A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helper. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helper. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 28., csütörtök

Helper (3)

Én naiv, mindig azt hittem, hogy csak Indiában létezik a kasztrendszer. Pedig itt is van.
A One Billion Rising eseményén itt leginkább helperek táncoltak, a belváros egyik legforgalmasabb utcáját lezárva.


Az esemény kapcsán a Standardben megjelent cikkből számomra a legmegrázóbb az a történet volt, ahol a 200 squarefeetes (alig több, mint 18 négyzetméter!) lakásban a helper a konyha küszöbén "aludt". Ha valaki arra járt, még jól bele is rúgott.
Vasárnap a helperek szabadnapja, ilyenkor a város minden szabad négyzetméterén (parkok, footbridgek, járdák) helperek ülnek. Ha esik, ha fúj, ha irdatlan meleg van stb. Egész nap, mert ha nem lépnek le hajnalban akkor munkát kapnának arra a napra is. Vagy azért kell hajnalban elmenniük, mert a munkáltatóik kirakják őket a lakásból, egész napra.
Ehhez képest Discovery Bayben "luxus" körülmények vannak, mert nem kötelező a munkáltatóikkal együtt lakniuk. Azaz nincs vasárnapi kényszer elmenetel/elmenekülés.

A BBC honlapján olvastam azt a cikket, amelyben - most először - egy helper beperelte Hongkongot. A jelenlegi szabályozás szerint, aki 7 évig Hongkongban él, azt kérvényezheti a letelepedést. Kivéve, ha az illető helper. A perről többet itt lehet olvasni, úgy tűnik, változni fog a helyzet.

 

2012. december 14., péntek

Az örök kérdés, másodszorra

Tehát, a keleti társadalmakban nagyon-nagyon sok időt töltenek a munkahelyükön az emberek*. Itt is. Mint írtam az átlagos heti munkaidő 50,7 óra. Ebben benne egy van egy hosszú, egy órás ebédszünet. A távolléti időt pedig növeli az utazás. Mert ha valakinek gyereke van, az igyekszik a belvárostól, ezzel együtt a nagy forgalomtól, légszennyezettségtől és nem utolsó sorban, a drága lakbértől kicsit távolabb kerülni.
És hipp-hopp, össze is jött a minimum 12 órás távollét. Óvoda napi 3 órában van, az iskolában többet vannak benn a gyerekek, de még így is marad sok üres óra. Itt jönnek a képbe a helperek, akik  foglalkoznak a gyerekkel, rendben tartják a háztartást, mivel erre a szülőknek nincs idejük. Első ránézésre egy nyugati embernek ez borzasztó és érthetetlen. Gyuri görög kollégája (hongkongi feleséggel) mondta nekem tegnap: Amíg a feleségem otthon volt a gyerekünkkel, minden reggel nyugodtan mentem el dolgozni, tudtam, hogy a fiam jó kezekben van. Amióta viszont a feleségem is dolgozik (amit élvez és látom, hogy jót tesz neki), a helper van a gyerekkel, akinek ez egy munka. Most azt várjuk, hogy apósom jövőre nyugdíjba menjen, mert akkor majd ő sokat tud foglalkozni az unokájával.
A kétfős dolgozó anya mintám egyike sem lelkes attól, hogy alapvetően nem látja a gyerekét hét közben. De nincsenek végletesen kiborulva, inkább egy kicsit szomorúak. Nekik ez az élet rendje, ők is így nőttek fel. Ami viszont nagyon elgondolkodtató, hogy kiegyensúlyozott gyerekeket látni a játszótereken, és aki felnőttel beszéltem, mindenki kedves, barátságos, értelmes volt. (Persze, nem tudom hányan járnak pszichológushoz.) A már idézett cikkben az itteni hosszú élet egyik titka az aktív, munkával töltött évek. Tudunk olyan hongkongi kínai cégvezetőről, aki 68 éves korában kezdett új munkába.



*Azért nem azt írtam, hogy nagyon-nagyon sokat dolgoznak, mert Gyuri azt mondja, hogy ő nem dolgozik itt többet, mint Magyarországon. Egész nap pörög, de eljön, amikor lejár a munkaideje. A határidőit tudja tartani, plusz a fél hetes lelépéssel a gyerekeit is látja reggel és este is.

2012. december 12., szerda

Az örök kérdés - család vs munka

Ha valahol nagyon nagyok a kulturális különbségek, akkor ebben. Ami egyértelmű; az itteniek és az expatok ebben a témában még egymás kérdéseit sem értik.

1. Mielőtt ide jöttünk, meggugliztam a Hongkong+család szópárost. (Eredetileg azt kerestem, van-e magyar család, aki itt él gyerekekkel és még blogot is ír.) Az első találat szerint: "Nem egyeztethető össze a munkavállalás és a család a hongkongiak szerint." Ennek ellenére sok családot látni és sok terhes nő rohangál az utcán. 

2. Cikk a Standardban - kongatják a vészharangot a hongkongi egyházak, nagyon sok család bomlik fel, ennek fő okaként az átlagos heti 50,7 órás munkaidőt jelölik meg (összehasonlításképpen: Gyuri munkaideje 41,5 óra, ezt ő tartja is).

