A következő címkéjű bejegyzések mutatása: óvoda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: óvoda. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 28., hétfő

Oktatás, kicsiknek

Mindkét gyerek nemzetközi oktatási intézménybe jár; bölcsődébe, óvodába. Mivel itt már a két évesek playgroupja is school, így én is iskolaként írok ezekről. 
Hamar megtanultuk, hogy, ahogy az esküvőre, újszülött ellátására elkölthető pénz feneketlen zsák, igaz ez az iskoláztatásra. Legalábbis itt. A másik megszerzett tudásunk az, hogy jó előre rá kell készülni az iskola kérdésre, mert hihetetlen várólisták vannak.

Julit február elején tettem fel a bölcsőde várólistájára azért, hogy szeptemberben elkezdhesse. Azért esett a választásunk erre az intézményre, mert ide már két éves kortól járhat a gyerek egyedül, a hét minden napján. A várólistára bejelentkezéssel jelentkezési díjat is kell fizetni. Ha az ember biztosra akar menni, több intézmény várólistájára teteti fel a gyereket, mindenhol megfizetve természetesen a jelentkezési díjakat. A várólistán előnyt élvez, akinek a testvére már az intézménybe jár (ez egy komplex oktatási intézménynél a bölcsőde-óvoda-iskola hármast is jelentheti), tanár gyereke.
Borival szerencsénk volt, mert nem kellett fél évet várnia arra, hogy elkezdhessen óvodába járni. Ebben leginkább az segített, hogy egy újonnan indult óvodába jár, ahol tavaly ősszel még nem voltak sokan. Idén már itt is várólista van.
A bölcsi napi két óra, az óvoda napi három.

És akkor jöjjenek a pozitívumok, mert mindkét iskoláról azt gondoljuk, hogy nagyon jók.
Az iskolai időt végig nagyon aktívan töltik a gyerekek. A bölcsődében 5 gyerekre, az oviban kb. 6-8 gyerekre jut egy tanár. A bölcsisek folyamatosan énekelnek, énekelve tanulják az ABC-t, a számokat. Emellett festenek, ragasztanak. A ovi feladata itt megtanítani írni és számolni a gyerekeket. Ők is sokat énekelnek, mondókáznak, pl. van mondóka a kontinensekről, a bolygókról. Folyamatosan rajzolnak, festenek, ragasztanak, sütnek.
A tanárok mindkét iskolában nagy kedvesek, felkészültek a gyerekekből, azaz tudják a nyelvi hátterüket, a magyar keresztnevükön szólítják őket. Mindkét lány könnyebb beszokott, annak ellenére, hogy idegen nyelvi környezetbe kerültek. Örömmel mennek, emlegetik a tanáraikat, ha összetalálkozunk az utcán, szaladnak hozzájuk.
És ha megkérdezünk egy másik szülőt egy másik iskoláról, ugyanígy pozitív véleménye van róla.

És végül, az anyagiakról (hongkongi dollárban):
  • a jelentkezési díj 50 dollárról indul, de vannak több száz dolláros jelentkezési díjak is.
  • a havi díjak szintén nagy szórást mutatni, mi a két iskoláért 10500 dollárt fizetünk havonta.
  • egyenruha (Julinak kell), van nyári és téli, több száz dollárért, de lehet venni használtan, akkor olcsóbb.

2013. szeptember 8., vasárnap

Jubilálunk - egy éve érkeztünk



Öt bőrönddel, jelentős túlsúlyt fizetve. Most pedig a törzsutasprogramunknak hála már egy plusz bőröndöt is lazán hozhatunk-vihetünk.
Persze más is változott. Van lakásunk, kb. 80%-osan berendezve. Szeretjük, a gyerekek a magukénak érzik, ez most az otthonunk. 
Gyuri munkahelye, a fő ok, amit idecsábított minket, bevált. Jó szakemberekkel dolgozik együtt, sokat tanul, élvezi, szereti, megbecsülik. Olyan munkákat csinál, amiket saját bevallása szerint nemcsak Magyaroszágon nem tudna, de Európában sem. Most pl. a belváros legközepére (kb. mint a Deák tér Budapesten, csak mindent nagyjából tízzel kell szorozni; a házak magasságát, sűrűségét, a forgalmat, a embertömeget), egy három metróvonalnak helyet adó megállóba terveznek - a meglévők alá - még két új vonalat. A megállók kialakítása pedig úgy történik, hogy a jelenlegi forgalmat nem érinti. Azaz ha valaki arra jár, nem vesz észre semmit abból, hogy mi minden történik alatta.
Bori szereti az ovit, lelkesen és örömmel ment vissza. Vannak régi és új barátok, hiszen HK egy tranzit város, pár év után az emberek nagyrésze továbbáll.
Juli elkezdte a playgroupot - kb. bölcsi  - napi két órában. Másik intézménybe ment, mint Bori, reggel, ha kilépünk a házból pont ellenkező irányba kell indulni. De időben pont belefér mind a két gyerek leadása (drop off, mint megtanultam) és felvétele (pick up). És a bölcsi is schoolként van aposztrofálva, tanárokkal.
Tanultunk sok gyerekekkel kapcsolatos szót, kifejezést. Kedvencem, azt hiszem, a good/nice sharing! Nagy dicséret, akkor hangzik el, ha a gyerekek a játszótéren hiszti nélkül átengedik a másiknak a játékukat.
Magyar jogászként eléggé úgy álltam a saját szakmai életemhez, hogy az itt véget ért. De úgy tűnik mégse. Egy angol ovistárs anyukája bevont egy emberi jogi kutatásba, persze önkéntesként. Itt így kezdődik minden. Viszont nagyon érdekes, sokat fogok tanulni, agymunka és a szakmámmal tudok foglalkozni.

