(MTR jel - ezek mutatják a lejáratokat)
Eddig ez a leggyakrabban használt közlekedési eszközünk és nagy kedvencünk; a hongkongi metró, vagyis MTR.
Úgy alakították ki, hogy mindenki lejusson a peronokra, a babakocsiknak, kerekesszékeknek minden állomáson vagy olyan lejárat, ahol a földfelszíntől a peronig lifttel tudnak lejutni, a jegyellenőrző kapuk között is mindig van egy, amelyik szélesebb. A vakokat mindenhol földre fektetett jelek vezetik, a liftek természetesen bemondják, hogy épp merre járnak.
A peronokat üvegfal választja el a metrótól, azaz nem lehet beesni, a metrókocsik ajtaja pedig pont az üvegfal ajtaja előtt áll meg, véletlenül sincs elcsúszás.
Minden ki van írva, angolul és kantoniul, a liftek megállóit mandarinul, kantoniul és angolul is bemondják. A kíírások jelzik, hogy melyik kijáraton hova jut az ember, ezek 6-8 célhelyet jelölnek meg; irodaházat, könyvtárat, parkot, kórházat. Ha az ember valamelyik intézmény, áruház honlapját nézi, a megközelíthetőségnél ott van az MTR kijárat betűjele is. Ez nagyon hasznos, mert kijárat legalább 5 van, a végén persze alkijáratokkal (pl.: A1 stb.) és ezek igen nagy területet fednek le. Azaz nagy kerülőket lehet megspórolni, ha rögtön a jó kijáratot választjuk.
Minden megállóban nagy a tisztaság és sok alkalmazott van. Ők sárga pólóban járnak, segítenek eligazodni, ha kell, csúcsforgalom idején irányítják a tömeget, tegnap pedig megláttam az extra szolgáltatást is. A metrókocsi és a peron között van kb. 15 cm rés (mind the gap!), amit, ha valaki kerekesszékkel egyedül közlekedik, nem lehet áthidalni. Ilyenkor jön egy sárga pólos emberke rámpával.
