2012. szeptember 14., péntek

Alapok

Ez egy bevallottan szubjektív blog lesz Hongkongról, ahogy mi látjuk. Két kisgyerekkel egy Budapestnél kétszer nagyobb és három és félszer sűrűbben lakott nagyvárosban. Ami furcsa státusban van, mert Kína, de mégsem. Külügyi és hadügyi kérdésekben Kínáé a döntő szó, de saját pénze van, saját egészségügyi ellátórendszere, a vízumunk kizárólag Hongkongba és Makaóba jó, és még az olimpián is külön indultak.
Pillanatnyilag, Gyuri cégének hála, Hong Kong Island északkeleti részén, Sheung Wan városnegyedben lakunk. Itt van az Island Line metró végállomása, tőlünk kb. két percre. Mármint két lejárata van két-két percre, a többi három már inkább 5 perces körzetben.
Egy szállodai apartmanban, a kilencedik emeleten lakunk, körülöttünk 25-30 emeletes házak, alattunk egy főutca dübörög éjjel-nappal, emeletes buszokkal és villamosokkal. Igen, itt még a villamosok is emeletesek. A közlekedés baloldali.
Ha kilépünk az épületből megcsap a párás meleg levegő és első sarkon már tömeg van. Mivel ez még a központ (Central), itt is minden egy lépésre van. Élelmiszerboltok, éttermek, bankok. A főutcánkon (Des Voeux Road) minden két nyelven van kiírva, de ha csak egy utcával beljebb megy az ember a sziget belseje felé, már csak kínai feliratok vannak és fogalmam sincs, hogy mit árulnak a boltokban. A valamik nagy zsákokban kaphatóan, szárított dolgok; tészta, zöldség, hús? Nem tudom. Talán pár hónap múlva már okosabb leszek.
Viszont a latin betűs boltokban van minden. Azaz minden olyan, amit az európai (és persze amerikai, ausztrál) megszokott otthon; tehéntej, cerealek garmada, felvágottak, csokik, kávé. És persze minden helyi sajátosság; a szójaszószok beláthatatlan polcai, a tíz kg-os kiszerelésű rizses zacskók (a legkisebb is 2 kg), noodles (tészták), olyan gyümölcsök, amelyeket sose láttam és olyanok is, amiket már igen, de tudnak meglepetést okozni. Vettem tegnap dinnyét, kívülről egy picike görögdinnye, a belseje azonban citromsárga. Az íze viszont megint görögdinnye.
Az angol hatás letagadhatatlan. A közlekedés irányán kívül a metrórendszer teljesen londoni; a kiépítése, a beléptető kapuk, a szervezettsége. Minden felirat kétnyelvű, utcatáblák, metró-, buszmegállók. A hangosbeszélőben is mindent elmondanak angolul, akár a metrón, akár a strandon vagyunk. Az utca átlagembere már nem biztos, hogy tud angolul, de a nyelvi nehézségeken egy mosoly mindig átsegít. És annyi fehér ember él itt, hogyha eltévednék, akkor is van, aki megérti a kérdésemet.
És persze tiszta Ázsia (vagy ahogy mi elképzeljük Ázsiát), nyugalom, tömeg, az esti csúcsban a metróajtóknál irányító emberek stoptáblával, tajcsi a parkban, mindenkinél a legújabb okostelefonok, felhőkarcolók az esti sötétet legyőző fényreklámok.
Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy ne állítanának meg és ne mondanának valami kedveset a gyerekeknek, ne szórakoztatná őket egy nagypapa pantomimmel a metrón, ne mosolyogna ránk valaki. Ezért is, meg amúgy is, nagyon jól érezzük magunkat.


5 megjegyzés: