A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HK Island. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HK Island. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 22., hétfő

Ocean Park - képes beszámoló

Hongkong egyik nevezetessége a HK Island déli részén található Ocean Park.
(Ez csak a felső szint...)
A park egy vidámparkba oltott állatkert vagy egy állatkertbe oltott vidámpark. Mind a kettőnek tökéletes! És természetesen egy nap alatt bejárhatatlan.
Alapvető célunk a pingvinek felfedezése volt, mert egyes kiskorúak nagyon odavannak a Táncoló talpak mesefilmért. 
A park egy hegyen lábánál, illetve a hegy tetején terül el, a kettő közötti közlekedés kétféleképpen megoldott; 
libegővel
(Hongkongban ezt cable carnak hívják)
vagy vonattal.
A vonat egy tengeralattjárót szimbolizál, a hegy gyomrában megy fel-le, útközben a szerelvény plafonján mélytengeri videókat vetítenek, hogy az illúzió teljes legyen. Nekünk működött.

A gyerekek miatt elsősorban az állatokat fedeztünk fel, külön része van az Északi- és Déli-sarknak, pingvinekkel, fókákkal. Vannak pandák és van egy hatalmas akvárium, aminek egyes részei üvegből vannak és spirál körben lehet egyre lejjebb és lejjebb sétálni. Így hol az akvárium életét látjuk, hol a tengerben élő egyes halakat, polipokat, tengeri csillagokat, medúzákat külön-külön kisebb akváriumokban. A nagy akvárium méreteit nem tudom, egyet találtam csak; az üvegfal 68 cm vastag. Fantasztikus élmény.


Gyuri útközben tett egy kis kitérőt, hogy felfedezze a vidámparkot és hullámvasútazzon egyet-kettőt. Itt:


2013. január 27., vasárnap

Óriás Buddha, Lamma-sziget


Itt voltak az első látogatók, nagyon jó barátaink, velünk együtt új helyeket fedeztünk fel mi is.
Már régi vágyam volt az óriás Buddha-szoborhoz és mellette lévő buddhista kolostorba eljutni. Ezek itt vannak a szigeten, szóval még sokat sem kellett értük utazni. Busszal vagy libegővel (kabinos) lehet feljutni. 

A Buddha-szobor 34 m magas, ez a legnagyobb bronzból készült Buddha, 1993-ban állították és Kínából is látni. Hosszú lépcsősor vezet fel,



itt folyamatosan nyüzsgőnek a turisták és zarándokok. A szobor lótusz leveleket ül, körülötte körbe szobrok vannak és persze fantasztikus kilátás a hegyekre. A szobor belsejébe kiállítás van, amely végül a lótusz levelek alá vezet ki.


 



A szobor közelében van a Po Lin kolostor, ennek egy része a látogatók számára is nyitva áll. 
A szerzetesek tartanak egy hetes elmélkedéséket és üzemeltetnek egy nagyon jó vegetáriánus éttermet. Mindenhol ki van írva, hogy húst és alkoholt nem vigyünk be a kolostor területére.
Fantasztikus élmény volt egy ilyen helyre eljutni, az eddig csak filmeken látott buddhista szentélyeket, szobrokat élőben látni. És mindez Hongkong-sziget nyüzsgő pénzügyi világától alig másfél órára.

Aztán átlátogattunk Lamma-szigetre. Hongkong 263 szigetből (és a Kowloon-félszigetből) áll, így van mit felfedezni. Lamma Hongkong-sziget és Lantau között található, délre. 
A szigeten, bár a harmadik legnagyobb (Lantau és Hongkong után), kis halászfalvak vannak. Itt a két-három emeletes házak a legmagasabbak, mindenki biciklivel jár. (Busznak, autónak nem is láttunk elég széles utat.) Talán Szentendréhez tudnám hasonlítani, kicsi, turistákra szakosodott boltok, sok expat él itt is. Lehet mindent kapni és nagyon jó éttermek vannak. Sétálgattünk, ebédeltünk, megnéztük a tengerpartot. 




 

2012. november 30., péntek

Lakcím

Amikor megadtuk az otthoniaknak a lakcímünket, nagyon csodálkoztak rajta és többen elég szkeptikusan fogadták, hogy ilyen címre valaha meg fog érkezni csomag. (Eddig minden megérkezett.)
A lakcím egész ismert dolgokkal kezdődik, angolosan indulva; ajtó, emelet. Itt csak annyi a különbség, hogy nem számozva vannak az ajtók, hanem betűjelük van.
Innentől viszont a költészeté a főszerep. Minden egyes épületnek neve van pl. Melbourne Plaza, Prince's House, Greenery Court. Vannak utcanevek és házszámok is, de ezeket csak a bizalmatlan külföldiek használják (egy idő múlva talán már ők sem). Utána jön a körzet pl.: Central, Discovery Bay, Happy Valley, Sheung Wan, majd egy a nagy közigazgatási egység megnevezése: Hong Kong Island, New Territories stb.
És a végén Hong Kong. Irányítószám nincs.

