2012. szeptember 28., péntek

Ételek

Már többen kérdezték mit is tudunk enni HKban? Azt hiszem sokak lelki szeme előtt a hurkapálcán sült bogarak képe lebeg.
A valóság kicsit más. Itt is sok bolthálózat található, vannak "vegyes" (helyi+európai termékeket forgalmazó) boltok, illetve kizárólag európaiakra, amerikaiakra specializálódott élelmiszerboltok is.
A közelünkben két "vegyes" bolt is található (kb. Reál, CBA). Minden megtalálható itt, ami a hétköznapokban kell; gyümölcs, zöldség, hal, hús, tejek, szójatejek (itt olcsóbb, mint a tehéntej), joghurt, vaj, tojás, méz, mélyhűtött cuccok, valamint a helyi ételek alapanyagai, illetve ezek félkész formában is kaphatók. A napi bevásárlások itt elintézhetőek, tudok európai konyhát vinni, a gyerekeknek a megszokott dolgokat főzni. Ami itt hiánycikk az a rendes sajt. A cheddar az egyetlen, néha van gauda, de ennyi. Leginkább előre szeletelt toast sajtok vannak.
A spéci boltok azonban behoznak mindent, hogy az expatok otthon érezzék magukat. Spanyol sonka, hosszú pultnyi felvágott, sajtok tömege, ezerfajta francia, amilyet csak óhajtok.
Az otthoni étkezi szokásainktól annyiban eltértünk, hogy hétvégén minden nap étteremben ebédelünk. A helyi éttermek nagyon olcsóak (max. 3000-5000 Ft-ból négyen megebédelünk, úgy, hogy Gyuri még egy helyi sört is ivott) és nagyon finomak. Az utcákon kb. minden harmadik bolt étterem, válogathatunk, hogy kínai, thai, koreai ételt szeretnénk-e enni. A strandon felkészültek az expatokra, van hotdog, csirkeszárny, sült krumpli.
Persze helyiből is vannak drágák, extrák, arrafele még nem jártunk. Majd.
És van minden európai, amerikai konyhának is étterme. Ezek már drágábbak, de még mindig bőven megfizethetőek. És megint, ebből is vannak a nagyon színvonalasak és emiatt igazán drágák. Michelin csillagos étterem nem egy van a városban.
Mi pillanatnyilag élvezzük az új ízeket, a fantasztikus leveseket, sült rizseket, nem hiányzik az otthoni megszokott.


2012. szeptember 25., kedd

Benaim

a neve a cégnek, ahol dolgozom itt Hongkongban. Még 1980-ban Robert Benaim hívta életre saját egyéni vállalkozásaként. Építőmérnöki létesítmények tervezésével foglalkozott. Az évek során egyre jobban és jobban ment az üzlet, így hát érdemessé vált, hogy kivásárolják a tulajdonost, de nevét meghagyják. Gazdasági növekedése oly mértékben felgyorsult, hogy pár évvel ezelőtt az URS-Scott Wilson óriás konszern is szemet vetett rá és bekebelezte. A Benaim-nek összesen három irodája van: Londonban, Hongkongban és Sydneyben.



Maga az iroda, ahová minden reggel 9-re kell megérkeznem Hong Kong Island északi részén közvetlenül a tengerparton található egy 32 emeletes felhőkarcoló 7 emeletén. Tipikus angol open office. 4 fős blokkokban ülünk paravánnal elválasztva a szomszédos 4 főtől. Az irodáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tágas, tiszta, számítástechnikailag nagyon jól felszerelt, megfelelő számú és nagyon kedves adminisztrátorral és nem utolsó sorban gyönyörű kilátással a tengerre. Hatvanan dogozunk a cégnél, mely főként alagutak és hidak tervezésével foglalkozik. A vezetőség persze angol (egy managing director és két technical director). A társaság teljesen nemzetközi, mindössze a kollégák fele kínai, ami az itteni cégekhez képest jó aránynak számít. A mostani project managerem például görög :-) és nagyon jó fej, de akadnak itt olaszok, bulgárok, németek és még sorolhatnám a sokféle nációt. A kollégák átlagéletkora 30 év körül lehet. Dinamikus, barátságos és segítőkész társaságnak tűnik. Múlt pénteken már meg is tartottuk az első közös sörözésünket, ami remekül sikerült.

