A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lampion. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lampion. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 22., vasárnap

Tájfunra várva

Hosszú hétvége van, idén csütörtök estére esett a Mid-Autumn Festival. Voltak világító lampionjaink, kora este lementünk a tengerpartra,
megnéztük a teliholdat, amely egész évben most volt a legnagyobb. Mindenki piknikezett, a gyerekek a játszótéren tomboltak, jó volt.
De már ott szóba került Usagi, a tájfun (részletek róla itt). Tegnapig jó idő volt, este írták ki a T1 riasztást (ez kis szelet jelent). Ma reggel már esett, T3 a riasztás. (Mi július elején T3-ban repültünk haza, azaz még mindig nem vészes.) Az előrejelzések szerint délutánra ér ide az elmúlt 34 év legnagyobb tájfunja. Egy egész nagyot már kaptunk augusztus elején, akkor T8 riasztás volt. T8 (T10) erősségű tájfunnál már nem nyitnak ki az iskolák és a munkahelyekre sem kell bemenni. Ilyenkor mindenki otthon marad, kivár, az ablakokon befolyó esővizet takarítja. A tömegközlekedést a minimálisra redukálják, a kompok értelemszerűen nem járnak, a taxisok horror árakért vállalnak egy fuvart. (Mivel a T8 és afölötti riasztás vis maiornak minősül, a biztosítók az ekkor bekövetkezett károkért nem fizetnek.)

Most várjuk mit hoz a délután...

2012. október 2., kedd

Hosszú hétvége, szociális életünk melléklettel

Itt most négy napos hétvége volt, kb. a legnagyobb ünneppel; a mid-autumn festivallal (bocsánat nem találtam magyar megfelelőt). Ez mondjuk az aratásünnepnek felel meg, innentől jön az ősz (azaz most már kora este csak 25 fok van). Ilyenkor mindenhol lampionokat tesznek ki, kezdve a metrómegállókkal, betetőzve a nagy közterekkel. Mi már 10 napja néztük a Victoria Parkban a készülődést, a végeredményt pedig péntek óta nagy tömegek fotózták, köztük mi is.

A hétvégének hála felfedeztünk még néhány szuper játszóteret, illetve nekikezdtünk a város felfedezésének is. Rendes turisták módjára a Victoria Peakkel kezdtük a sziget meghódítását. Ez HK Island legmagasabb pontja, piros siklóval lehet feljutni a meredek hegytetőre, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a városra.

A kilátó pedig tele van fényképekkel a régi Hongkongról. Ami egy nagyon szép angol város volt a XX. század eleje táján, egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy minél több ember van itt, annál magasabb házakra van szükség. Most már nem szép, viszont fantasztikusan érdekes.

Ma pedig áthajóztunk Kowloonra, ez a szembe oldal. Ide is komp (Star Ferry) visz át, de a hagyományos típusú. Kicsi, régi, nyitott, lassú, rendes matrózinges matrózokkal, városnéző tempóval. A Star Ferry nekem amúgy is régi, irodalmi barátom. Tony Parsons Egyetlen Szerelmem c. könyvében sokszor szerepel, akárcsak Hongkong*, úgyhogy nagyon érdekes volt ilyen szemmel, szívvel ülni rajta. Tetszett.
Aztán sok-sok új játszóteret fedeztünk fel, és megint sikerült teljesen véletlenül magyarokkal találkoznunk.

Megállapítottuk, hogy nagy mázlink van, mert három hét alatt jó sok mindenkivel sikerült megismerkednünk. Eleve, Gyuri volt cégétől az ide vándorolt magyarokkal első naptól együtt strandolunk. Aztán, a metrón megismerkedtünk Csabával, nálunk voltunk szombaton este vacsorán. Magyar-amerikai házaspár, három gyerekkel, tőlük állandóan tudunk kérdezni, lakás, ovi, hol vásároljunk stb., mindenben segítenek.
Vettünk egy új babakocsit egy német-francia házaspártól, ahol a bizniszen túli beszélgetésben kiderült, hogy a német férj kb. ugyanazt csinálja, mint Gyuri, egy német cégnél. Gyorsan jóba is lettek.
Tegnap pedig a játszótéren megismerkedtünk egy magyar-norvég párral, két gyerekkel. Velük is emailezünk már, és ki hinné, a pasi itt is ugyanabban a bizniszben utazik, egy norvég cégnél.
Plusz, Gyuri görög főnökének itteni felesége és Julival egykorú gyerekük is kapcsolat, Caroline már annyi infóval látott el, hogy a végére sem értem a weboldalak átnézésének. Velük a héten fogunk személyesen találkozni.
Szóval, mázli.



*Hong Kong,” he says. „How can you miss Hong Kong? All those weddings and funerals in a language you don't understand. The shore line changing every time you look at it. All those mobile phones going off at the movies. Cheking your seafood for hepatitis B. Nobody smiling at you unless she's a Filipina. The obsessions with money, sex and shopping. In that order. And the other obsessions with typhoons, canto-pop and Louis Vuitton. Weather so humid that your shoes grow leaves. Air conditioning so cold that you get hypothermia in the supermarket. People throwing their rubbish from the eighteenth floor of their buildings. Including fridges.”
„You miss it, too, don't you?”
Josh nods. „Breaks my bloody heart,” he says. „I remember the first time I ever had sex in Hong Kong. Think I've still got the receipt somewhere.”
(Tony Parsons: One for my baby)