3. A szülési szabadság 12 hét, utána a nők teljes munkaidőben mennek vissza dolgozni. Két dolgozó hongkongi anyát ismerek, az egyiknek a gyereke 3,5 hónapos, a másiknak 16 hónapos. Mindkettőjük napirendje azonos. Reggel együtt vannak, foglalkoznak a gyerekükkel 10 percet (egyikük 10, másikuk 2 percet mondott), majd fél 9-9-től 7-ig dolgoznak. Az utazásokkal együtt mire este hazaérnek a gyerek már alszik. A gyerekkel tehát a legjobb esetben egész nap a nagyszülő van, de az átlagos és gyakoribb eset a helper. 

4. Az itt lévő expat (európai és észak-amerikai) nők alig-alig dolgoznak. Szintén saját felmérés a magyar Mikulásról, 10 családból két dolgozó anya, egyikük a fent említett 3,5 hónapos kislány hongkongi anyukája. Akikkel beszéltem azt mondják, hogy nem szeretnék, hogy a gyerekeiket a helper nevelje fel.

5. A másik véglet: sok discovery bay-i expat kisgyereket a helperek hoznak-visznek, miközben az anyák sportolnak, szépülnek stb. Itt kivételnek a francia nőket látom, velük mindig találkozom az oviban.

Az első gondolatom az volt, hogy a szülői nevelés hiánya egy lelkileg beteg társadalmat okoz, de ezt nem látjuk. Három hónap alatt Gyuri két részeg embert látott az utcán. Nincsenek magukban motyogók, metrón ordibálok. Lehet, hogy az anyagi jólét önmagában elég erős ahhoz, hogy a hagyományos értelemben vett család hiányában is ép társadalom működjön?

 






2012. november 28., szerda

Helper (2)

Ekkora hipokrita vagyok, nekünk is lett helperünk. Igaz, csak part-time, három délelőtt jön. Takarít, vasal, főz egy kicsit és babysittel. Szóval nem ő fogja felneveli a gyerekeinket:)
Meghirdettük magunkat az itt élő expatok fórumán, pillanatok alatt hatan jelentkeztek, Myline lett a nyerő. Története a szokásos, otthon öt gyerek (20-tól 9 évesig), iskolába kell őket járatni. Hat éve él itt, nagyon kedves, mosolygós és jól bánik a gyerekekkel. Ma összefutottunk vele az utcán, Bori lelkesen rohant hozzá és ugrott a nyakába (tegnap maradtak először hármasban).
És akkor az árról. Ha valakinek full-time helpere van (azaz a hét hat napján dolgozik), akkor a kormány által előírt minimum fizetése 400 euró (plusz ellátás). Aki vállal part-time állást, annak órabére van, ez 5-8 euró között mozog. Myline 6 eurót kér. Amiben az a legszebb/legszomorúbb, hogy ekkora pénzből teljes családokat tartanak el a Fülöp-szigeteken.

2012. október 15., hétfő

Helper (1)

Azért adtam sorszámot ennek a posztnak, mert úgy gondolom a helper témára még vissza fogok térni. És lehet, hogy akkor már teljesen másképp fogok tekinteni erre a rendszerre, mint most.
Tehát, a helperek segítők, azaz kb. háztartási alkalmazottak. Bevásárolnak, főznek, hozzák-viszik a gyerekeket. Elsősorban a Fülöp-szigetekről idejövő nők. A Fülöp-szigeteken az átlagnépesség annyira szegény, hogy a nők Hongkongba (de máshova is) elmennek helpernek. Otthon hagynak egy férjet, gyerekeket. Itt dolgoznak, nevelik más gyerekeit, küldik haza a pénzt és évente egyszer hazamehetnek szabadságra. A jó fej munkáltatók kétszer is hazaküldik őket.
Az egész nekem iszonyúan megrázó;  valaki otthon hagyja a gyerekét, és más gyerekét neveli, mert azért megfizetik. Máshonnan nézve, valakinek azért lesz gyereke, hogy majd nevelhesse az unokáit. Mert a gyerekeit a szülei nevelik. És akkor az is kérdés, hogy a munkanélküli férjek közben mire is költik el a hazaküldött pénzt.
És itt van ez a sok nő, akik csuda vidámak, nagyon kedvesek és hihetetlenül gyerekszeretőek. Talán ezért is működik jól ez a rendszer, látom őket a rájuk bízott gyerekekkel a játszótéren. És sokszor azt is látom, hogy a helper játszik a gyerekkel, miközben az anyuka ül a padon. Vagy sétál a család, a helper tolja a babakocsit, a szülők meg mellette. És ami nekem végképp elképzelhetetlen, mennek haza a játszótérről, kislány fogja a helper kezét, az anya pedig mellettük sétál. 
És minden család helperrel él, az is, ahol egy gyerek van és csak az apa dolgozik. 
Borit szerettem volna elvinni gyerekfoglalkozásra. Itt a foglalkozások életkori sávokra vannak osztva, Bori sávjában Juli nem mehet be. Viszont Borit egyedül nem engedhetem be a foglalkozásra. Amikor kérdeztem a foglalkoztatót, hogy mit tud ajánlani erre a helyzetre, ezt a választ kaptam: Find a helper. 
Én viszont, pillanatnyilag nem bírom elképzelni, hogy összeköltöznénk valakivel, azért, hogy nevelje a gyerekeinket és ellássa a háztartást.