2012. szeptember 24., hétfő

Nyár

Itt még mindig nagyon nyár van, 28-30 fokkal, magas (80-90%) páratartalommal. Ez az időjárás leginkább a tengerben, tengerparton viselhető el.
Szombaton délelőtt azért még beiktattunk mást is (kicsi felhős volt a reggel), elmentünk a hongkongi botanikus kertbe. Ez itt van a szigeten, tőlünk egy metrómegállóra. Onnan pedig hegymenet. Természetesen megéri feltolni a babakocsit és megmászni a lépcsőket, de ez két felnőttes program. A kert maga gyönyörű, szép vegetációval, nagyon sok fajta majommal (nagy részükről még nem is hallottunk) és madárral. Kiépített sétányok, szökőkút és az állatok, növényekkel mellett még egy nagy, szuperül felszerelt játszótér is tartozik hozzá. Mindez ingyen, a park területén a free wifit a kormány biztosítja.
A zöld mögött minden irányban felhőkarcolókra lát az ember, észak felé (kikötőre néző) nagy üzleti negyed van, banképületekkel, dél felé pedig lakóházak a negyven-ötvenemeletes fajtából.
A parkban készült képek itt vannak.
Úgy látom az igazán városnéző programok majd a tél beköszöntével jönnek el.

2012. szeptember 22., szombat

Deus ex...

Már jó régóta olvasgattam a postr blogok közül az "úton"-t. Amikor Hongkong még szóba se jött, már nézegettem a távolba szakad hazánkfiai hol pozitív, hol negatív beszámolóit. Egyben mindenki egyetértett, külföldön magyarokkal szóba se álljon az ember, mert mindenki lehúz, átver stb.
Eddigi tapasztalataink nem ezt mutatták és ma újabb jelét kaptuk a cáfolatnak. 
Szinte ideköltözésünk után rögtön kiderült, hogy a Julinak idekészített kiságy egy újszülöttre van méretezve, ha egy egy éves ebben fordul egyet álmában, akkor rögtön rácsokba ütközik. A metrós magyar ismerősünkön, Csabán keresztül eljutottunk egy honlapra, ahol a D-Bayben élő családok adják-veszik dolgaikat. Tegnap rá is bukkantam az IKEÁban már kinézett kiságyra, csak persze használt állapota miatt töredék áron. Így, mivel amúgy is jó idő volt, amit fürdésre is fel lehet használni, délután átruccantunk D-Baybe. A hazaruccanás volt a nehezebb, mivel két gyerek, babakocsi, strandcuccok mellett egy lapraszerelt kiságy és matrac is tartozott hozzánk. A kompra felszálláskor egyszer csak mellénk lépett egy markos legény és megkérdezte segíthet-e. A legjobbkor. Tibi felszálláskor és leszálláskor is szállítmányozta a kiságyat, amiért örök hála neki!
Szóval szerintem minden postr posztot író ember téved, vagy az összes jófej magyar Hongkongba költözött. 

2012. szeptember 21., péntek

Életritmus

A tapasztalt itt élők azzal fogadtak minket, hogy biztosan változni fog a napjaink menete. Azt már előzetesen is tudtuk, hogy itt többet dolgoznak az emberek, Gyuri szerződéséből pedig kiderült, hogy a heti munkaidő 41,5 óra, ami hétfőtől csütörtökig 9-től fél 7-ig (fél egy és fél kettő között ebédszünettel), pénteken pedig 9-től fél hatig tart. Ekkor már sejtettük, hogy a gyerekek napirendjén lesz egy kis változtatnivaló.
Itt ugyanis mindenki sokáig dolgozik este, messze tovább, mint Budapesten. Ezért nem délutáni csúcsforgalom van, hanem esti. 7-fél 8-kor igazi nagy tömeget talál az ember a metrón, buszon, utcán. Fél 7 körültől telik meg a Victoria Park futóösvénye és a tajcsi tér. Az utcák zsúfoltak, minden bolt sokáig nyitva van - referenciaként az IKEÁt tudom felhozni; minden este fél 11-kor zárnak - , 7 után indul a szociális élet.
Reggel viszont később indul a nap, Gyuriék irodájában fél 9 előtt a - beprogramozott - légkondi be se kapcsol.
A kíniak dolgoznak szombaton is, a fehér gyarmatosítók viszont hétvégéznek. Szerencsére Gyuri egy gyarmatosító angol cégnek dolgozik, így nekünk nyugi van. Persze, ha sok munka lesz, akkor majd menni kell...(De ez otthon is így volt.)

