Ázsiában élünk

Mivan? Jatényleg!

Hetente többször átfut az agyamon, hogy Ázsiában élünk. Úgy tűnik, még mindig nem vált megszokássá.

Azt hiszem, Ázsiának abszolút az előnyeit élvezzük. A városunk egy angol-kínai keverék, az öblünk (a falunk:) steril Európa-Amerika. Néha aranykalicka érzése van itt az embernek, de szerencsére szabad az átjárás az igazi Hongkongba.

A nyüzsgésbe, amit szeretünk, mert hiába van folyamatos tömeg, ez a tömeg békés. Szép lassan battyognak, sokszor csoszognak, előzni reménytelenség, mert annyian vannak. 

A folyamatos okostelefonozásba, amikor a metrón ülve az emberek vagy a FB-on lógnak, vagy játszanak. És mindenki saját magát fényképezi a város különféle pontjai.

A nyelvekbe, amiből egy kukkot nem értünk - eddig egy (vagy két?) szót tanultunk meg, éttermi használatra: fizetni szeretnék -, pedig sokszor jó lenne megérteni a helyiek beszélgetését a metrón, kompon. De egy év után még a kantonit és a mandarint sem tudjuk megkülönböztetni. Van olyan ismerősünk, aki tud japánul, a kantoniba azonban beletört a bicskája. És angolul tényleg mindent el lehet intézni.

Folyamatos kedvenceink Ázsia különféle konyhái. Állandóan változik a toplistánk, éppen melyik étel élményünk a legjobb, a legemlékezetesebb; a thai, a hongkongi, a vietnámi, az indiai, a japán, a koreai, a hongkongi vagy az "egyszerű" kínai. 

Ezek persze csak árnylataikban hasonlítanak az otthoni éttermekben kapható ázsiai ételekhez. Mert pl. a kínai konyha a csirkét az ahogy esik úgy puffan elve alapján darabolja. Azaz tele van csontokkal. Csirkét ezért nem eszünk étterekben.
De már a legegyszerűbb sült tészta sült zöldségekkel verhetetlen. És soha olyan finom sushit nem ettem még, mint itt, pedig nem Michelin csillagos étteremben rendeltem. Gasztronómiai toplistám csúcsán egyébként egy thai tom yum leves üldögél.

Amikor először kiléptünk a repülőtérről, letaglózott minket a pára. Egy évvel később ugyanaz nap estéjén megállapítottuk, hogy milyen kellemes idő van. Pedig minden bizonnyal pont ugyanolyan volt, mint amikor megérkeztünk.