2012. október 21., vasárnap

Lakás

A nagy dilemma véget ért. Tegnap kivettünk egy lakást.
Ez így nagyon lazán hangzik, de pár napja én a kiborulás határán voltam és nagylelkűen Gyurira testáltam a döntés (és a felelősség) jogát. Szerencsére ő döntött.
Volt egy keretünk, a Benaim Gyuri fizetésének egy részét housing allowance (lakbértámogatás) formájában határozta meg. Azaz X összeg csak lakbérre fordítható. Persze, ha a bérleti díj X-nél több, az már a mi dolgunk. Eleinte úgy tűnt X-ért lesz lakás. Aztán úgy tűnt soha, és 3-4000 dollárral (hongkongi) rá kell fizetnünk. Plusz, mi sem bírtunk döntést hozni, hol is kellene laknunk. Legyünk az irodához nagyon közel? Ott ezért a pénzért, sőt az emelt összegért sem láttunk jó lakást. Akkor menjünk kicsit távolabb (30 percre az irodától)? Ott már volt egy jó lakás, de az emelt összegnél is emeltebben. Akkor menjünk mégiscsak Discovery Baybe, ami messzebb van, tehát olcsóbbak a lakások, nagy az expat kolónia? Azaz nem Hongkong, de akkor miért is jöttünk Hongkongba? Ebbe azért bele lehet csavarodni, na jó, én bele tudtam. És akkor plusz izgalom az ovi.
A közepesen távoli helyen Borit két nemzetközi oviba is felvetettük, igen, itt felvételi van, de erről majd máskor.
Majd tegnap átmentünk D-Baybe, megmutattak nekünk egy csomó lakást, majd az utolsóra azt mondtuk, hogy ez az. 70 nm, a hálószobák a zöld hegyekre néznek, a nappaliból ha egy kicsit nyújtózkodunk látjuk a tengert. X összegben benne van. Minimális a forgalom, jó a levegő (messze jobb, mint a belvárosban és Hongkong légszennyezettsége nagyon magas), sok gyerek, sok játszótér. A hátránya, hogy Gyuri hétfőtől csütörtökig későn ér haza. De mindenki megmondta, itt nem tud az ember úgy lakást kivenni, hogy valamelyik elvárásából nem kelljen engedni. Bori itt már három hete benn van egy angol ovi várólistáján, ma írtam egy másiknak is, hátha ott hamarabb sorra kerülhet. Szóval az izgalmak nem értek véget.
Viszont, november első hetében költözünk és már nagyon várjuk. Mert jó dolog a szálloda, de már elég volt.

2012. október 8., hétfő

You either love it or you hate it

Vagy szereted vagy gyűlölöd. Írta egy nekünk egy ismerős itt élő ismerőse Hongkongról, augusztusban.
Mi azonnal beleszerettünk és ezzel egy hónap eltelte után is így vagyunk. Nagyon más, mint amit eddig láttunk, de ennek a másságnak eddig a pozitívumait érzékeljük. 
Az otthoni közélettől egy pillanat alatt szakadtunk el, a híreket nem követjük. Ha valaki felhívja a figyelmünket egy cikkre, publicisztikára, vitára, azt persze elolvassuk. Az itteni problémákról még nagyon-nagyon keveset tudunk, Caroline-t (helyi anyuka) épp csak elkezdtem kérdezgetni. Úgyhogy pillanatnyilag boldog tudatlanságban élünk. Ez biztosan változni fog.
Van, amiben egy hónap alatt nagyon megváltozott az álláspontunk. Indulás előtt úgy gondoltuk, hogy majd milyen jó lesz az itt összespórolt pénzből otthon nagyobb lakásba menni. Ma azt gondoljuk, hogy milyen jó nagy lakásunk van Budapesten. Pillanatnyilag egy alig 40 nm-es szállodai apartmanban lakunk. És a jövendő lakásunk is max. 70-75 nm körüli lesz.
Rájöttünk, hogy ha lesz pénzünk azt inkább a gyerekekre, magunkra kell költeni. Hogy jó iskolába tanuljanak, hogy sok mindent megismerjenek, hogy együtt jöjjünk-menjünk sokat. Hogy sok élményü(n)k legyen, amiket egy kisebb lakásban is fel lehet idézni.
Rájöttünk, hogy a lakásdilemma semmi az ovidilemmához képest. Ahhoz, hogy a gyerek jó egyetemre kerüljön, jó ovit kell neki találni. Komolyan. Ilyen az angolszász világ. És akkor nekünk extra bonyodalom, hogy mit tudjuk még, hol leszünk 3 év múlva. Azaz olyan oviban kell-e helyet keresni, ami egy iskolahálózat része, vagy jó egy bármilyen nemzetközi (azaz angolul beszélő) hely.
Van egy kis szociális háló kezdeményünk; Gyuri volt budapesti cégétől idejött emberek, és itt megismertek. Vannak családosok, van esélyünk gyerektársaságra és -programokra.
Nekem csökkent a tériszonyom, a tizedik emeletig már jó vagyok, a hétvégi lakásnézéskor a 23. emeleten kapott el először a rossz érzés. Szerencsére a családtagok ilyen gondokkal nem küzdenek.