2012. szeptember 15., szombat

Lakásdilemma magyarul

Belevágtuk fejszénket a lakásbérlés kérdésébe. A legnagyobb dilemma a hova. Gyuri fizetését ugyanis úgy állapították meg, hogy annak egy része csak bérleti díjra fordítható. Azaz a cég kifizeti a lakhatásunkat. Az összeg olyan, hogy abból már normális méretű lakásba lehet menni (értsd 70-75 nm körül). 
A dilemma pedig; maradjunk itt HK Islanden, ahol minden közel van, Gyuri hamar beér dolgozni, viszont kisebb lakást lehet kapni, nagy a nyüzsgés, kevés a zöld. Vagy átmegyünk egy másik szigetre, ami már "külváros", nyugisabb, gyerekbarátabb, olcsóbb a lakásbérlés (azaz nagyobb lakásunk lehetne), de Gyuri a commuterek népes csapatát erősítheti, többet van távol, plusz drágább az utazás.
Miközben tegnap este a metrón ezen dilemmáztunk, odajött hozzánk egy európai pasi és azt mondta: Aha, akkor jól hallottam! Így ismerkedünk mi. Gyorsan feltettük neki is nagy kérdést, ő a külváros mellett tette le a voksát.Az érvei elég meggyőzőek; tíz éve élnek itt, három gyerekkel, van tapasztalatuk. Cseréltünk email címet, majd találkozunk is, addig meg gondolkozunk tovább. Időnk még van, kb. két hónap.

2012. szeptember 14., péntek

Alapok

Ez egy bevallottan szubjektív blog lesz Hongkongról, ahogy mi látjuk. Két kisgyerekkel egy Budapestnél kétszer nagyobb és három és félszer sűrűbben lakott nagyvárosban. Ami furcsa státusban van, mert Kína, de mégsem. Külügyi és hadügyi kérdésekben Kínáé a döntő szó, de saját pénze van, saját egészségügyi ellátórendszere, a vízumunk kizárólag Hongkongba és Makaóba jó, és még az olimpián is külön indultak.
Pillanatnyilag, Gyuri cégének hála, Hong Kong Island északkeleti részén, Sheung Wan városnegyedben lakunk. Itt van az Island Line metró végállomása, tőlünk kb. két percre. Mármint két lejárata van két-két percre, a többi három már inkább 5 perces körzetben.
Egy szállodai apartmanban, a kilencedik emeleten lakunk, körülöttünk 25-30 emeletes házak, alattunk egy főutca dübörög éjjel-nappal, emeletes buszokkal és villamosokkal. Igen, itt még a villamosok is emeletesek. A közlekedés baloldali.
Ha kilépünk az épületből megcsap a párás meleg levegő és első sarkon már tömeg van. Mivel ez még a központ (Central), itt is minden egy lépésre van. Élelmiszerboltok, éttermek, bankok. A főutcánkon (Des Voeux Road) minden két nyelven van kiírva, de ha csak egy utcával beljebb megy az ember a sziget belseje felé, már csak kínai feliratok vannak és fogalmam sincs, hogy mit árulnak a boltokban. A valamik nagy zsákokban kaphatóan, szárított dolgok; tészta, zöldség, hús? Nem tudom. Talán pár hónap múlva már okosabb leszek.
Viszont a latin betűs boltokban van minden. Azaz minden olyan, amit az európai (és persze amerikai, ausztrál) megszokott otthon; tehéntej, cerealek garmada, felvágottak, csokik, kávé. És persze minden helyi sajátosság; a szójaszószok beláthatatlan polcai, a tíz kg-os kiszerelésű rizses zacskók (a legkisebb is 2 kg), noodles (tészták), olyan gyümölcsök, amelyeket sose láttam és olyanok is, amiket már igen, de tudnak meglepetést okozni. Vettem tegnap dinnyét, kívülről egy picike görögdinnye, a belseje azonban citromsárga. Az íze viszont megint görögdinnye.
Az angol hatás letagadhatatlan. A közlekedés irányán kívül a metrórendszer teljesen londoni; a kiépítése, a beléptető kapuk, a szervezettsége. Minden felirat kétnyelvű, utcatáblák, metró-, buszmegállók. A hangosbeszélőben is mindent elmondanak angolul, akár a metrón, akár a strandon vagyunk. Az utca átlagembere már nem biztos, hogy tud angolul, de a nyelvi nehézségeken egy mosoly mindig átsegít. És annyi fehér ember él itt, hogyha eltévednék, akkor is van, aki megérti a kérdésemet.
És persze tiszta Ázsia (vagy ahogy mi elképzeljük Ázsiát), nyugalom, tömeg, az esti csúcsban a metróajtóknál irányító emberek stoptáblával, tajcsi a parkban, mindenkinél a legújabb okostelefonok, felhőkarcolók az esti sötétet legyőző fényreklámok.
Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy ne állítanának meg és ne mondanának valami kedveset a gyerekeknek, ne szórakoztatná őket egy nagypapa pantomimmel a metrón, ne mosolyogna ránk valaki. Ezért is, meg amúgy is, nagyon jól érezzük magunkat.