2013. szeptember 8., vasárnap

Jubilálunk - egy éve érkeztünk



Öt bőrönddel, jelentős túlsúlyt fizetve. Most pedig a törzsutasprogramunknak hála már egy plusz bőröndöt is lazán hozhatunk-vihetünk.
Persze más is változott. Van lakásunk, kb. 80%-osan berendezve. Szeretjük, a gyerekek a magukénak érzik, ez most az otthonunk. 
Gyuri munkahelye, a fő ok, amit idecsábított minket, bevált. Jó szakemberekkel dolgozik együtt, sokat tanul, élvezi, szereti, megbecsülik. Olyan munkákat csinál, amiket saját bevallása szerint nemcsak Magyaroszágon nem tudna, de Európában sem. Most pl. a belváros legközepére (kb. mint a Deák tér Budapesten, csak mindent nagyjából tízzel kell szorozni; a házak magasságát, sűrűségét, a forgalmat, a embertömeget), egy három metróvonalnak helyet adó megállóba terveznek - a meglévők alá - még két új vonalat. A megállók kialakítása pedig úgy történik, hogy a jelenlegi forgalmat nem érinti. Azaz ha valaki arra jár, nem vesz észre semmit abból, hogy mi minden történik alatta.
Bori szereti az ovit, lelkesen és örömmel ment vissza. Vannak régi és új barátok, hiszen HK egy tranzit város, pár év után az emberek nagyrésze továbbáll.
Juli elkezdte a playgroupot - kb. bölcsi  - napi két órában. Másik intézménybe ment, mint Bori, reggel, ha kilépünk a házból pont ellenkező irányba kell indulni. De időben pont belefér mind a két gyerek leadása (drop off, mint megtanultam) és felvétele (pick up). És a bölcsi is schoolként van aposztrofálva, tanárokkal.
Tanultunk sok gyerekekkel kapcsolatos szót, kifejezést. Kedvencem, azt hiszem, a good/nice sharing! Nagy dicséret, akkor hangzik el, ha a gyerekek a játszótéren hiszti nélkül átengedik a másiknak a játékukat.
Magyar jogászként eléggé úgy álltam a saját szakmai életemhez, hogy az itt véget ért. De úgy tűnik mégse. Egy angol ovistárs anyukája bevont egy emberi jogi kutatásba, persze önkéntesként. Itt így kezdődik minden. Viszont nagyon érdekes, sokat fogok tanulni, agymunka és a szakmámmal tudok foglalkozni.

3 megjegyzés: