervezettsége. Minden felirat kétnyelvű, utcatáblák, metró-, buszmegállók. A hangosbeszélőben is mindent elmondanak angolul, akár a metrón, akár a strandon vagyunk. Az utca átlagembere már nem biztos, hogy tud angolul, de a nyelvi nehézségeken egy mosoly mindig átsegít. És annyi fehér ember él itt, hogyha eltévednék, akkor is van, aki megérti a kérdésemet.
És persze tiszta Ázsia (vagy ahogy mi elképzeljük Ázsiát), nyugalom, tömeg, az esti csúcsban a metróajtóknál irányító emberek stoptáblával, tajcsi a parkban, mindenkinél a legújabb okostelefonok, felhőkarcolók az esti sötétet legyőző fényreklámok.
Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy ne állítanának meg és ne mondanának valami kedveset a gyerekeknek, ne szórakoztatná őket egy nagypapa pantomimmel a metrón, ne mosolyogna ránk valaki. Ezért is, meg amúgy is, nagyon jól érezzük magunkat.