2012. november 30., péntek

Lakcím

Amikor megadtuk az otthoniaknak a lakcímünket, nagyon csodálkoztak rajta és többen elég szkeptikusan fogadták, hogy ilyen címre valaha meg fog érkezni csomag. (Eddig minden megérkezett.)
A lakcím egész ismert dolgokkal kezdődik, angolosan indulva; ajtó, emelet. Itt csak annyi a különbség, hogy nem számozva vannak az ajtók, hanem betűjelük van.
Innentől viszont a költészeté a főszerep. Minden egyes épületnek neve van pl. Melbourne Plaza, Prince's House, Greenery Court. Vannak utcanevek és házszámok is, de ezeket csak a bizalmatlan külföldiek használják (egy idő múlva talán már ők sem). Utána jön a körzet pl.: Central, Discovery Bay, Happy Valley, Sheung Wan, majd egy a nagy közigazgatási egység megnevezése: Hong Kong Island, New Territories stb.
És a végén Hong Kong. Irányítószám nincs.

2012. november 28., szerda

Helper (2)

Ekkora hipokrita vagyok, nekünk is lett helperünk. Igaz, csak part-time, három délelőtt jön. Takarít, vasal, főz egy kicsit és babysittel. Szóval nem ő fogja felneveli a gyerekeinket:)
Meghirdettük magunkat az itt élő expatok fórumán, pillanatok alatt hatan jelentkeztek, Myline lett a nyerő. Története a szokásos, otthon öt gyerek (20-tól 9 évesig), iskolába kell őket járatni. Hat éve él itt, nagyon kedves, mosolygós és jól bánik a gyerekekkel. Ma összefutottunk vele az utcán, Bori lelkesen rohant hozzá és ugrott a nyakába (tegnap maradtak először hármasban).
És akkor az árról. Ha valakinek full-time helpere van (azaz a hét hat napján dolgozik), akkor a kormány által előírt minimum fizetése 400 euró (plusz ellátás). Aki vállal part-time állást, annak órabére van, ez 5-8 euró között mozog. Myline 6 eurót kér. Amiben az a legszebb/legszomorúbb, hogy ekkora pénzből teljes családokat tartanak el a Fülöp-szigeteken.

2012. november 21., szerda

Óvoda

Hongkongba költözésünkkel kapcsolatos egyik alapvető elvárásunk az volt, hogy a gyerekek tanuljanak meg angolul.
Borinak ezért az első perctől nemzetközi óvodát néztünk. Összesen öt helyen jártunk, a tapasztalataink, azt hiszem, az angolszász oktatási rendszert ismerők számára semmi újat nem mondanak. A nemzetközi ovik ugyanis teljesen az angol (amerikai) oktatási rendszer alapján működnek. 
Magyar szemmel mindenképpen újdonság, hogy az óvoda az iskolarendszer része, annak első lépcsője. A óvoda (kindergarten) kifejezést csak az intézmény megnevezésében használják, minden beszélgetésben, e-mailben iskolaként (school) aposztrofálják magukat. A gyerekek az oviban a tanárokkal tanulnak, nem az óvónénikkel/bácsikkal játszanak.
Ennek megfelelően felvételi beszélgetés van. Hogy ezt mennyire veszik komolyan, az intézményenként változik. Volt, ahova csak odamentünk, körbevezettek minket és ennyi. Volt, ahol Borit kézen fogták és elvitték a csoportba egy fél órára (közben a vezetőnő fényképeket készített róla és kihozta nekem, hogy én is lássam, mit csinál). És volt, ahol feladatokat kellett megoldania. Egyetlen óvoda volt, amelyik megrökönyödött (és beijedt) azon, hogy a gyerek nem tud angolul. Tették ezt annak ellenére, hogy ezt előre mondtuk, és annak ellenére, hogy international oviként hirdették magukat. A többi négynek szerencsére nagyobb tapasztalata volt a nem angol anyanyelvű gyerekekkel, senki nem jelezte, hogy ez nehézséget jelentene nekik.
A nyertes egy Montessori program alapján működő nemrég indult ovi, Bori a héten kezdett. Itt van a délelőtti csoportban hely, januárig heti két alkalommal jár, januártól heti ötször.
És miért fontos a délelőtti csoport? Az angolszász rendszerben az óvoda napi három órára korlátozódik. Ezt vagy délelőtt vagy délután lehet abszolválni. A délutáni csoport viszont alvásidőben van, tehát oda akkor érdemes vinni a gyereket, ha már nem alszik napközben. A dologban az a csavar, hogy minden jobb óvodában várólista van, a várólistáról pedig a délutáni csoportban lehet bekerülni. Aki már itt van, az automatikusan átkerül a délelőtti csoport várólistájára. Mivel itt nagy a mozgás (állandóan költöznek el és költöznek be a családok), a várólisták elég gyorsan haladnak. Az elég gyors 2-3 hónapot jelent.
A jó óvoda pedig azért kell, mert középső csoportban (K2) elkezdenek a gyerekek írni és olvasni tanulni. Az iskolába kerülés feltétele ugyanis, hogy a hat évesek tudjanak írni és olvasni. (Szóval a hír igaz, tényleg az oviban dől el, hogy milyen egyetemre kerül az a gyerek.)
Végül az anyagiakról. Az árak heti öt napos képzés esetén 4000 és 7000 hongkongi dollár között mozognak (400-700 euró) havonta.

