2014. október 9., csütörtök

Hongkongi esernyők



Második hete a Facebookkal fekszem és kelek. Amióta tartanak az esernyős tüntetések, minden információ forrása a Hong Kong mums csoport. A világsajtó, helyi újság, blogok, internetes portálok HK-gal foglalkozó cikkeit valaki biztos felteszi, a városban jövő-menő tagok megosztják, amit látnak-hallanak.

Hongkong nagyon új és szeretnivaló arcát mutatta meg. A tüntetések fő szervezői diákok; gimnazisták, akik iskola után mennek tüntetni és az utcán írják a leckéjüket, egyetemisták, akik tanáraik támogató nyilatkozataik mellett vannak az utcán. A napok múlásával egyre több idősebb ember is csatlakozott hozzájuk. A tüntetők nagyon békések, egy kirakatot nem törtek be, egy autó nem állt a feje tetejére, miközben volt, hogy 50-60 ezer ember volt az utcákon a tüntetések három fő helyszínén. Ülnek, énekelnek és csak annyit kérnek, amennyit Peking már megígért - majd visszavont - hogy a főminisztert (chief executive, az angol idők kormányzójának utódja) közvetlenül választhassák meg. A békét másfél hete a rendőrök vízágyúi, könnygáza és egy hete a triad (helyi maffia) által beküldött emberek tudták csak megzavarni, átmenetileg.

A hongkongiak, illetve itt élő expatek folyamatosan hordtak ki ennivalót, vizet, esernyőt (könnygáz, vízágyú és napsütés) ellen, van, aki kiült az utcára és ingyenes angol korrepetálást tartott, hogy a diákok el ne maradjanak a tanulmányaikkal. Én pedig rájöttem, hogy ha itt él az ember, akkor nem marad közömbös a városban történtek iránt és véget ér a nemazénügyem-énegyexpatbubble-banélek hozzáállás. Olvasom a híreket, drukkolok nekik és nem tudom, hogy a pekingi vezetéssel szemben mit lehet elérni (nem egy cikk hasonlította a jelenlegi helyzetet a Tienanmen térhez).