2013. május 20., hétfő

Honvágy

Az elkerülhetetlen jelenség, kinek így, kinek úgy jön ki, kinek hamarabb, kinek később, fel lehet rá készülni, de kihagyni nem.
Annyira tisztában voltunk magunkkal, hogy ideérkezésünk előtt tudtuk, a család és barátok napi hiányát el fogjuk tudni fogadni. Eddig nagyon szerencsénk is volt/van, mert sokan jöttek, jönnek hozzánk. A skype, hangout, viber napi társunk, ezek nélkül biztos minden nehezebb lenne. Így a gyerekek folyamatosan látják a nagyszüleiket, unokatesóikat, barátainkat, ők sem felejtenek. Nyárra pedig megyünk haza, van mit várni, ha épp nagyon megzuhanna az ember. 
Szóval eddig nagy szomorkodás nem volt. Aztán múlt héten Gyuri elkezdett Quimby videókat nézni a youtube-on. És bepárásodott a szeme. Egy idő múlva engem is odahívott egy Kiss Tibi interjúra és csak mutogattuk az ismerős utcákat, ahogy a beszélgetés közben a XI. kerületben autózott. A végén megérkezett az A38 hajóhoz, ahol indult a koncertjük, akkor már nekem is csupa könny volt a szemem. Meg is beszéltük, hogy nyáron menni kell a hajóra. 
Szóval nekünk a honvágy az A38 hajó. Kinek mi.

2013. május 9., csütörtök

Ego és a busz

Sokan kérdezik meg tőlem az otthoniak közül amióta itt vagyunk, hogy "Ugye nagyon más ott minden?". Röviden nem lehet erre jól felelni, ezért általában csak azt válaszolom, hogy igen is, meg nem is. A minap történt velem egy kis kaland, amely valamelyest rávilágít arra, hogy mennyire mások itt az emberek, mint otthon vagy akár Európában.

Miután felszáltam a buszra hazafelé menet láttam hogy már alig van hely rajta, a sorban állók közül páran nem fognak felférni rá. Még öt ember várt a felszállásra, amikor hatodikként megérkezett egy jól szituált öltönyös angol úriember. Valószínűleg ő is munkából tért haza. Konstatálta, hogy nagyon tele van már a busz és nem fog felférni. Elindult a busz hátsó része felé és megnézte, hogy ha az emberek összébb húzódnának lenne-e hely még számára. Miután erről megbizonyosodott előre ment a buszvezetőhöz és a következőt mondta neki:

"Uram! Legyen olyan kedves és mondja meg az utasoknak, hogy húzódjanak a busz hátsó részébe."

Majd mielőtt még megvárta volna a buszvezető reakcióját egyből hozzátette:

"Azt hiszem ez a munkaköri kötelessége is."

Ahogy a mondatot befejezte a buszvezető ékes kantoni nyelven fel is kérte hangos szóval az utasokat, hogy húzodjanak összébb a busz hátsó részébe. Az utasok nem hőbörögtek, hanem megtették, amire kérték őket, az angol úriember viszont nem köszönte meg a buszvezetőnek a segítséget :-).

Most képzeljük csak el azt a történetet Magyarországon!
Állok a Blaha Lujza téren a piros hetes megállójában és éppen nagyon felgyűlt a tömeg, mert kimaradt egy járat. Valaki már nem fér fel és odakiált a buszvezetőnek, hogy kérje meg az utasokat, hogy húzódjanak összébb, mert még más is fel szeretne szállni, hozzátéve, hogy ez a buszvezető kötelessége is. Na ekkor a buszvezető kikérné magának, hogy meri bárki megmondani neki, hogy mi az ő kötelessége. Valószínűleg az utasok sem mozdulnának busz belsejében, legfeljebb egy-két ember az ajtóban. Azt is el tudom képzelni, hogy páran hőbörögni kezdenének, hogy nekik ne mondja meg senki, hogy hova húzódjanak.
Mot próbáljuk meg rekonstruálni a valódi helyzetet! Képzeljük el, hogy a piros hetes vezetőjét egy kínai vagy egy fekete kérné meg ugyanerre. Mindenki saját maga gondolja tovább, hogy mi lenne a buszvezető válasza.

Ez a kis epizód talán sejtet valamit az itteniek egójáról. Összehasonlíthatatlan egy európaiéval.

Megjegyzem, hogy a történet azt is sejtetni véli hogyan tudtak az angolok egy akkora gyarmatbirodalmat eligazgatni!

