Hongkongi esernyők

Második hete a Facebookkal fekszem és kelek. Amióta tartanak az esernyős tüntetések, minden információ forrása a Hong Kong mums csoport. A világsajtó, helyi újság, blogok, internetes portálok HK-gal foglalkozó cikkeit valaki biztos felteszi, a városban jövő-menő tagok megosztják, amit látnak-hallanak.

Hongkong nagyon új és szeretnivaló arcát mutatta meg. A tüntetések fő szervezői diákok; gimnazisták, akik iskola után mennek tüntetni és az utcán írják a leckéjüket, egyetemisták, akik tanáraik támogató nyilatkozataik mellett vannak az utcán. A napok múlásával egyre több idősebb ember is csatlakozott hozzájuk. A tüntetők nagyon békések, egy kirakatot nem törtek be, egy autó nem állt a feje tetejére, miközben volt, hogy 50-60 ezer ember volt az utcákon a tüntetések három fő helyszínén. Ülnek, énekelnek és csak annyit kérnek, amennyit Peking már megígért - majd visszavont - hogy a főminisztert (chief executive, az angol idők kormányzójának utódja) közvetlenül választhassák meg. A békét másfél hete a rendőrök vízágyúi, könnygáza és egy hete a triad (helyi maffia) által beküldött emberek tudták csak megzavarni, átmenetileg.

A hongkongiak, illetve itt élő expatek folyamatosan hordtak ki ennivalót, vizet, esernyőt (könnygáz, vízágyú és napsütés) ellen, van, aki kiült az utcára és ingyenes angol korrepetálást tartott, hogy a diákok el ne maradjanak a tanulmányaikkal. Én pedig rájöttem, hogy ha itt él az ember, akkor nem marad közömbös a városban történtek iránt és véget ér a nemazénügyem-énegyexpatbubble-banélek hozzáállás. Olvasom a híreket, drukkolok nekik és nem tudom, hogy a pekingi vezetéssel szemben mit lehet elérni (nem egy cikk hasonlította a jelenlegi helyzetet a Tienanmen térhez).

Légszennyezettség, high tea

Mára a légszennyezettség mértéke átlépte az általam elfogadott határt. Bár mi a város szélén lakunk, itt is állandó pára van. Ami nem pára, mert most száraz a levegő (60-70% körül), hanem a légszennyezettség. Elég rémesen néz ki és ahogy az ember levegőt vesz, a torkában érzi a koszt. Nagyon várjuk az esőt!

A mai napra esett, hogy a barátnőimmel elmentünk high teazni. Crystal barátnőm még a szülése előtt szeretett volna elmenni, október óta terveztük. Tekintettel arra, hogy jövő hétre van kiírva, elég lazán kezeltük a dolgot.  

A high tea egy nagyon angol dolog, teázás, szendvicsekkel, sütikkel. A kiválaszott hely egy kis teázó volt a belvárosban. Annak ellenére, hogy ez a felhőkarcolók területe, egy picike utcában, néhány emeletes házak között bújik el az Another Fine Day teázó. Egy darab Anglia, picike bolt és teázó egyben. Gyönyörű étkészleteket, teáskannák és -bögrék, néhány asztalka. 

Oktatás, kicsiknek

Mindkét gyerek nemzetközi oktatási intézménybe jár; bölcsődébe, óvodába. Mivel itt már a két évesek playgroupja is school, így én is iskolaként írok ezekről. 

Hamar megtanultuk, hogy, ahogy az esküvőre, újszülött ellátására elkölthető pénz feneketlen zsák, igaz ez az iskoláztatásra. Legalábbis itt. A másik megszerzett tudásunk az, hogy jó előre rá kell készülni az iskola kérdésre, mert hihetetlen várólisták vannak.

Julit február elején tettem fel a bölcsőde várólistájára azért, hogy szeptemberben elkezdhesse. Azért esett a választásunk erre az intézményre, mert ide már két éves kortól járhat a gyerek egyedül, a hét minden napján. A várólistára bejelentkezéssel jelentkezési díjat is kell fizetni. Ha az ember biztosra akar menni, több intézmény várólistájára teteti fel a gyereket, mindenhol megfizetve természetesen a jelentkezési díjakat. A várólistán előnyt élvez, akinek a testvére már az intézménybe jár (ez egy komplex oktatási intézménynél a bölcsőde-óvoda-iskola hármast is jelentheti), tanár gyereke.

