A következő címkéjű bejegyzések mutatása: higiénia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: higiénia. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 6., szombat

Higiénia

Alapvetően nagy kérdés, hogyan lehet ennyire kis helyen ilyen sok embernek együtt élnie anélkül, hogy ne legyen valamilyen járvány vagy legalábbis annak állandó veszélye.
Amikor megérkeztünk, a repülőtéren rögtön lázat mértek a gyerekeknek. És ekkor eszembe jutott, igen, a SARS.
Nem tudom, hogy emiatt-e vagy a nagy népsűrűség miatt amúgy is, esetleg a kínaiak híresen nem higiénikus életvitele miatt (ki hány viccet tud a magyarországi kínai kifőzdékre? na ugye), de borzasztó nagy hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, egészségre. A hongkongiak kifejezetten különállónak tartják magukat az anyaországbeli kínaiktól (Mainland China minden Hongkongon és Makaón kívül), egyrészt mert más nyelvet beszélnek - itt a kantonit, ott a mandarint -, másrészt, mert azt hiszem civilizáltabbaknak gondolják magukat. (Ez persze nem akadályozza meg Gyuri helyi kollégáját, hogy a görög főnökükkel való szakmai egyeztetésen ne böfögjön egyet-kettőt...)
Így aztán itt nagyon sok helyen ki van írva, hogy tilos köpködni, madarakhoz hozzányúlni, etetni őket (mindegyik pénzbüntetést von maga után), a metróban a mozgólépcső kapaszkodója a kiírás szerint fertőtlenítő anyaggal van bevonva. A liftekben a gombokat 2 óránként lefertőtlenítik, a játszótereken a kicsik (totyogók) játékait 4 óránként, akárcsak a strandon az öltözőket. Amikor Borival tegnap ovit néztünk, belépés után a gyerekeknek lázat mértek (és minden nap, minden óvodába érkező gyerekkel így tesznek, aki lázas, mehet is haza a kapuból) nekem pedig nyomták a kezemre a fertőtlenítő gélt. Sokan járnak az utcán műtősmaszkban, a takarítók mindenhol ezt viselik.
A köztereken és a metróban vetített  reklámok, kiírások tele van felhívással a kézmosás fontosságáról, az orrfújás és a koszos zsebkendő eldobásának hasznosságáról.

A gyakorlatban persze nem ennyire tökéletes a helyzet. Ma pl. egy olyan kínai kispiszkosban ebédeltünk, ahol csak kínai étlap volt és alig értettek angolul. (A soup szót nem ismerték, viszont a noodles varázsigére jött a leves.) Itt a bejárat melletti vödrökbe dobálták, öntötték a koszos edényeket, ételmaradékot.
Viszont milyen jót ettünk!