A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mui Wo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mui Wo. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 19., kedd

Kung hei fat choi

Kantoniul boldog új évet, pontosabban boldogságot és jólétet!
Múlt vasárnap beköszöntött a kígyó éve, elhozva ezzel a gyors változások idejét, ahogy a kígyó is levedli időről időre a bőrét. Az új év itt a legnagyobb ünnep, hétfő-kedd-szerda is munkaszüneti nap volt.
Mi már az előestén is ünnepeltünk, szombat este sok magyarral (már azt hittük mindenkit ismerünk, pedig dehogy) voltunk vacsorázni a Centralban. Így végre megismertük a város éjszakai életét és a buli negyedet. Egy indiai étteremben vacsoráztunk (vagyis a teraszon, ennyit az időjárásról) és megállapítottunk, hogy ahogy a magyarországi kínai kifőzdék menüjének hihetetlenül semmi köze az itteni hasonló éttermekben kínált ételekhez, úgy az indiai ízek is elég mások itt, mint egy otthoni indiai étteremben. Nagyon jót ettünk, nagyon jó fej emberekkel beszélgettünk (megint megcáfolva a tényt, hogy külföldön a magyarok kerülik egymás társaságát).
Aztán eljött a vasárnap és a nagy ünnep. Egyértelműen kiderült, hogy az új év minden ünnep csúcsa, a vasárnapi misét a a pap a "Kung hei fat choi" üdvözléssel kezdte. Mivel az új év negyedik napja hamvazószerdára esett, a katolikus egyház a kínai híveket mentesítette a böjt alól, mondván ez a családi ünneplés ideje.
Mindenhol mandarinfákat (bokrokat) tettek ki, a mandarin az aranyat szimbolizálja. Boriék az oviban nárciszt ültettek (jólét szimbóluma), a gyerekek csokipénzeket kaptak, de Gyuri munkahelyén is a prosperitás jegyében az új évi jókívánság mellé kapott mindenki egy 20 dollárost. A cégek ilyenkor osztják az éves jutalmakat, ilyenkor van fizetésemelés is.
Egész héten családok vándoroltak a városban, ez a nagy családi együttlétek ideje és közös utazásoké is. Hongkongba a Standard szerint több mint fél millió turista érkezett a mainlandről a múlt héten. 
Mi is sokat jöttünk-mentünk. Itt van Gyuri anyukája, így volt, hogy Borival hármasban mentünk el, vagy én maradtam a Julival itthon és a többiek járták a várost. Elmentünk megint Mui Wo-ra, illetve Peng Chau-ra is, ez egy kis sziget Lantau mellett. A szokásos halászfalu, jó kínai éttermekkel, de a pálma még mindig a mui wo-i cooked food marketé.

2013. január 29., kedd

Mui Wo, egy kis gasztronómiával


Mivel a lakásunk már sikeres vizsgázott vendégekkel is, így eljött az idő, hogy hétvégenként ne bútorokat vadásszunk, hanem élményeket. Szombaton Mui Woban mentünk át hajóval. Ez is Lantaun lévő kis falu, egy délebbi öbölben van, kb. 30 perc komppal.
Bár DB-nél is messzebb van Hongkong-szigettől, még itt is sok expat él. Van angol ovi, iskola, templom és autóval is lehet közlekedni. Nagyon tetszett, mert hangulatos hely. Van egy gyönyörű strandja (itt valószínűleg kb. három hónap múlva sok hétvégét fogunk eltölteni), van egy kicsi piac (utoljára a Fehérvári úton voltam piacon, úgyhogy ezt most nagyon élveztem), kis családi házak. Békés és nyugis, nagyon sokan bicajoznak és megvan az ázsiai hangulat is, ami DB steril környezetéhez képest felüdülés.



 (Szárított hal készül.)



Ebédre bementünk a Cooked Food Marketra, sok kispiszkos étterem, fantasztikus kínálattal. Eddigi hongkongi gasztronómiai élményeim listáján itt az első helyezett. A kispiszkost itt kis ragacsosként kell elképzelni, kb. 10 éve vettek egy rongyot az asztalok letörlésére, azóta is azt használják. A kis kínai vendéglőkben mindig szűk a hely és sokan vannak, így sosincs saját asztalunk. Az asztalszomszédainknak hála szombaton megtanultuk a teáscsészék, evőpálcikák garantált tisztítását; ennek eszköze a zöld tea (chinese tea, ahogy az éttermekben nevezik). Ez a kínai ebéd alapvető része, mindig kihoznak egy nagy kannával. A tea egy részét kiöntöd az egyik kitett tálkába és átforgatod benne a teás csészéket, kicsi tálkákat, lemosod az evőpálcikák végét. Mivel a teavíz száz fokos, tuti minden tiszta lesz.
(Teáskanna, evőpálcikák, tálkák, balra háttérben egy tálka zöld tea, mosogatáshoz)

Hongkongi specialitás a dim sum, mi is azt ettünk. Ezt leginkább a spanyol tapasokhoz tudnám hasonlítani, kis adagokat (4 rákos batyú, 3 hússal és zöldséggel töltött palacsintaszerűség stb.) készítenek gőzölve, majd a gőzőlő edényben felszolgálják. Ezek hol egyszerre érkeznek, hol egymás után, attól függően melyik mennyi idő alatt készül el. Jár hozzá természetes szójaszósz. Tányér nincs, csak kis tálkák, mivel egyszerre egy dolgot vesz ki az ember a dim sum edényből, nincs is nagyobbra szükség.