A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 14., szerda

Elköltöztünk

 (Netről letöltött kép)

10 napja már a saját (persze bérelt) lakásunkban lakunk.
A költözésünk kicsit kaotikusra sikerült. Mi eléggé rendezett népek vagyunk (legalábbis annak tartjuk magunkat), de ezt kissé benéztük. Abból indultunk ki, hogy öt bőrönddel jöttünk, tehát egy-két ember segít és egy nap alatt meg is vagyunk. Azt valahogy kihagytuk a számításból, hogy közben vettünk egy kiságyat. Meg etetőszéket. És konyhai cuccokat. És vasalódeszkát. A többit már nem is sorolom. Na, szóval ez messze meghaladta azt a mennyiséget, ami öt felnőtt lazán átvisz.
Akkor jött az, hogy majd taxival megyünk. Csakhogy elfelejtettük, hogy Discovery Bay egyik előnye - ezért is választottuk -, hogy nincs forgalom. Mert pl. a taxik nem hajthatnak be. És három költöztető cég jöhet csak be. Ki hitte volna, egyik se ért rá, amikor két nappal a költözés előtt felhívtuk őket. Úgyhogy maradtunk mi. Így esténként Gyuri tett egy kört a komppal, szombaton már családilag cipekedtünk, két gyerekkel külön öröm. Vasárnap pedig jött a felmentő csapat., így aztán tényleg átköltöztünk.
Most van egy két hálószobás lakásunk, hálószobák berendezve, az étkező nappaliban egy asztal székekkel, a konyhában pedig minden alap dolog, ami a főzéshez kell. Mindez egy 24 emeletes ház hatodik emeletén. A hálószobák a mögöttünk induló hegyre néznek, zöld van, csönd, maximum a tücskök ciripelnek este. Reggel meg a madarak csiripelnek. A házunk az út mellett áll, ahol buszok (nem emeletesek), golfautók mennek. És ennyi.
Mi egyébként az öböl leglepukkantabb helyén lakunk, mert akik gazdagabbak, azok a pár emeletes házakban bérelnek lakást a vízhez közel. Sőt, vannak családi házak saját kerttel is, ami HK Island Central részéből teljesen elképzelhetetlen. Szóval ha majd feltörünk, lejjebb költözünk.
A lepukkant helyről negyed óra gyalog a komp, busszal 10 perc. Gyalog 4 játszótér tíz perc alatt elérhető. Annyira nincs forgalom, hogy már azon röhögtünk, Budapesten a gyerekeink bajban lesznek a sok autótól, busztól, villamostól.
És itt megvan minden ami környezettudatos lelkemnek kell. Szelektív kukák a ház bejáratánál, úgyhogy nyugodt szívvel mosogathatom újra a joghurtos poharakat.
Szóval semmi klasszikus Hongkong, se nyüzsgés, se tömeg, se forgalom. Ami kicsit már hiányzik is. Viszont fél óra, és újra benne lehet az ember.

Ami más mint otthon; itt a konyhában nincs meleg víz. Erre nem bírunk rájönni, hogy miért, de nincs. Sehol. (A fürdőben van.) Úgyhogy a mosogatás kicsit nehézkes, mert vizet kell forralni. És nincs mosogatógép sem.
Van gáz főzőlap, két gázrózsával. Ezek a kínai konyha gyorsaságára vannak beállítva, azaz, ha minimálisra lecsavarom, akkor is pillanatok alatt elkészül minden. A levest gyöngyözve főzzük órákon át itt nem létezik.
És nincs sütő sem, szintén a kínai konyha jellegéből adódóan. Viszont lehet kapni sütőfunkcióval kombinált mikrót, most ilyet vadászunk.
A hely egyik előnye, hogy itt mindenki nagyrészt ugyanabban a cipőben jár. Idejön pár évre, gyerekkel. Aztán tovább áll. Aki megy, az próbál minden dolgán gyorsan túladni, aki jön, próbálja az elmenők dolgait olcsón megszerezni. Így lett nekünk gyerekágyunk, dvd lejátszónk, könyves szekrényünk, routerünk fillérekért. Gyerekrollerünk ingyen. És innen lesz még sok minden másunk is.

 (Emlékeztető: ilyen a Central)