Borival szerencsénk volt, mert nem kellett fél évet várnia arra, hogy elkezdhessen óvodába járni. Ebben leginkább az segített, hogy egy újonnan indult óvodába jár, ahol tavaly ősszel még nem voltak sokan. Idén már itt is várólista van.

A bölcsi napi két óra, az óvoda napi három.

És akkor jöjjenek a pozitívumok, mert mindkét iskoláról azt gondoljuk, hogy nagyon jók.

Az iskolai időt végig nagyon aktívan töltik a gyerekek. A bölcsődében 5 gyerekre, az oviban kb. 6-8 gyerekre jut egy tanár. A bölcsisek folyamatosan énekelnek, énekelve tanulják az ABC-t, a számokat. Emellett festenek, ragasztanak. A ovi feladata itt megtanítani írni és számolni a gyerekeket. Ők is sokat énekelnek, mondókáznak, pl. van mondóka a kontinensekről, a bolygókról. Folyamatosan rajzolnak, festenek, ragasztanak, sütnek.

A tanárok mindkét iskolában nagy kedvesek, felkészültek a gyerekekből, azaz tudják a nyelvi hátterüket, a magyar keresztnevükön szólítják őket. Mindkét lány könnyebb beszokott, annak ellenére, hogy idegen nyelvi környezetbe kerültek. Örömmel mennek, emlegetik a tanáraikat, ha összetalálkozunk az utcán, szaladnak hozzájuk.

És ha megkérdezünk egy másik szülőt egy másik iskoláról, ugyanígy pozitív véleménye van róla.

És végül, az anyagiakról (hongkongi dollárban):

• a jelentkezési díj 50 dollárról indul, de vannak több száz dolláros jelentkezési díjak is.
• a havi díjak szintén nagy szórást mutatni, mi a két iskoláért 10500 dollárt fizetünk havonta.
• egyenruha (Julinak kell), van nyári és téli, több száz dollárért, de lehet venni használtan, akkor olcsóbb.

Chi Lin buddhista női kolostor, Nan Lian park

 Nan Lian park

Ma Chung Yeung fesztivál van, szünnap. Ez az őszi temetőbe járó ünnepnap (van egy párja, tavasszal.)

A szabadnapot kihasználva régi tervünk valóra váltva meglátogattuk Hong Kong egyetlen buddhista női kolostorát, a Chi Lin kolostort. A kolostort 1934-ben alapították, ma pedig nagyjából egybe van nyitva/építve a 2006-ban megnyitott Nan Lian parkkal. A komplexum Kowloon északi részén található.

A park hagyományos kínai park, vízesésekkel, tavakkal, aranyhalakkal, kövekkel, sok fával, pagodákkal, bonszaiokkal. Halk zene szól, abszolút minden adott egy kis elmélkedéshez (kivéve, ha két rohangáló gyerekkel érkezik az ember). Annyira vigyáznak a parkra, hogy sem enni, sem inni nem lehet benne. 

 (ez Bori keresztapja képe, januárban, a kolostor udvaráról)

A parkból egy híd vezet át (egy autóút felett) a ma is működő kolostorhoz. Ennek látogatható része egy kerengő-udvar és egy gyönyörű Buddha szentély.

Bár felhőkarcolók tövében, bevásárlóközpontok szomszédságában található, az egész hely annyira nyugodt és békés, hogy a gyerekek is órákon át sétáltak benne. Végül a park nagyon jó vegetáriánus éttermében ebédeltünk.

Itt van újra

Eljött az ősz. Ma kikapcsoltuk a légkondikat és kinyitottuk az ablakokat. Május óta először nem pára és meleg dőlt be rajtuk. A nyári ruhákat azért még nem kell eltenni.

Tájfunra várva

Hosszú hétvége van, idén csütörtök estére esett a Mid-Autumn Festival. Voltak világító lampionjaink, kora este lementünk a tengerpartra,

megnéztük a teliholdat, amely egész évben most volt a legnagyobb. Mindenki piknikezett, a gyerekek a játszótéren tomboltak, jó volt.

