A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ázsiai konyha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ázsiai konyha. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 10., kedd

Ázsiában élünk

Mivan? Jatényleg!
Hetente többször átfut az agyamon, hogy Ázsiában élünk. Úgy tűnik, még mindig nem vált megszokássá.
Azt hiszem, Ázsiának abszolút az előnyeit élvezzük. A városunk egy angol-kínai keverék, az öblünk (a falunk:) steril Európa-Amerika. Néha aranykalicka érzése van itt az embernek, de szerencsére szabad az átjárás az igazi Hongkongba.
A nyüzsgésbe, amit szeretünk, mert hiába van folyamatos tömeg, ez a tömeg békés. Szép lassan battyognak, sokszor csoszognak, előzni reménytelenség, mert annyian vannak. 
A folyamatos okostelefonozásba, amikor a metrón ülve az emberek vagy a FB-on lógnak, vagy játszanak. És mindenki saját magát fényképezi a város különféle pontjai.
A nyelvekbe, amiből egy kukkot nem értünk - eddig egy (vagy két?) szót tanultunk meg, éttermi használatra: fizetni szeretnék -, pedig sokszor jó lenne megérteni a helyiek beszélgetését a metrón, kompon. De egy év után még a kantonit és a mandarint sem tudjuk megkülönböztetni. Van olyan ismerősünk, aki tud japánul, a kantoniba azonban beletört a bicskája. És angolul tényleg mindent el lehet intézni.

Folyamatos kedvenceink Ázsia különféle konyhái. Állandóan változik a toplistánk, éppen melyik étel élményünk a legjobb, a legemlékezetesebb; a thai, a hongkongi, a vietnámi, az indiai, a japán, a koreai, a hongkongi vagy az "egyszerű" kínai. 
Ezek persze csak árnylataikban hasonlítanak az otthoni éttermekben kapható ázsiai ételekhez. Mert pl. a kínai konyha a csirkét az ahogy esik úgy puffan elve alapján darabolja. Azaz tele van csontokkal. Csirkét ezért nem eszünk étterekben.
De már a legegyszerűbb sült tészta sült zöldségekkel verhetetlen. És soha olyan finom sushit nem ettem még, mint itt, pedig nem Michelin csillagos étteremben rendeltem. Gasztronómiai toplistám csúcsán egyébként egy thai tom yum leves üldögél.

Amikor először kiléptünk a repülőtérről, letaglózott minket a pára. Egy évvel később ugyanaz nap estéjén megállapítottuk, hogy milyen kellemes idő van. Pedig minden bizonnyal pont ugyanolyan volt, mint amikor megérkeztünk.

2013. augusztus 12., hétfő

Back in town, kezdődik a második év

Pár napja már újra Ázsiában vagyunk, az első élményünk az otthonosság. Már az indulást megelőző pakolás is békés volt, nem azt az oltári kuplerájt hagytuk magunk mögött, mint tavaly. És nagyon más úgy megérkezni egy repülőtérre, hogy tudod melyik busszal hova mész, hol a megálló, hol a lakásod.

Hongkong a legszebb arcával fogadott minket,
(A képet Czeglédi Ádám készítette)

az időjárás pedig tartotta a Budapesten hagyottat, úgyhogy ez sem volt sokkoló.
A kétlaki életünk következtében Budapestet is, Hongkongot is más szemmel látjuk mint egy hónapja. Íme az új felfedezések mindkét városról.
  • Budapest hihetetlen előnye, hogy lehet bicajjal közlekedni. Mindig is szerettünk a városban biciklivel járni, most ez hatványozottan igaz volt.
  • Kissé ellentmondva ennek; nagyon jó volt újra vezetni, itt nincs autónk.
  • Hongkongban tényleg nagyon magasak a házak és nagyon sűrű a forgalom a belvárosban. Budapesten ámuldozva néztük a Baross utca bérházait és megállapítottuk, hogy tudnánk itt lakni. A központban van, csendes, kicsi a forgalom, mi kell még?
  • Gyuri hongkongi munkahelye verhetetlen.
  • Hongkongban békések az emberek, nincs ideges rohanás, nincsenek magukban beszélő, ordibáló emberek.
  • Szuper lett Budapesten a romkocsma élet, Erzsébet tér, Kazinczy utca, mindkettő nagyon bejött.
  • Hongkongban nagy szeretjük az ázsiai konyhát (kb. bármi jöhet, thai, koreai, vietnámi stb.), budapesti nagy felfedezésünk a Halkakas bisztró.
  • Budapesten mindig van túró rudi, kakaóscsiga, túrósbatyu.
  • Hongkong egy nagyon rendben tartott, tiszta város, minden zöld tényleg zöld.
  • Itt a tenger.
  • Családjaink, barátaink (többé-kevésbé) otthon élnek. Az utolsó esti mozi után, nagyjából természetes volt, hogy barátokba botlottunk a moziterembe és rögtön be is ültünk még együtt.
  • Ez nem tudom, hogy melyik hely előnye, de: otthon mindenkivel ott tudtuk folytatni, ahol egy éve abbahagytuk. A gyerekek is. Reméljük ez így  marad a továbbiakban is.