2012. november 16., péntek

Egy ország két rendszer

Aki követi a világpolitikai eseményeit, az tudja, hogy a napokban zajlott a Kínai Kommunista Párt kongresszusa. A kongresszus nyitó napját követően megjelent hongkongi újságok a főtitkár beszédének egyáltalán nem azt a részét tették a címlapra, mint amit pl. a magyar sajtó kiemelt. (A hitelesség jegyében gyorsan megnézem a hvg, origo és mno ide vonatkozó cikkeit.)

Itt a fő hír az volt, hogy a főtitkár mit üzent Hongkong számára. A beszéd azt hangsúlyozta, hogy az egy ország két rendszer jegyében békében és barátságban él Kína (mainland China) és Hongkong egymás mellett, kölcsönösen elismerve és tiszteletben tartva egymást.
És itt jön be újra az számomra nagyon furcsa rendszer, amiben a hongkongiak élnek. Mert sokáig az Egyesült Királyság része voltak, angol állampolgárként. Aztán 15 éve visszacsatolták a területet Kínához, azzal, hogy 50 évig minden marad az angol rendszerben. És most itt van egy kapitalista város egy kommunista szuperhatalomban. Külön jogrendje van, érvényesülnek az emberi jogok. Peking a hadügyön és külügyön kívül semmibe nem szól bele. Csak lassan beszivárog. Ahogy helyi jogász ismerősöm mondta, ő megmaradt brit állampolgárnak, nem vette fel a kínait, mert nem szeretne látótérbe kerülni. Azt hiszem ez kifejezi, hogy mit gondolnak az itteniek.
A visszacsatolás óta az itt élők politikailag aktívabbá váltak, igyekeznek őrizni meglévő jogaikat. Nemrég pedig Kína ellenes tüntetés volt, ahol brit zászlókkal vonultak a tüntetők. Hát, ezért üzent a főtitkár és ezért volt a főtitkár Hongkonggal kapcsolatos mondanivalója a legfontosabb az itt élők számára.