És még valamit,  az előző busszal azért nem tudtam hazajönni, mert én voltam az az utas, aki már nem fért fel. Sajnos, én csak álltam a buszvezető előtt szomorú tekintettel. Vártam hátha megesik rajtam a szíve, de nem mertem mgkérni, hogy szóljon az utasoknak, hogy húzódjanak összébb. Na ez meg az én egómról árul el sokat :-)))

2013. április 29., hétfő

Footbridge - gyaloghidak



Az egyik kedvenc közlekedési helyem, ég és föld között.
Mivel Hongkong tele vannak gyorsforgalmi utakkal, a gyalogos közlekedést hidakkal könnyítik. Ezeken gyorsan át lehet jutni az utak fölött, de híd szerepükön túl kiváltják a járdákat is, komoly hálózatuk van. A gyaloghidak különböző irodaházakba, szállodákba futnak be, ahol táblák mutatják a lehetséges irányokat, ki melyik irányba akar menni, úgy közlekedjen az épületen belül a következő híd felé. A gyaloghidakra egy-egy épületen belül szinte mindig  fel lehet jutni lifttel (babakocsival ez fontos szempont), a lépcsők nagyon sokszor kihagyhatók. A hidak fedettek, az épületek légkondicionáltak, ezek a nyári párás melegben komoly előnyt jelentenek.
A mi leggyakoribb közlekedésünk kb. olyan, mintha a Vigadónál kiszállnánk a kishajóból, onnan fel a gyaloghídra, ami átvisz a Vigadón, majd a Vörösmarty tér felett, a Deák térnél (mondjuk, a Kempinskiben) pedig el lehet dönteni, hogy a Nyugati, a Király utca vagy a Kálvin tér fele indul az ember, minden irányba visznek tovább a hidak. 

(A fotókat nem mi készítettük, a netről szedtem őket.)

2013. április 25., csütörtök

Múzeumok

Elkezdtük a város új irányú felfedezését, próbáljuk megnézni a múzeumokat. Eddig két hongkongi múzeumot sikerült feltérképezni; a Museum of Artot és a Sun Yat Sen Múzeumot.
A művészeti múzeumba kétszer jutottam el, egyszer egyedül is, akkor elég sok mindent meg tudtam nézni. A múzeum Kowloon déli csücskében van a tengerparton, rálátással HK Islandre.

 A kontraszt kedvéért bent - egyebek mellett - XV. századi kínai papírusztekercsek vannak. 

Eddig két kedvenc részem van, az egyik egy Szingapúrból származó bankár adománya, kínai tájképek a hozzájuk tartozó versekkel, a másik kínia kismesterek képei, akik európai festők kínai tájképeit másolták, illetve próbáltak az európai ízlésnek megfelelő kínai tájképeket festeni.
A szingapúri kínai bankár gyűjteményének története a kínai történelemben rejtőzik. A kínai kommunizmus a magánkézben lévő gyűjteményeket államosította. Akik elég gyorsak voltak, a gyűjteményeiket kimenekítették Hongkongba, ahol így jelentős műkincs piac alakult ki. A Szingapúrból 1949-ben Hongkongba települt bankár - mások mellett - elkezdett szisztematikusan kínai festményeket felvásárolni (maga is műkedvelő tájkép festő volt), majd 80 éves korában az egész gyűjteményt a hongkongi művészeti múzeumnak adományozta. Gyönyörűek a képek, ami európai szemmel a legérdekesebb, hogy nincsenek művészet korszakok, a XV. században készült tájkép pont úgy néz ki, mint a XIX. századi.

A "kínia export" festők képei más szempontból érdekesek. Ezek a festők az európai megrendelők számára készítettek kínai tájképeket, próbálva a hagyományos kínai festészetet veszternizálni. Az itteni kultúrában a másolás nem elítélendő dolog, hanem komoly mesterségbeli tudást jelent, ha valaki igazán jó másolatot tud készíteni. Az én európai szememmel ezek a másolatok sosem érik utol a nem igazán neves (legalábbis számomra nem) XIX. századi angol tájképfestők képeit. Ennek ellenére nagyon érdekes látni, ahogy nyugatiasították a kínai tájképeket az angol megrendelők kedvéért.

A Sun Yat Sen múzeum egyike a Sun Yat Sennek állított emlékmúzeumoknak. Sun Yat Sen kínai orvos volt, aki nyugati és keleti orvoslást is tanult, kikeresztelkedett és képes volt nyugati szemmel nézni a XIX. század végi Kínát. Felismerte, hogy az országot modernizálni kell. Hongkongból kezdte el szervezni a forradalmi felkeléseket, életének nagy részét száműzetésben töltötte. Az 1911-es felkelés sikerrel járt, ezt követően a köztársaság első - ideiglenes - elnöke lett. Egy év után valóban le is mondott. Érdekes módon mindkét oldal - a kommunista Kína és és a nyugati világ is - sokra tartja. Nekem a kiállításból hiányoztak a személyes momentumok, nem lehet a politikus mögött az embert meglátni.
Külön jó pont, hogy egy XX. századi elején épült palotában van a gyűjtemény, elég jó egy "régi" épületben sétálni.