2012. szeptember 20., csütörtök

A metró dícsérete

(MTR jel - ezek mutatják a lejáratokat)

Eddig ez a leggyakrabban használt közlekedési eszközünk és nagy kedvencünk; a hongkongi metró, vagyis MTR.
Úgy alakították ki, hogy mindenki lejusson a peronokra, a babakocsiknak, kerekesszékeknek minden állomáson vagy olyan lejárat, ahol a földfelszíntől a peronig lifttel tudnak lejutni, a jegyellenőrző kapuk között is mindig van egy, amelyik szélesebb. A vakokat mindenhol földre fektetett jelek vezetik, a liftek természetesen bemondják, hogy épp merre járnak.
A peronokat üvegfal választja el a metrótól, azaz nem lehet beesni, a metrókocsik ajtaja pedig pont az üvegfal ajtaja előtt áll meg, véletlenül sincs elcsúszás.
Minden ki van írva, angolul és kantoniul, a liftek megállóit mandarinul, kantoniul és angolul is bemondják. A kíírások jelzik, hogy melyik kijáraton hova jut az ember, ezek 6-8 célhelyet jelölnek meg; irodaházat, könyvtárat, parkot, kórházat. Ha az ember valamelyik intézmény, áruház honlapját nézi, a megközelíthetőségnél ott van az MTR kijárat betűjele is. Ez nagyon hasznos, mert kijárat legalább 5 van, a végén persze alkijáratokkal (pl.: A1 stb.) és ezek igen nagy területet fednek le. Azaz nagy kerülőket lehet megspórolni, ha rögtön a jó kijáratot választjuk.
Minden megállóban nagy a tisztaság és sok alkalmazott van. Ők sárga pólóban járnak, segítenek eligazodni, ha kell, csúcsforgalom idején irányítják a tömeget, tegnap pedig megláttam az extra szolgáltatást is. A metrókocsi és a peron között van kb. 15 cm rés (mind the gap!), amit, ha valaki kerekesszékkel egyedül közlekedik, nem lehet áthidalni. Ilyenkor jön egy sárga pólos emberke rámpával.

2012. szeptember 19., szerda

Légkondi

Igaz, hogy nem olyan régen vagyunk itt és eddig csupa pozitív élményben volt részünk, de el kell árulnom,  hogy megvan az elő negatívum is. Igen, a légkondicionálás. Bármerre jár az ember metrón, középületben vagy a munkahelyén mindenhol a lehető legmagasabb fokozatra van állítva a készülék, ami 20°C alatti hőmérsékletet jelent. A munkahelyemen a hölgyek ezért délután már mind kardigánban ülnek és nekem is fázni szokott már a kézfejem. Az hogy papucsban mászkáljak, mint otthoni munkahelyeimen szintén szóba sem jöhet, szigorúan zárt cipő és magas zokni, különben a lábam is lefagyna. Kifejezetten jól esik, amikor ebédelni megyünk, hogy a kapun kilépve a 28-30 fokos levegő (80 százalékos páratartalommal) átmelegít.

2012. szeptember 17., hétfő

Discovery Bay

Az (is) jó Hongkongban, hogy a hétvégén úgy érzi az ember, mintha nyaralna. Ma is tengerpartoztunk, biztos, ami biztos, hátha jövő hétvégén már nem lesz 30 fok (csak 28).
Így elkirándultunk Lantau Islanden a Discovery Baybe, helyieknek csak D Bay. Azon kívül, hogy nagyon szép hely, a kirándulásnak önös célja is volt, ez az a bizonyos külvárosi hely, ahol lakni lehetne. Ide ferry (komp) visz, kb. 25 perc. Korábbi kompozási élményeim alapján arra készültem, hogy kell egy kardigán, mert a menetszélben jól jön majd. Na, erről itt szó sincs. Csak a zárt térben lehet lenni és menet közben nem is szabad felállni. Hamar rájöttünk, hogy miért; a ferry sebessége kb. a szárnyashajó sebességének felel meg. Talán egy kicsit gyorsabb.
Amikor kiszálltunk a hajóból úgy éreztük magunkat, mintha az ideális gyerekes helyre csöppentünk volna. Kis forgalom (bkv buszok és autók helyett golfautók, ennyi), sok hely, bicikliutak, bicajozó családok, játszóterek, jó levegő, tengerpart, vitorláskikötő és hegyek. Sok-sok gyerek mindenfele, mintha az összes gyerekes expat itt lakna. Amerikaik, angolok, németek, franciák.
Egy pillanat alatt beleszerettünk. Nagyot strandoltunk, ettünk, sétáltunk, majd  - újfent véletlenül - újra összefutottunk a metrón megismert magyar emberrel és családjával.
Így tetszett a hely a kiskorúaknak

