A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Discovery Bay. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Discovery Bay. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 4., hétfő

Úszás

Mindketten nagy úszók voltunk egyszer régen, én sokáig jártam edzésekre, Gyuri vízilabdázott. A vizet szeretjük, de medence környékére úszás céljából már jó ideje nem mentünk.
Itt viszont klubtagok vagyunk, amivel ingyen jár a gyerekeknek játszóház (ezt állandóan a rossz időre tartogatjuk, ami nem nagyon jön el, de majd a nagy melegben is jó lesz), illetve uszoda. Ezen kívül kedvezmények vannak a klubok által szervezett programokra, edzőterem, bowling pálya használatára. 
Egyszer aztán megnéztük a medencét (van zárt és vannak nyitottak) és onnantól nem volt visszaút. 
Főbb tapasztalataink:
1. Hétfőn nem kell menni, mert akkor még mindenki tartja a hétvégi fogadalmát és sokan vannak. A sok itt azt jelenti, hogy egy másik emberrel kell osztozni a sávon.
2. Ha hétfő van és ketten úszunk,  itt az a szokás, hogy hosszában felezzük meg a sávot.
3. Minden más napon előfordul, hogy saját medencében úszik az ember. Így aztán nincs tumultus az öltözőben, nem kell várni a zuhanyra sem.
4. Nagyon jó dolog úszni, ha az uszoda közel van és alig egy-két ember jár le rajtad kívül!

 




2012. december 12., szerda

Az örök kérdés - család vs munka

Ha valahol nagyon nagyok a kulturális különbségek, akkor ebben. Ami egyértelmű; az itteniek és az expatok ebben a témában még egymás kérdéseit sem értik.

1. Mielőtt ide jöttünk, meggugliztam a Hongkong+család szópárost. (Eredetileg azt kerestem, van-e magyar család, aki itt él gyerekekkel és még blogot is ír.) Az első találat szerint: "Nem egyeztethető össze a munkavállalás és a család a hongkongiak szerint." Ennek ellenére sok családot látni és sok terhes nő rohangál az utcán. 

2. Cikk a Standardban - kongatják a vészharangot a hongkongi egyházak, nagyon sok család bomlik fel, ennek fő okaként az átlagos heti 50,7 órás munkaidőt jelölik meg (összehasonlításképpen: Gyuri munkaideje 41,5 óra, ezt ő tartja is).

3. A szülési szabadság 12 hét, utána a nők teljes munkaidőben mennek vissza dolgozni. Két dolgozó hongkongi anyát ismerek, az egyiknek a gyereke 3,5 hónapos, a másiknak 16 hónapos. Mindkettőjük napirendje azonos. Reggel együtt vannak, foglalkoznak a gyerekükkel 10 percet (egyikük 10, másikuk 2 percet mondott), majd fél 9-9-től 7-ig dolgoznak. Az utazásokkal együtt mire este hazaérnek a gyerek már alszik. A gyerekkel tehát a legjobb esetben egész nap a nagyszülő van, de az átlagos és gyakoribb eset a helper. 

4. Az itt lévő expat (európai és észak-amerikai) nők alig-alig dolgoznak. Szintén saját felmérés a magyar Mikulásról, 10 családból két dolgozó anya, egyikük a fent említett 3,5 hónapos kislány hongkongi anyukája. Akikkel beszéltem azt mondják, hogy nem szeretnék, hogy a gyerekeiket a helper nevelje fel.

5. A másik véglet: sok discovery bay-i expat kisgyereket a helperek hoznak-visznek, miközben az anyák sportolnak, szépülnek stb. Itt kivételnek a francia nőket látom, velük mindig találkozom az oviban.

Az első gondolatom az volt, hogy a szülői nevelés hiánya egy lelkileg beteg társadalmat okoz, de ezt nem látjuk. Három hónap alatt Gyuri két részeg embert látott az utcán. Nincsenek magukban motyogók, metrón ordibálok. Lehet, hogy az anyagi jólét önmagában elég erős ahhoz, hogy a hagyományos értelemben vett család hiányában is ép társadalom működjön?