2013. április 22., hétfő

Ocean Park - képes beszámoló

Hongkong egyik nevezetessége a HK Island déli részén található Ocean Park.
(Ez csak a felső szint...)
A park egy vidámparkba oltott állatkert vagy egy állatkertbe oltott vidámpark. Mind a kettőnek tökéletes! És természetesen egy nap alatt bejárhatatlan.
Alapvető célunk a pingvinek felfedezése volt, mert egyes kiskorúak nagyon odavannak a Táncoló talpak mesefilmért. 
A park egy hegyen lábánál, illetve a hegy tetején terül el, a kettő közötti közlekedés kétféleképpen megoldott; 
libegővel
(Hongkongban ezt cable carnak hívják)
vagy vonattal.
A vonat egy tengeralattjárót szimbolizál, a hegy gyomrában megy fel-le, útközben a szerelvény plafonján mélytengeri videókat vetítenek, hogy az illúzió teljes legyen. Nekünk működött.

A gyerekek miatt elsősorban az állatokat fedeztünk fel, külön része van az Északi- és Déli-sarknak, pingvinekkel, fókákkal. Vannak pandák és van egy hatalmas akvárium, aminek egyes részei üvegből vannak és spirál körben lehet egyre lejjebb és lejjebb sétálni. Így hol az akvárium életét látjuk, hol a tengerben élő egyes halakat, polipokat, tengeri csillagokat, medúzákat külön-külön kisebb akváriumokban. A nagy akvárium méreteit nem tudom, egyet találtam csak; az üvegfal 68 cm vastag. Fantasztikus élmény.


Gyuri útközben tett egy kis kitérőt, hogy felfedezze a vidámparkot és hullámvasútazzon egyet-kettőt. Itt:


2013. április 19., péntek

100%



Ha az ember új helyre költözik, akkor a napi újdonságok mellé az időjárás újdonságai is bejönnek.
Októbertől márciusig nem cseréltem volna senkivel, hongkongi viszonylatban is enyhe tél volt, egyszer-egyszer 17 fok, amúgy meleg és száraz idő. A gyerekekre kardigánt is alig tudtam ráadni, bár hosszas tanmeséket tartottam  - természetesen sikertelenül - arról, hogy Budapesten mindenki a sál-sapka-kesztyű-pulcsi-kabát kombót nyomja.
Áprilisra viszont, úgy érzem, fordult a kocka. Megjött az eső. Pár napja pedig a páratartalom 100%. Ha épp nem esik, akkor a pára szitál, és kb. 50 m-nyire lehet ellátni. Az esőkabát szívás, mert 27 fok van, csak az esernyő működik.

Itt egy kis ízelítő a mai napból a Hong Kong Observary oldaláról. Remélem, mindenki látja Disneylandet:)
 
Peng Chau (overlooking Penny's Bay in northeast Lantau)
Photo taken at Peng Chau overlooking Penny's Bay in northeast Lantau
Taken at Peng Chau automatic weather station. In the photo, Disneyland is on the left.


2013. március 29., péntek

Dehumidifier és air purifier

Két legújabb hongkongi barátunk; a párátlanító és a légtisztító, a hongkongi háztartások elengedhetetlen kellékei.
Eddig nem írtam az időjárásról és változatlanul nem is fogok, mert nem akarom borzolni az európai télben élők kedélyeit. Maradjunk annyiban, hogy itt kicsit jobb az idő, viszont párás. Amikor nagy a szárazság, akkor 75% körüli a páratartalom, ha eljön a melegebb és esősebb időszak (idén március végétől), akkor 90-95%-on állandósul. Ez azt jelenti, hogy a lakásban nem száradnak meg a törölközök és volt, aki arról számolt be, hogy bepenészedtek a bútorai, bőröndjei. Sokan jó előre figyelmeztettek, hogy márciusnál tovább nem lehet húzni a párátlanító beszerzését. Így az első igazán esős napon Gyuri este meghozta dehumit, aki azonnal munkába is állt. A lakásban azóta jó a helyzet, igaz naponta 3-szor ürítjük a majd 3 literes vízgyűjtő tankját.

Már korábban írtam róla, hogy Hongkong levegője erősen szennyezett. A lakásunk a város egyik legtisztább levegőjű öblében van, a hálószobáink a hegyre nézne, ennek ellenére minden reggel mindketten allergiás tüsszögéssel ébredünk. Úgyhogy lett légtisztítónk is, mindent tisztít, amit ér, szennyezést, pollent, jobb is a levegő.