2012. szeptember 15., szombat

Lakásdilemma magyarul

Belevágtuk fejszénket a lakásbérlés kérdésébe. A legnagyobb dilemma a hova. Gyuri fizetését ugyanis úgy állapították meg, hogy annak egy része csak bérleti díjra fordítható. Azaz a cég kifizeti a lakhatásunkat. Az összeg olyan, hogy abból már normális méretű lakásba lehet menni (értsd 70-75 nm körül). 
A dilemma pedig; maradjunk itt HK Islanden, ahol minden közel van, Gyuri hamar beér dolgozni, viszont kisebb lakást lehet kapni, nagy a nyüzsgés, kevés a zöld. Vagy átmegyünk egy másik szigetre, ami már "külváros", nyugisabb, gyerekbarátabb, olcsóbb a lakásbérlés (azaz nagyobb lakásunk lehetne), de Gyuri a commuterek népes csapatát erősítheti, többet van távol, plusz drágább az utazás.
Miközben tegnap este a metrón ezen dilemmáztunk, odajött hozzánk egy európai pasi és azt mondta: Aha, akkor jól hallottam! Így ismerkedünk mi. Gyorsan feltettük neki is nagy kérdést, ő a külváros mellett tette le a voksát.Az érvei elég meggyőzőek; tíz éve élnek itt, három gyerekkel, van tapasztalatuk. Cseréltünk email címet, majd találkozunk is, addig meg gondolkozunk tovább. Időnk még van, kb. két hónap.

2012. szeptember 14., péntek

Alapok

Ez egy bevallottan szubjektív blog lesz Hongkongról, ahogy mi látjuk. Két kisgyerekkel egy Budapestnél kétszer nagyobb és három és félszer sűrűbben lakott nagyvárosban. Ami furcsa státusban van, mert Kína, de mégsem. Külügyi és hadügyi kérdésekben Kínáé a döntő szó, de saját pénze van, saját egészségügyi ellátórendszere, a vízumunk kizárólag Hongkongba és Makaóba jó, és még az olimpián is külön indultak.
Pillanatnyilag, Gyuri cégének hála, Hong Kong Island északkeleti részén, Sheung Wan városnegyedben lakunk. Itt van az Island Line metró végállomása, tőlünk kb. két percre. Mármint két lejárata van két-két percre, a többi három már inkább 5 perces körzetben.
Egy szállodai apartmanban, a kilencedik emeleten lakunk, körülöttünk 25-30 emeletes házak, alattunk egy főutca dübörög éjjel-nappal, emeletes buszokkal és villamosokkal. Igen, itt még a villamosok is emeletesek. A közlekedés baloldali.
Ha kilépünk az épületből megcsap a párás meleg levegő és első sarkon már tömeg van. Mivel ez még a központ (Central), itt is minden egy lépésre van. Élelmiszerboltok, éttermek, bankok. A főutcánkon (Des Voeux Road) minden két nyelven van kiírva, de ha csak egy utcával beljebb megy az ember a sziget belseje felé, már csak kínai feliratok vannak és fogalmam sincs, hogy mit árulnak a boltokban. A valamik nagy zsákokban kaphatóan, szárított dolgok; tészta, zöldség, hús? Nem tudom. Talán pár hónap múlva már okosabb leszek.
Viszont a latin betűs boltokban van minden. Azaz minden olyan, amit az európai (és persze amerikai, ausztrál) megszokott otthon; tehéntej, cerealek garmada, felvágottak, csokik, kávé. És persze minden helyi sajátosság; a szójaszószok beláthatatlan polcai, a tíz kg-os kiszerelésű rizses zacskók (a legkisebb is 2 kg), noodles (tészták), olyan gyümölcsök, amelyeket sose láttam és olyanok is, amiket már igen, de tudnak meglepetést okozni. Vettem tegnap dinnyét, kívülről egy picike görögdinnye, a belseje azonban citromsárga. Az íze viszont megint görögdinnye.
Az angol hatás letagadhatatlan. A közlekedés irányán kívül a metrórendszer teljesen londoni; a kiépítése, a beléptető kapuk, a szervezettsége. Minden felirat kétnyelvű, utcatáblák, metró-, buszmegállók. A hangosbeszélőben is mindent elmondanak angolul, akár a metrón, akár a strandon vagyunk. Az utca átlagembere már nem biztos, hogy tud angolul, de a nyelvi nehézségeken egy mosoly mindig átsegít. És annyi fehér ember él itt, hogyha eltévednék, akkor is van, aki megérti a kérdésemet.
És persze tiszta Ázsia (vagy ahogy mi elképzeljük Ázsiát), nyugalom, tömeg, az esti csúcsban a metróajtóknál irányító emberek stoptáblával, tajcsi a parkban, mindenkinél a legújabb okostelefonok, felhőkarcolók az esti sötétet legyőző fényreklámok.
Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy ne állítanának meg és ne mondanának valami kedveset a gyerekeknek, ne szórakoztatná őket egy nagypapa pantomimmel a metrón, ne mosolyogna ránk valaki. Ezért is, meg amúgy is, nagyon jól érezzük magunkat.