2012. október 21., vasárnap

Lakás

A nagy dilemma véget ért. Tegnap kivettünk egy lakást.
Ez így nagyon lazán hangzik, de pár napja én a kiborulás határán voltam és nagylelkűen Gyurira testáltam a döntés (és a felelősség) jogát. Szerencsére ő döntött.
Volt egy keretünk, a Benaim Gyuri fizetésének egy részét housing allowance (lakbértámogatás) formájában határozta meg. Azaz X összeg csak lakbérre fordítható. Persze, ha a bérleti díj X-nél több, az már a mi dolgunk. Eleinte úgy tűnt X-ért lesz lakás. Aztán úgy tűnt soha, és 3-4000 dollárral (hongkongi) rá kell fizetnünk. Plusz, mi sem bírtunk döntést hozni, hol is kellene laknunk. Legyünk az irodához nagyon közel? Ott ezért a pénzért, sőt az emelt összegért sem láttunk jó lakást. Akkor menjünk kicsit távolabb (30 percre az irodától)? Ott már volt egy jó lakás, de az emelt összegnél is emeltebben. Akkor menjünk mégiscsak Discovery Baybe, ami messzebb van, tehát olcsóbbak a lakások, nagy az expat kolónia? Azaz nem Hongkong, de akkor miért is jöttünk Hongkongba? Ebbe azért bele lehet csavarodni, na jó, én bele tudtam. És akkor plusz izgalom az ovi.
A közepesen távoli helyen Borit két nemzetközi oviba is felvetettük, igen, itt felvételi van, de erről majd máskor.
Majd tegnap átmentünk D-Baybe, megmutattak nekünk egy csomó lakást, majd az utolsóra azt mondtuk, hogy ez az. 70 nm, a hálószobák a zöld hegyekre néznek, a nappaliból ha egy kicsit nyújtózkodunk látjuk a tengert. X összegben benne van. Minimális a forgalom, jó a levegő (messze jobb, mint a belvárosban és Hongkong légszennyezettsége nagyon magas), sok gyerek, sok játszótér. A hátránya, hogy Gyuri hétfőtől csütörtökig későn ér haza. De mindenki megmondta, itt nem tud az ember úgy lakást kivenni, hogy valamelyik elvárásából nem kelljen engedni. Bori itt már három hete benn van egy angol ovi várólistáján, ma írtam egy másiknak is, hátha ott hamarabb sorra kerülhet. Szóval az izgalmak nem értek véget.
Viszont, november első hetében költözünk és már nagyon várjuk. Mert jó dolog a szálloda, de már elég volt.

2012. október 8., hétfő

You either love it or you hate it

Vagy szereted vagy gyűlölöd. Írta egy nekünk egy ismerős itt élő ismerőse Hongkongról, augusztusban.
Mi azonnal beleszerettünk és ezzel egy hónap eltelte után is így vagyunk. Nagyon más, mint amit eddig láttunk, de ennek a másságnak eddig a pozitívumait érzékeljük. 
Az otthoni közélettől egy pillanat alatt szakadtunk el, a híreket nem követjük. Ha valaki felhívja a figyelmünket egy cikkre, publicisztikára, vitára, azt persze elolvassuk. Az itteni problémákról még nagyon-nagyon keveset tudunk, Caroline-t (helyi anyuka) épp csak elkezdtem kérdezgetni. Úgyhogy pillanatnyilag boldog tudatlanságban élünk. Ez biztosan változni fog.
Van, amiben egy hónap alatt nagyon megváltozott az álláspontunk. Indulás előtt úgy gondoltuk, hogy majd milyen jó lesz az itt összespórolt pénzből otthon nagyobb lakásba menni. Ma azt gondoljuk, hogy milyen jó nagy lakásunk van Budapesten. Pillanatnyilag egy alig 40 nm-es szállodai apartmanban lakunk. És a jövendő lakásunk is max. 70-75 nm körüli lesz.
Rájöttünk, hogy ha lesz pénzünk azt inkább a gyerekekre, magunkra kell költeni. Hogy jó iskolába tanuljanak, hogy sok mindent megismerjenek, hogy együtt jöjjünk-menjünk sokat. Hogy sok élményü(n)k legyen, amiket egy kisebb lakásban is fel lehet idézni.
Rájöttünk, hogy a lakásdilemma semmi az ovidilemmához képest. Ahhoz, hogy a gyerek jó egyetemre kerüljön, jó ovit kell neki találni. Komolyan. Ilyen az angolszász világ. És akkor nekünk extra bonyodalom, hogy mit tudjuk még, hol leszünk 3 év múlva. Azaz olyan oviban kell-e helyet keresni, ami egy iskolahálózat része, vagy jó egy bármilyen nemzetközi (azaz angolul beszélő) hely.
Van egy kis szociális háló kezdeményünk; Gyuri volt budapesti cégétől idejött emberek, és itt megismertek. Vannak családosok, van esélyünk gyerektársaságra és -programokra.
Nekem csökkent a tériszonyom, a tizedik emeletig már jó vagyok, a hétvégi lakásnézéskor a 23. emeleten kapott el először a rossz érzés. Szerencsére a családtagok ilyen gondokkal nem küzdenek.


2012. szeptember 15., szombat

Lakásdilemma magyarul

Belevágtuk fejszénket a lakásbérlés kérdésébe. A legnagyobb dilemma a hova. Gyuri fizetését ugyanis úgy állapították meg, hogy annak egy része csak bérleti díjra fordítható. Azaz a cég kifizeti a lakhatásunkat. Az összeg olyan, hogy abból már normális méretű lakásba lehet menni (értsd 70-75 nm körül). 
A dilemma pedig; maradjunk itt HK Islanden, ahol minden közel van, Gyuri hamar beér dolgozni, viszont kisebb lakást lehet kapni, nagy a nyüzsgés, kevés a zöld. Vagy átmegyünk egy másik szigetre, ami már "külváros", nyugisabb, gyerekbarátabb, olcsóbb a lakásbérlés (azaz nagyobb lakásunk lehetne), de Gyuri a commuterek népes csapatát erősítheti, többet van távol, plusz drágább az utazás.
Miközben tegnap este a metrón ezen dilemmáztunk, odajött hozzánk egy európai pasi és azt mondta: Aha, akkor jól hallottam! Így ismerkedünk mi. Gyorsan feltettük neki is nagy kérdést, ő a külváros mellett tette le a voksát.Az érvei elég meggyőzőek; tíz éve élnek itt, három gyerekkel, van tapasztalatuk. Cseréltünk email címet, majd találkozunk is, addig meg gondolkozunk tovább. Időnk még van, kb. két hónap.