2013. február 28., csütörtök

Helper (3)

Én naiv, mindig azt hittem, hogy csak Indiában létezik a kasztrendszer. Pedig itt is van.
A One Billion Rising eseményén itt leginkább helperek táncoltak, a belváros egyik legforgalmasabb utcáját lezárva.


Az esemény kapcsán a Standardben megjelent cikkből számomra a legmegrázóbb az a történet volt, ahol a 200 squarefeetes (alig több, mint 18 négyzetméter!) lakásban a helper a konyha küszöbén "aludt". Ha valaki arra járt, még jól bele is rúgott.
Vasárnap a helperek szabadnapja, ilyenkor a város minden szabad négyzetméterén (parkok, footbridgek, járdák) helperek ülnek. Ha esik, ha fúj, ha irdatlan meleg van stb. Egész nap, mert ha nem lépnek le hajnalban akkor munkát kapnának arra a napra is. Vagy azért kell hajnalban elmenniük, mert a munkáltatóik kirakják őket a lakásból, egész napra.
Ehhez képest Discovery Bayben "luxus" körülmények vannak, mert nem kötelező a munkáltatóikkal együtt lakniuk. Azaz nincs vasárnapi kényszer elmenetel/elmenekülés.

A BBC honlapján olvastam azt a cikket, amelyben - most először - egy helper beperelte Hongkongot. A jelenlegi szabályozás szerint, aki 7 évig Hongkongban él, azt kérvényezheti a letelepedést. Kivéve, ha az illető helper. A perről többet itt lehet olvasni, úgy tűnik, változni fog a helyzet.

 

2013. február 19., kedd

Kung hei fat choi

Kantoniul boldog új évet, pontosabban boldogságot és jólétet!
Múlt vasárnap beköszöntött a kígyó éve, elhozva ezzel a gyors változások idejét, ahogy a kígyó is levedli időről időre a bőrét. Az új év itt a legnagyobb ünnep, hétfő-kedd-szerda is munkaszüneti nap volt.
Mi már az előestén is ünnepeltünk, szombat este sok magyarral (már azt hittük mindenkit ismerünk, pedig dehogy) voltunk vacsorázni a Centralban. Így végre megismertük a város éjszakai életét és a buli negyedet. Egy indiai étteremben vacsoráztunk (vagyis a teraszon, ennyit az időjárásról) és megállapítottunk, hogy ahogy a magyarországi kínai kifőzdék menüjének hihetetlenül semmi köze az itteni hasonló éttermekben kínált ételekhez, úgy az indiai ízek is elég mások itt, mint egy otthoni indiai étteremben. Nagyon jót ettünk, nagyon jó fej emberekkel beszélgettünk (megint megcáfolva a tényt, hogy külföldön a magyarok kerülik egymás társaságát).
Aztán eljött a vasárnap és a nagy ünnep. Egyértelműen kiderült, hogy az új év minden ünnep csúcsa, a vasárnapi misét a a pap a "Kung hei fat choi" üdvözléssel kezdte. Mivel az új év negyedik napja hamvazószerdára esett, a katolikus egyház a kínai híveket mentesítette a böjt alól, mondván ez a családi ünneplés ideje.
Mindenhol mandarinfákat (bokrokat) tettek ki, a mandarin az aranyat szimbolizálja. Boriék az oviban nárciszt ültettek (jólét szimbóluma), a gyerekek csokipénzeket kaptak, de Gyuri munkahelyén is a prosperitás jegyében az új évi jókívánság mellé kapott mindenki egy 20 dollárost. A cégek ilyenkor osztják az éves jutalmakat, ilyenkor van fizetésemelés is.
Egész héten családok vándoroltak a városban, ez a nagy családi együttlétek ideje és közös utazásoké is. Hongkongba a Standard szerint több mint fél millió turista érkezett a mainlandről a múlt héten. 
Mi is sokat jöttünk-mentünk. Itt van Gyuri anyukája, így volt, hogy Borival hármasban mentünk el, vagy én maradtam a Julival itthon és a többiek járták a várost. Elmentünk megint Mui Wo-ra, illetve Peng Chau-ra is, ez egy kis sziget Lantau mellett. A szokásos halászfalu, jó kínai éttermekkel, de a pálma még mindig a mui wo-i cooked food marketé.