 






2012. november 30., péntek

Lakcím

Amikor megadtuk az otthoniaknak a lakcímünket, nagyon csodálkoztak rajta és többen elég szkeptikusan fogadták, hogy ilyen címre valaha meg fog érkezni csomag. (Eddig minden megérkezett.)
A lakcím egész ismert dolgokkal kezdődik, angolosan indulva; ajtó, emelet. Itt csak annyi a különbség, hogy nem számozva vannak az ajtók, hanem betűjelük van.
Innentől viszont a költészeté a főszerep. Minden egyes épületnek neve van pl. Melbourne Plaza, Prince's House, Greenery Court. Vannak utcanevek és házszámok is, de ezeket csak a bizalmatlan külföldiek használják (egy idő múlva talán már ők sem). Utána jön a körzet pl.: Central, Discovery Bay, Happy Valley, Sheung Wan, majd egy a nagy közigazgatási egység megnevezése: Hong Kong Island, New Territories stb.
És a végén Hong Kong. Irányítószám nincs.

2012. november 14., szerda

Elköltöztünk

 (Netről letöltött kép)

10 napja már a saját (persze bérelt) lakásunkban lakunk.
A költözésünk kicsit kaotikusra sikerült. Mi eléggé rendezett népek vagyunk (legalábbis annak tartjuk magunkat), de ezt kissé benéztük. Abból indultunk ki, hogy öt bőrönddel jöttünk, tehát egy-két ember segít és egy nap alatt meg is vagyunk. Azt valahogy kihagytuk a számításból, hogy közben vettünk egy kiságyat. Meg etetőszéket. És konyhai cuccokat. És vasalódeszkát. A többit már nem is sorolom. Na, szóval ez messze meghaladta azt a mennyiséget, ami öt felnőtt lazán átvisz.
Akkor jött az, hogy majd taxival megyünk. Csakhogy elfelejtettük, hogy Discovery Bay egyik előnye - ezért is választottuk -, hogy nincs forgalom. Mert pl. a taxik nem hajthatnak be. És három költöztető cég jöhet csak be. Ki hitte volna, egyik se ért rá, amikor két nappal a költözés előtt felhívtuk őket. Úgyhogy maradtunk mi. Így esténként Gyuri tett egy kört a komppal, szombaton már családilag cipekedtünk, két gyerekkel külön öröm. Vasárnap pedig jött a felmentő csapat., így aztán tényleg átköltöztünk.
Most van egy két hálószobás lakásunk, hálószobák berendezve, az étkező nappaliban egy asztal székekkel, a konyhában pedig minden alap dolog, ami a főzéshez kell. Mindez egy 24 emeletes ház hatodik emeletén. A hálószobák a mögöttünk induló hegyre néznek, zöld van, csönd, maximum a tücskök ciripelnek este. Reggel meg a madarak csiripelnek. A házunk az út mellett áll, ahol buszok (nem emeletesek), golfautók mennek. És ennyi.
Mi egyébként az öböl leglepukkantabb helyén lakunk, mert akik gazdagabbak, azok a pár emeletes házakban bérelnek lakást a vízhez közel. Sőt, vannak családi házak saját kerttel is, ami HK Island Central részéből teljesen elképzelhetetlen. Szóval ha majd feltörünk, lejjebb költözünk.
A lepukkant helyről negyed óra gyalog a komp, busszal 10 perc. Gyalog 4 játszótér tíz perc alatt elérhető. Annyira nincs forgalom, hogy már azon röhögtünk, Budapesten a gyerekeink bajban lesznek a sok autótól, busztól, villamostól.
És itt megvan minden ami környezettudatos lelkemnek kell. Szelektív kukák a ház bejáratánál, úgyhogy nyugodt szívvel mosogathatom újra a joghurtos poharakat.
Szóval semmi klasszikus Hongkong, se nyüzsgés, se tömeg, se forgalom. Ami kicsit már hiányzik is. Viszont fél óra, és újra benne lehet az ember.