2012. november 14., szerda

Elköltöztünk

 (Netről letöltött kép)

10 napja már a saját (persze bérelt) lakásunkban lakunk.
A költözésünk kicsit kaotikusra sikerült. Mi eléggé rendezett népek vagyunk (legalábbis annak tartjuk magunkat), de ezt kissé benéztük. Abból indultunk ki, hogy öt bőrönddel jöttünk, tehát egy-két ember segít és egy nap alatt meg is vagyunk. Azt valahogy kihagytuk a számításból, hogy közben vettünk egy kiságyat. Meg etetőszéket. És konyhai cuccokat. És vasalódeszkát. A többit már nem is sorolom. Na, szóval ez messze meghaladta azt a mennyiséget, ami öt felnőtt lazán átvisz.
Akkor jött az, hogy majd taxival megyünk. Csakhogy elfelejtettük, hogy Discovery Bay egyik előnye - ezért is választottuk -, hogy nincs forgalom. Mert pl. a taxik nem hajthatnak be. És három költöztető cég jöhet csak be. Ki hitte volna, egyik se ért rá, amikor két nappal a költözés előtt felhívtuk őket. Úgyhogy maradtunk mi. Így esténként Gyuri tett egy kört a komppal, szombaton már családilag cipekedtünk, két gyerekkel külön öröm. Vasárnap pedig jött a felmentő csapat., így aztán tényleg átköltöztünk.
Most van egy két hálószobás lakásunk, hálószobák berendezve, az étkező nappaliban egy asztal székekkel, a konyhában pedig minden alap dolog, ami a főzéshez kell. Mindez egy 24 emeletes ház hatodik emeletén. A hálószobák a mögöttünk induló hegyre néznek, zöld van, csönd, maximum a tücskök ciripelnek este. Reggel meg a madarak csiripelnek. A házunk az út mellett áll, ahol buszok (nem emeletesek), golfautók mennek. És ennyi.
Mi egyébként az öböl leglepukkantabb helyén lakunk, mert akik gazdagabbak, azok a pár emeletes házakban bérelnek lakást a vízhez közel. Sőt, vannak családi házak saját kerttel is, ami HK Island Central részéből teljesen elképzelhetetlen. Szóval ha majd feltörünk, lejjebb költözünk.
A lepukkant helyről negyed óra gyalog a komp, busszal 10 perc. Gyalog 4 játszótér tíz perc alatt elérhető. Annyira nincs forgalom, hogy már azon röhögtünk, Budapesten a gyerekeink bajban lesznek a sok autótól, busztól, villamostól.
És itt megvan minden ami környezettudatos lelkemnek kell. Szelektív kukák a ház bejáratánál, úgyhogy nyugodt szívvel mosogathatom újra a joghurtos poharakat.
Szóval semmi klasszikus Hongkong, se nyüzsgés, se tömeg, se forgalom. Ami kicsit már hiányzik is. Viszont fél óra, és újra benne lehet az ember.

Ami más mint otthon; itt a konyhában nincs meleg víz. Erre nem bírunk rájönni, hogy miért, de nincs. Sehol. (A fürdőben van.) Úgyhogy a mosogatás kicsit nehézkes, mert vizet kell forralni. És nincs mosogatógép sem.
Van gáz főzőlap, két gázrózsával. Ezek a kínai konyha gyorsaságára vannak beállítva, azaz, ha minimálisra lecsavarom, akkor is pillanatok alatt elkészül minden. A levest gyöngyözve főzzük órákon át itt nem létezik.
És nincs sütő sem, szintén a kínai konyha jellegéből adódóan. Viszont lehet kapni sütőfunkcióval kombinált mikrót, most ilyet vadászunk.
A hely egyik előnye, hogy itt mindenki nagyrészt ugyanabban a cipőben jár. Idejön pár évre, gyerekkel. Aztán tovább áll. Aki megy, az próbál minden dolgán gyorsan túladni, aki jön, próbálja az elmenők dolgait olcsón megszerezni. Így lett nekünk gyerekágyunk, dvd lejátszónk, könyves szekrényünk, routerünk fillérekért. Gyerekrollerünk ingyen. És innen lesz még sok minden másunk is.

 (Emlékeztető: ilyen a Central)