2012. szeptember 28., péntek

Ételek

Már többen kérdezték mit is tudunk enni HKban? Azt hiszem sokak lelki szeme előtt a hurkapálcán sült bogarak képe lebeg.
A valóság kicsit más. Itt is sok bolthálózat található, vannak "vegyes" (helyi+európai termékeket forgalmazó) boltok, illetve kizárólag európaiakra, amerikaiakra specializálódott élelmiszerboltok is.
A közelünkben két "vegyes" bolt is található (kb. Reál, CBA). Minden megtalálható itt, ami a hétköznapokban kell; gyümölcs, zöldség, hal, hús, tejek, szójatejek (itt olcsóbb, mint a tehéntej), joghurt, vaj, tojás, méz, mélyhűtött cuccok, valamint a helyi ételek alapanyagai, illetve ezek félkész formában is kaphatók. A napi bevásárlások itt elintézhetőek, tudok európai konyhát vinni, a gyerekeknek a megszokott dolgokat főzni. Ami itt hiánycikk az a rendes sajt. A cheddar az egyetlen, néha van gauda, de ennyi. Leginkább előre szeletelt toast sajtok vannak.
A spéci boltok azonban behoznak mindent, hogy az expatok otthon érezzék magukat. Spanyol sonka, hosszú pultnyi felvágott, sajtok tömege, ezerfajta francia, amilyet csak óhajtok.
Az otthoni étkezi szokásainktól annyiban eltértünk, hogy hétvégén minden nap étteremben ebédelünk. A helyi éttermek nagyon olcsóak (max. 3000-5000 Ft-ból négyen megebédelünk, úgy, hogy Gyuri még egy helyi sört is ivott) és nagyon finomak. Az utcákon kb. minden harmadik bolt étterem, válogathatunk, hogy kínai, thai, koreai ételt szeretnénk-e enni. A strandon felkészültek az expatokra, van hotdog, csirkeszárny, sült krumpli.
Persze helyiből is vannak drágák, extrák, arrafele még nem jártunk. Majd.
És van minden európai, amerikai konyhának is étterme. Ezek már drágábbak, de még mindig bőven megfizethetőek. És megint, ebből is vannak a nagyon színvonalasak és emiatt igazán drágák. Michelin csillagos étterem nem egy van a városban.
Mi pillanatnyilag élvezzük az új ízeket, a fantasztikus leveseket, sült rizseket, nem hiányzik az otthoni megszokott.


2012. szeptember 25., kedd

Benaim

a neve a cégnek, ahol dolgozom itt Hongkongban. Még 1980-ban Robert Benaim hívta életre saját egyéni vállalkozásaként. Építőmérnöki létesítmények tervezésével foglalkozott. Az évek során egyre jobban és jobban ment az üzlet, így hát érdemessé vált, hogy kivásárolják a tulajdonost, de nevét meghagyják. Gazdasági növekedése oly mértékben felgyorsult, hogy pár évvel ezelőtt az URS-Scott Wilson óriás konszern is szemet vetett rá és bekebelezte. A Benaim-nek összesen három irodája van: Londonban, Hongkongban és Sydneyben.



Maga az iroda, ahová minden reggel 9-re kell megérkeznem Hong Kong Island északi részén közvetlenül a tengerparton található egy 32 emeletes felhőkarcoló 7 emeletén. Tipikus angol open office. 4 fős blokkokban ülünk paravánnal elválasztva a szomszédos 4 főtől. Az irodáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tágas, tiszta, számítástechnikailag nagyon jól felszerelt, megfelelő számú és nagyon kedves adminisztrátorral és nem utolsó sorban gyönyörű kilátással a tengerre. Hatvanan dogozunk a cégnél, mely főként alagutak és hidak tervezésével foglalkozik. A vezetőség persze angol (egy managing director és két technical director). A társaság teljesen nemzetközi, mindössze a kollégák fele kínai, ami az itteni cégekhez képest jó aránynak számít. A mostani project managerem például görög :-) és nagyon jó fej, de akadnak itt olaszok, bulgárok, németek és még sorolhatnám a sokféle nációt. A kollégák átlagéletkora 30 év körül lehet. Dinamikus, barátságos és segítőkész társaságnak tűnik. Múlt pénteken már meg is tartottuk az első közös sörözésünket, ami remekül sikerült.

2012. szeptember 24., hétfő

Nyár

Itt még mindig nagyon nyár van, 28-30 fokkal, magas (80-90%) páratartalommal. Ez az időjárás leginkább a tengerben, tengerparton viselhető el.
Szombaton délelőtt azért még beiktattunk mást is (kicsi felhős volt a reggel), elmentünk a hongkongi botanikus kertbe. Ez itt van a szigeten, tőlünk egy metrómegállóra. Onnan pedig hegymenet. Természetesen megéri feltolni a babakocsit és megmászni a lépcsőket, de ez két felnőttes program. A kert maga gyönyörű, szép vegetációval, nagyon sok fajta majommal (nagy részükről még nem is hallottunk) és madárral. Kiépített sétányok, szökőkút és az állatok, növényekkel mellett még egy nagy, szuperül felszerelt játszótér is tartozik hozzá. Mindez ingyen, a park területén a free wifit a kormány biztosítja.
A zöld mögött minden irányban felhőkarcolókra lát az ember, észak felé (kikötőre néző) nagy üzleti negyed van, banképületekkel, dél felé pedig lakóházak a negyven-ötvenemeletes fajtából.
A parkban készült képek itt vannak.
Úgy látom az igazán városnéző programok majd a tél beköszöntével jönnek el.