Ami más mint otthon; itt a konyhában nincs meleg víz. Erre nem bírunk rájönni, hogy miért, de nincs. Sehol. (A fürdőben van.) Úgyhogy a mosogatás kicsit nehézkes, mert vizet kell forralni. És nincs mosogatógép sem.
Van gáz főzőlap, két gázrózsával. Ezek a kínai konyha gyorsaságára vannak beállítva, azaz, ha minimálisra lecsavarom, akkor is pillanatok alatt elkészül minden. A levest gyöngyözve főzzük órákon át itt nem létezik.
És nincs sütő sem, szintén a kínai konyha jellegéből adódóan. Viszont lehet kapni sütőfunkcióval kombinált mikrót, most ilyet vadászunk.
A hely egyik előnye, hogy itt mindenki nagyrészt ugyanabban a cipőben jár. Idejön pár évre, gyerekkel. Aztán tovább áll. Aki megy, az próbál minden dolgán gyorsan túladni, aki jön, próbálja az elmenők dolgait olcsón megszerezni. Így lett nekünk gyerekágyunk, dvd lejátszónk, könyves szekrényünk, routerünk fillérekért. Gyerekrollerünk ingyen. És innen lesz még sok minden másunk is.

 (Emlékeztető: ilyen a Central)



2012. október 21., vasárnap

Lakás

A nagy dilemma véget ért. Tegnap kivettünk egy lakást.
Ez így nagyon lazán hangzik, de pár napja én a kiborulás határán voltam és nagylelkűen Gyurira testáltam a döntés (és a felelősség) jogát. Szerencsére ő döntött.
Volt egy keretünk, a Benaim Gyuri fizetésének egy részét housing allowance (lakbértámogatás) formájában határozta meg. Azaz X összeg csak lakbérre fordítható. Persze, ha a bérleti díj X-nél több, az már a mi dolgunk. Eleinte úgy tűnt X-ért lesz lakás. Aztán úgy tűnt soha, és 3-4000 dollárral (hongkongi) rá kell fizetnünk. Plusz, mi sem bírtunk döntést hozni, hol is kellene laknunk. Legyünk az irodához nagyon közel? Ott ezért a pénzért, sőt az emelt összegért sem láttunk jó lakást. Akkor menjünk kicsit távolabb (30 percre az irodától)? Ott már volt egy jó lakás, de az emelt összegnél is emeltebben. Akkor menjünk mégiscsak Discovery Baybe, ami messzebb van, tehát olcsóbbak a lakások, nagy az expat kolónia? Azaz nem Hongkong, de akkor miért is jöttünk Hongkongba? Ebbe azért bele lehet csavarodni, na jó, én bele tudtam. És akkor plusz izgalom az ovi.
A közepesen távoli helyen Borit két nemzetközi oviba is felvetettük, igen, itt felvételi van, de erről majd máskor.
Majd tegnap átmentünk D-Baybe, megmutattak nekünk egy csomó lakást, majd az utolsóra azt mondtuk, hogy ez az. 70 nm, a hálószobák a zöld hegyekre néznek, a nappaliból ha egy kicsit nyújtózkodunk látjuk a tengert. X összegben benne van. Minimális a forgalom, jó a levegő (messze jobb, mint a belvárosban és Hongkong légszennyezettsége nagyon magas), sok gyerek, sok játszótér. A hátránya, hogy Gyuri hétfőtől csütörtökig későn ér haza. De mindenki megmondta, itt nem tud az ember úgy lakást kivenni, hogy valamelyik elvárásából nem kelljen engedni. Bori itt már három hete benn van egy angol ovi várólistáján, ma írtam egy másiknak is, hátha ott hamarabb sorra kerülhet. Szóval az izgalmak nem értek véget.
Viszont, november első hetében költözünk és már nagyon várjuk. Mert jó dolog a szálloda, de már elég volt.