De már ott szóba került Usagi, a tájfun (részletek róla itt). Tegnapig jó idő volt, este írták ki a T1 riasztást (ez kis szelet jelent). Ma reggel már esett, T3 a riasztás. (Mi július elején T3-ban repültünk haza, azaz még mindig nem vészes.) Az előrejelzések szerint délutánra ér ide az elmúlt 34 év legnagyobb tájfunja. Egy egész nagyot már kaptunk augusztus elején, akkor T8 riasztás volt. T8 (T10) erősségű tájfunnál már nem nyitnak ki az iskolák és a munkahelyekre sem kell bemenni. Ilyenkor mindenki otthon marad, kivár, az ablakokon befolyó esővizet takarítja. A tömegközlekedést a minimálisra redukálják, a kompok értelemszerűen nem járnak, a taxisok horror árakért vállalnak egy fuvart. (Mivel a T8 és afölötti riasztás vis maiornak minősül, a biztosítók az ekkor bekövetkezett károkért nem fizetnek.)

Most várjuk mit hoz a délután...

Egy ország két rendszer

 Az érthetetlen páros, kapitalizmus és kommunizmus egy fedél alatt.

Hongkong 1997. július 1-je óta – 150 év brit fennhatóság után – ismét Kína része. A visszacsatolást (the Handover) megelőzően az Egyesült Királyság és a Kínai Népköztársaság által kötött megállapodás szerint még 50 éven át, Hongkong (és Makaó) különleges státusszal bírnak Kínán belül. Hongkong megnevezése jelenleg Hong Kong Special Administrative Region (HKSAR), azaz Hongkong Különleges Igazgatású Terület.

Mit takar a különleges igazgatású státusz?

A különleges igazgatású területen érvényesül az „egy ország két rendszer” elve, Hongkong ugyanis egy kapitalista sziget a kommunista Kína déli részén. A különleges státusz lényege, hogy az átmenet időszakában Hongkong kizárólag külügye és honvédelme önálló intézését veszti el. Minden másban megmarad a szuverenitása. Hongkong jogállam, amely a brit jogrendszeren alapul. Saját pénze van, két (vagy inkább három, angol, kantoni és mellettük a mandarin) hivatalos nyelve, önálló közigazgatása, jogrendje, független bírósága. Minden alapvető emberi jog gyakorlása biztosított. Megmaradt a baloldali közlekedés és az olimpiai játékokon is külön csapatként indulnak a sportolóik. (A londoni olimpia idején már tudtuk, hogy ide költözünk, néztük is a Hong Kong, Hungary csapatok egymás utáni bevonulását.)

Hongkong élén a kormányzó (Chief Executive) áll, aki egy személyben felel a kínai kormány és Hongkong városa felé. Azaz mind a két rendszernek meg kell(ene) felelnie. Nem tudom, hogy van-e ilyen ember. Tény, van kormányzó. Ő vezeti a Végrehajtó Tanácsot (Executive Council), ami a kormánynak felel meg. A jogalkotás a Törvényhozó Tanács (Legislative Council) feladata, ez fogadja el a költségvetést is.

A hongkongiaknak a népi kínaiktól eltérő útlevele van, ezzel könnyebb utazni a világban. Mi hongkongi munkavállalói vízummal és tartózkodási engedéllyel jogosultak vagyunk személyi igazolványra (HK Identity Card). Ezzel azonban sem Makaóra, sem a szárazföldi Kínába nem tudunk átmenni, oda csak útlevéllel – és ahol kell, vízummal – léphetünk be.

Itt élve, mi semmit nem érzékelünk a kommunista oldalból. Az 50 éves moratórium ellenére azonban nem nagyon találni olyan helyi vagy régóta itt élőt, aki szerint ne lennénk kisebb-nagyobb, semmiképpen nem feltűnő, ennek ellenére folyamatos változások, amelyekkel Kína egyre szorosabbra fűzi a szálakat Hongkonggal. Illúziói senkinek nincsenek. Van aki a kínai állampolgárságot nem vette fel, és statisztikailag kimutathatóan sok gyerek született programozott császármetszéssel 1997. júniusában, hogy még brit állampolgárok legyenek.