A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 14., péntek

Az örök kérdés, másodszorra

Tehát, a keleti társadalmakban nagyon-nagyon sok időt töltenek a munkahelyükön az emberek*. Itt is. Mint írtam az átlagos heti munkaidő 50,7 óra. Ebben benne egy van egy hosszú, egy órás ebédszünet. A távolléti időt pedig növeli az utazás. Mert ha valakinek gyereke van, az igyekszik a belvárostól, ezzel együtt a nagy forgalomtól, légszennyezettségtől és nem utolsó sorban, a drága lakbértől kicsit távolabb kerülni.
És hipp-hopp, össze is jött a minimum 12 órás távollét. Óvoda napi 3 órában van, az iskolában többet vannak benn a gyerekek, de még így is marad sok üres óra. Itt jönnek a képbe a helperek, akik  foglalkoznak a gyerekkel, rendben tartják a háztartást, mivel erre a szülőknek nincs idejük. Első ránézésre egy nyugati embernek ez borzasztó és érthetetlen. Gyuri görög kollégája (hongkongi feleséggel) mondta nekem tegnap: Amíg a feleségem otthon volt a gyerekünkkel, minden reggel nyugodtan mentem el dolgozni, tudtam, hogy a fiam jó kezekben van. Amióta viszont a feleségem is dolgozik (amit élvez és látom, hogy jót tesz neki), a helper van a gyerekkel, akinek ez egy munka. Most azt várjuk, hogy apósom jövőre nyugdíjba menjen, mert akkor majd ő sokat tud foglalkozni az unokájával.
A kétfős dolgozó anya mintám egyike sem lelkes attól, hogy alapvetően nem látja a gyerekét hét közben. De nincsenek végletesen kiborulva, inkább egy kicsit szomorúak. Nekik ez az élet rendje, ők is így nőttek fel. Ami viszont nagyon elgondolkodtató, hogy kiegyensúlyozott gyerekeket látni a játszótereken, és aki felnőttel beszéltem, mindenki kedves, barátságos, értelmes volt. (Persze, nem tudom hányan járnak pszichológushoz.) A már idézett cikkben az itteni hosszú élet egyik titka az aktív, munkával töltött évek. Tudunk olyan hongkongi kínai cégvezetőről, aki 68 éves korában kezdett új munkába.



*Azért nem azt írtam, hogy nagyon-nagyon sokat dolgoznak, mert Gyuri azt mondja, hogy ő nem dolgozik itt többet, mint Magyarországon. Egész nap pörög, de eljön, amikor lejár a munkaideje. A határidőit tudja tartani, plusz a fél hetes lelépéssel a gyerekeit is látja reggel és este is.

2012. december 12., szerda

Az örök kérdés - család vs munka

Ha valahol nagyon nagyok a kulturális különbségek, akkor ebben. Ami egyértelmű; az itteniek és az expatok ebben a témában még egymás kérdéseit sem értik.

1. Mielőtt ide jöttünk, meggugliztam a Hongkong+család szópárost. (Eredetileg azt kerestem, van-e magyar család, aki itt él gyerekekkel és még blogot is ír.) Az első találat szerint: "Nem egyeztethető össze a munkavállalás és a család a hongkongiak szerint." Ennek ellenére sok családot látni és sok terhes nő rohangál az utcán. 

2. Cikk a Standardban - kongatják a vészharangot a hongkongi egyházak, nagyon sok család bomlik fel, ennek fő okaként az átlagos heti 50,7 órás munkaidőt jelölik meg (összehasonlításképpen: Gyuri munkaideje 41,5 óra, ezt ő tartja is).

3. A szülési szabadság 12 hét, utána a nők teljes munkaidőben mennek vissza dolgozni. Két dolgozó hongkongi anyát ismerek, az egyiknek a gyereke 3,5 hónapos, a másiknak 16 hónapos. Mindkettőjük napirendje azonos. Reggel együtt vannak, foglalkoznak a gyerekükkel 10 percet (egyikük 10, másikuk 2 percet mondott), majd fél 9-9-től 7-ig dolgoznak. Az utazásokkal együtt mire este hazaérnek a gyerek már alszik. A gyerekkel tehát a legjobb esetben egész nap a nagyszülő van, de az átlagos és gyakoribb eset a helper. 

4. Az itt lévő expat (európai és észak-amerikai) nők alig-alig dolgoznak. Szintén saját felmérés a magyar Mikulásról, 10 családból két dolgozó anya, egyikük a fent említett 3,5 hónapos kislány hongkongi anyukája. Akikkel beszéltem azt mondják, hogy nem szeretnék, hogy a gyerekeiket a helper nevelje fel.

5. A másik véglet: sok discovery bay-i expat kisgyereket a helperek hoznak-visznek, miközben az anyák sportolnak, szépülnek stb. Itt kivételnek a francia nőket látom, velük mindig találkozom az oviban.

Az első gondolatom az volt, hogy a szülői nevelés hiánya egy lelkileg beteg társadalmat okoz, de ezt nem látjuk. Három hónap alatt Gyuri két részeg embert látott az utcán. Nincsenek magukban motyogók, metrón ordibálok. Lehet, hogy az anyagi jólét önmagában elég erős ahhoz, hogy a hagyományos értelemben vett család hiányában is ép társadalom működjön?