2012. szeptember 22., szombat

Deus ex...

Már jó régóta olvasgattam a postr blogok közül az "úton"-t. Amikor Hongkong még szóba se jött, már nézegettem a távolba szakad hazánkfiai hol pozitív, hol negatív beszámolóit. Egyben mindenki egyetértett, külföldön magyarokkal szóba se álljon az ember, mert mindenki lehúz, átver stb.
Eddigi tapasztalataink nem ezt mutatták és ma újabb jelét kaptuk a cáfolatnak. 
Szinte ideköltözésünk után rögtön kiderült, hogy a Julinak idekészített kiságy egy újszülöttre van méretezve, ha egy egy éves ebben fordul egyet álmában, akkor rögtön rácsokba ütközik. A metrós magyar ismerősünkön, Csabán keresztül eljutottunk egy honlapra, ahol a D-Bayben élő családok adják-veszik dolgaikat. Tegnap rá is bukkantam az IKEÁban már kinézett kiságyra, csak persze használt állapota miatt töredék áron. Így, mivel amúgy is jó idő volt, amit fürdésre is fel lehet használni, délután átruccantunk D-Baybe. A hazaruccanás volt a nehezebb, mivel két gyerek, babakocsi, strandcuccok mellett egy lapraszerelt kiságy és matrac is tartozott hozzánk. A kompra felszálláskor egyszer csak mellénk lépett egy markos legény és megkérdezte segíthet-e. A legjobbkor. Tibi felszálláskor és leszálláskor is szállítmányozta a kiságyat, amiért örök hála neki!
Szóval szerintem minden postr posztot író ember téved, vagy az összes jófej magyar Hongkongba költözött. 

2012. szeptember 21., péntek

Életritmus

A tapasztalt itt élők azzal fogadtak minket, hogy biztosan változni fog a napjaink menete. Azt már előzetesen is tudtuk, hogy itt többet dolgoznak az emberek, Gyuri szerződéséből pedig kiderült, hogy a heti munkaidő 41,5 óra, ami hétfőtől csütörtökig 9-től fél 7-ig (fél egy és fél kettő között ebédszünettel), pénteken pedig 9-től fél hatig tart. Ekkor már sejtettük, hogy a gyerekek napirendjén lesz egy kis változtatnivaló.
Itt ugyanis mindenki sokáig dolgozik este, messze tovább, mint Budapesten. Ezért nem délutáni csúcsforgalom van, hanem esti. 7-fél 8-kor igazi nagy tömeget talál az ember a metrón, buszon, utcán. Fél 7 körültől telik meg a Victoria Park futóösvénye és a tajcsi tér. Az utcák zsúfoltak, minden bolt sokáig nyitva van - referenciaként az IKEÁt tudom felhozni; minden este fél 11-kor zárnak - , 7 után indul a szociális élet.
Reggel viszont később indul a nap, Gyuriék irodájában fél 9 előtt a - beprogramozott - légkondi be se kapcsol.
A kíniak dolgoznak szombaton is, a fehér gyarmatosítók viszont hétvégéznek. Szerencsére Gyuri egy gyarmatosító angol cégnek dolgozik, így nekünk nyugi van. Persze, ha sok munka lesz, akkor majd menni kell...(De ez otthon is így volt.)

2012. szeptember 20., csütörtök

A metró dícsérete

(MTR jel - ezek mutatják a lejáratokat)

Eddig ez a leggyakrabban használt közlekedési eszközünk és nagy kedvencünk; a hongkongi metró, vagyis MTR.
Úgy alakították ki, hogy mindenki lejusson a peronokra, a babakocsiknak, kerekesszékeknek minden állomáson vagy olyan lejárat, ahol a földfelszíntől a peronig lifttel tudnak lejutni, a jegyellenőrző kapuk között is mindig van egy, amelyik szélesebb. A vakokat mindenhol földre fektetett jelek vezetik, a liftek természetesen bemondják, hogy épp merre járnak.
A peronokat üvegfal választja el a metrótól, azaz nem lehet beesni, a metrókocsik ajtaja pedig pont az üvegfal ajtaja előtt áll meg, véletlenül sincs elcsúszás.
Minden ki van írva, angolul és kantoniul, a liftek megállóit mandarinul, kantoniul és angolul is bemondják. A kíírások jelzik, hogy melyik kijáraton hova jut az ember, ezek 6-8 célhelyet jelölnek meg; irodaházat, könyvtárat, parkot, kórházat. Ha az ember valamelyik intézmény, áruház honlapját nézi, a megközelíthetőségnél ott van az MTR kijárat betűjele is. Ez nagyon hasznos, mert kijárat legalább 5 van, a végén persze alkijáratokkal (pl.: A1 stb.) és ezek igen nagy területet fednek le. Azaz nagy kerülőket lehet megspórolni, ha rögtön a jó kijáratot választjuk.
Minden megállóban nagy a tisztaság és sok alkalmazott van. Ők sárga pólóban járnak, segítenek eligazodni, ha kell, csúcsforgalom idején irányítják a tömeget, tegnap pedig megláttam az extra szolgáltatást is. A metrókocsi és a peron között van kb. 15 cm rés (mind the gap!), amit, ha valaki kerekesszékkel egyedül közlekedik, nem lehet áthidalni. Ilyenkor jön egy sárga pólos emberke rámpával.